Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

39.rész

El telt körülbelül egy hónap és már a nyakunkon az esküvő. Ma reggel Tom már korán el ment mivel neki is készülődnie kell. Én a mosdó felett állok és az arcomat mosom meg,hogy ne tűnjek zombinak. Ki fésültem a hajam és magamra kaptam valami kis egyszerű ruhát mikor csengettek. Ki nyitottam az ajtót és Sarah meg Rebecca álltak az ajtóban.

-Készen állsz csajszi? Kérdezi Sarah miközben kuncog.
-Teljes mértékben. Forgatom a szemeim.
-Hé,mi a baj? Ez a te napod! Vonja fel Rebecca a szemöldökét.
-Semmit nem aludtam az éjjel! Fogom a fejem. Egész végig az ágyban forgolódtam és idegeskedtem. Sóhajtok és az ajtónak támaszkodok.
-Ez most komoly? Teszi csípőre a kezét Sarah.
-Nem fog nekem ez menni! Egyszerűen.. nem állok készen! Sóhajtok és be harapom az ajkam.
-Most csak viccelsz,ugye? Vagy csak meg ártott neked a sok szex az elmúlt néhány hétben?
-Nem,dehogy! Rázom meg a fejem.
-Nincs időnk ilyenre! Sietnünk kell,időben készen kell lennünk! Emeli fel a hangját Sarah.
-Igen,így is csúszás miatt vagyunk Bill miatt! Forgatja Rebecca a szemeit. -Imádom,hogy nem tud egyedül öltözni egy esküvőre. Sóhajt és az ajtónak támaszkodik. -Na gyere! Gyönyörű leszel! Rángat ki az ajtóból majd be zárja az ajtót és el indultunk az autójával. Unalmasan bámúltam ki az ablakon majd meg állt az autó. Igazából nem tudtam,hogy hol vagyunk,Sarah be vezetett egy terembe ahol ott volt a fodrász és a sminkes. Bele ültettek egy székbe ahol már a hajamat el is kezdték díszíteni. Be göndörítették a hajam és bele szórtak egy kis csillámot majd valami kis csatot is bele tűztek. A sminkem egyszerű volt,de nagyszerű. Jól ki emelte az arcomat és más volt mint a saját sminkem,de valljuk be,nagyon jól állt nekem. Rebecca és Sarah rám adták a ruhát a cipőt és a fátyolt,a fejemre pedig egy tiarát tettek.

-Yas.. lenyűgözően nézel ki! Teszi kezeit a szája elé Sarah.
-Tom el fog ájúlni! Mondja Rebecca miközben egy fényképet készít rólam.
-Ó,van egy meglepetésem! Kuncog Sarah majd az ajtón be lépnek a közép iskolás bandatársaink.
Hatalmas mosoly terült szét az arcomon és hosszú ölelések sorai kezdődtek.
-Nos,mi leszünk a koszorús lányok! Mondja Sarah miközben a csajok mellé áll.
-Nem hiszlek el titeket! Eszméletlenek vagytok! Mosolygok boldogan.
-Érted tettük hugi! Ölel meh szorosan Rebecca. -Nos,de azt hiszem nekünk sem ártana készülni. Mondja miközben a falon lévő órára pillant.

Miután mindannyian el készültünk a helyszínre indultunk. Egyre jobban izgultam a dolgok miatt ami a nővéremnek fel is tűnt,de egyenlőre még nem foglalkozott vele.
Oda értünk és ki szálltam a kocsiból. Egyre jobban izgultam,mire Rebecca csak belém karolt és a terem felé kezdett vezetni. Tom már itt volt tudtommal,és így mégjobban ideges lettem. A tömeg kint állt szaporán már,de voltak akik még nem voltak itt. Rebecca Tom felé vezetett aki éppen Billel beszélgetett. Bill észlelte a helyzetet és be fogta a kezeivel Tom szemeit hogy ne lásson meg engem.

Rebecca szorosan Tom elé állított és hátrált egy lépést,majd Bill pedig le vette a kezeit Tom szeméről és így meglátott engem.
A szája tátva maradt,ahogyan engem nézett majd közelebb jött hozzám és át karolta a derekam.

-Gyönyörű vagy drágám. Szebb mint amit valaha láttam. Suttogja a fülembe gyengéd hangon miközben rá csókólt óvatosan a homlokomra.
Tom szoros karjai közé bújtam és rá mosolyogtam.
-Várod? Kérdezem izgatottan kissé.
-Na ná! Életem legjobb pillanatai lesz a mai,amikor végre ténylegesen hozzám tartozhatsz..el sem hiszed mennyire várom már! Mosolyog és az asztalaink felé vonszolt,és ki húzott nekem egy széket és óvatosan segített le ülni. Helyet foglalt mellettem és megfogta a kezeim. Én rá emeltem a tekintetemet és láttam,hogy mondani készül valamit.
-Remélem ki pihented magad,mivel.. hát Sarah foglalt szobát a mi részünkre. És persze a fő vendégeknek leginkább,és tudod.. volt egy kis tervem későbbre ha úgy adódna,tudod. Vakarja meg a tarkóját és kuncog. -De tudod mit? Mosolyog. -Ez a mi napunk! Szóval,én azt mondom,hogy élvezzük ki,mivel ilyen sosem lesz már. Mosolyog majd Rebecca az asztalhoz sétál és komolyan néz a szemünkbe.
-Örülnék,ha szednétek a virgácsaitokat,mert jönnek a vendégek. Szúrós pillantást vet és gyengéden int hogy menjünk.
Oda sétáltunk,Tom szorosan fogta a kezemet séta közben majd el kezdtük fogadni a vendégeket.
-Rebecca.. miért hívtál ennyi embert? Állok a nővérem mellé aki kérdően fel vonta a szemöldökét.
-Mi az,hogy miért? Ez az esküvőtök. Itt vannak a rokonoktól kezdve mindenki,és még a nagyszüleinket is meghívtam. Teszi csípőre a kezét és mosolyog.
-Komolyan? Kapom a kezeimet a szám elé. -Meg se tudnám mondani mikor láttam őket utóljára! Mosolygok és össze csapom a két kezem majd izgatottan várom őket.
Amint be léptek a terembe egy hatalmas öleléssel fogadtuk egymást,hiszen amikor kissebb voltam és anya dolgozott mindig ők vigyáztak rám. Hálás lehetek nekik,hiszen mindig meg oszthattam velük az akkori kis apró problémáimat,és most hogy itt vannak azon az eseményem,ami rengeteget fog jelenteni számomra,mert végre férjül mehetek életem szerelméhez,még nagyobb boldogságot és szeretet sugároz. Már csak anya hiányozna ide,nos akkor azt hiszem tényleg én lennék a világ legboldogabb embere. De persze ez sajnos már sehogy sem lehetséges,de tudom,hogy ő már fentről figyel engem és vigyáz rám.