Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

37.rész

El telt néhány hét,borzalmas érzés,hogy Tom nem lehet mellettem. Minden más,és már csak azt szeretném,hogy a karjaiba legyek burkolva,távol minden mástól. Nagyon vártam,hogy vége legyen ennek az egész turnénak és végre itt legyen az egész banda. Olyan csendes így a ház,és csak az analóg óra félemlítő kattogását hallom.
Szerettem volna méz édes csókját,és puha ajkait,amik az első csókunk óta rabul ejtettek engemet. Karjait amelyek igen erőssek ahhoz,hogy engem bármikor fel tudjon emelni,nem beszélve arról,hogy mennyire szeretem amikor át öleli a derekam erős kezeivel,és közel húz magához.. ez minden amire vágyom most!

A mai napra az volt a terv,hogy plázázni megyünk Sarah-val és Rebecca-val,bár én egy cseppet sem díjaztam ezt az ötletet,mivel igen nehéz járnom,így is sokszor Rebecca segít nekem..
De mint kiderült,Sarah el kapott valami vírust,így lázasan fekszik az ágyában,és persze az én kis segítőkész nővérem,mindenkinek segít,így most egyedül vagyok ebben a hatalmas házban,imátkozva,hogy ne egyen meg semmi féle szörny.
Tomra gondoltam éppen,és csak vergődtem,annyira hiányzott. Rettenetesen vártam az estét,hogy végre beszélhessek vele,mivel minden este fel hív. Szívem szerint megcsörgetném most,mivel tényleg nincs jobb dolgom és csak vele beszélnék most,de nyilván nem akarom meg zavarni. Biztos rettentően el van foglalva,hiszen ilyenkor rengeteg teher áll rajtuk,hogy minden pontosan megfelelő legyen.
Sóhajtottam és a konyhába mentem inni egy pohár vizet,mivel kissé megszomjaztam,mikor úgy éreztem,mintha bepisilnék. Le néztem és a hasamat fogtam,majd láttam,hogy el folyt a magzat víz. Az ajkamba haraptam és a telefonomért nyúltam,hogy felhívjam Rebeccat.

Telefon beszélgetés
----------------------------------

-Rebecca! Szólok bele zihálva a telefonba. -Siess haza.. el folyt a magzat víz! Mondom idegesen és zihálok.
-Mivan? Jesszusom,sietek haza.. addig ne csinálj semmit,mindjárt indulok és megyünk a korházba. Mondja és le is rakja a telefont.

---------------------------------------

Hamarosan meg jött Rebecca és mögötte Sarah? Úgy értem,Sarah lázas és beteg,de még is itt van?
Mindketten segítettek az autóba ki menni majd gyorsan Rebecca vezetni kezdett.

-Rebecca,nincs is jogsid! Mondom fájdalom közepette.
-Kit érdekel! Ha rólad van szó,bármit!
Erősen szorítottam az ülést,és izzadság cseppek csordultak le a homlokomon.
-Fel hívom Tomot. Mondja Sarah halkan majd elkezdi csörgetni.
-Francba.. nem veszi fel! Mondja idegesen majd újra próbálja hívni.
-Inkább hívd Billt. Őt hamarabb el lehet érni,mint ezt a tökfejűt! Mondja és erőssen szorítja a kormányt.
Sarah Billt is el keztde hívni majd ő fel is vette.

Telefon beszélgetés
---------------------------------

-Bill,üzenem Tomnak,hogy ha legközelebb nem veszi fel a telefont le nyeletem vele azt a kütyüt! Mondja dühösen.
-Oké,de miért és hívtál pontosan? Kérdezi Bill sóhajtva.
-Mert Yasmine mindjárt szülni fog! Szóval ajánlom,hogy hozassátok valahogyan haza magatokat,mert nem leszünk jóba! Mondja idegesen.
-Sarah.. én értem. De nem tudunk haza menni. Ez az egész le van szervezve. Nem mondhatjuk le csak úgy.
-Nem,Bill,nem. Nem érdekelnek a rajongók,sem a túrné. Itt Yasmineról van szó,és arról,hogy hamarosan világra hozza Tommal a közös gyereküket. És most szeretnék Tommal is beszélni. Az ajkába harap és Bill át adja a telefont Tomnak.
-Igen Sarah? Vonja fel Tom a szemöldökét.
-Tom,nem érdekel a túrné,sem a rajongók,sem senki. Mert Yasmineról van szó. Mondom idegesen.
-Hogy tessék? Mi történt?! Hallható Tom hangjában az idegesség.
-Szülni fog. Szóval lesztek szívesek rendezni valami repüllőt amivel haza tudtok jönni,mert nagyon dühös leszek. Mondja komolyan Sarah és sóhajt. -Haza kell jönnötök. Érted?
-Igen Sarah értem. Mondja Tom.
-Köszönöm. Minél hamarabb gyertek. Mondja is le teszi a telefont.

---------------------------------------

Mikor Sarah befejezte a beszélgetést már ide is értünk a kórházba. Gyorsan segítettek a lányok fel menni a lépcsőn.

-Orvost! Kiabal Rebecca. -Szülni fog!
Jöttek is az orvosok majd fel tettek egy hord ágyra és be vittek a szülő szobába.

[Tom]

-Tehát most haza megyünk? Kérdezi értetetlenül még mindig Gustav.
-Igen Gustav,haz megyünk. Temetem a kezeim közé az arcomat. -Bill le mondja a túrnét,mi addig össze pakolunk és irány a reptér! Sóhajtok.
-És mivan ha nem lesz szabad hely? Kérdezi Georg miközben ásít egyet.
-Csak lesz.. ha nem akkor meg megoldjuk. Vállat vonok.

Később össze pakoltunk mindannyian és Bill is le mondta a túrnét,így mehettünk is a repüllőtérre. Fogtunk magunknak egy taxit,és azzal gyorsan ki jutottunk.

-Hát..nem tudom ti hogy vagytok vele.. de szerintem nem fogunk tudni haza jutni. Mondja Bill miközben körül néz és látja,hogy rengetegen vannak.
-Miért nem megyünk magán repüllővel? Mint amikor jöttünk. Mondja Gustav mire mindenki sóhajt és a kezünkbe temetjük az arcunkat.
-Gustav,azért nem,mert véletlenszerűen jött ez,így nem foglaltunk magán repüllőt mára. Érted. Próbálja el magyarázni neki Georg értelmesen.
-Értem,értem. Mondja Gustav.

Fél óra várakozás után sorra jutottunk végre.

-Elnézést. A Berlini járatra hány hely van még? Vonom fel a szemöldököm,és a nőre vigyorogtam.
-1 db hely van uram. Mondja a körmét kopogtatva. A többiek felé fordúltam és rájuk néztem.
-Skacok,csak egy hely van. Mi legyen? Sóhajtok.
-Ez egyértelmű. Akkor haza mész te. Mi pedig keresünk majd egy külön járatot. Mosolyog Bill.
-Jaj.. utálok nélkületek menni bárhová. De legyen. Mosolygok és megölelek mindenkit.
-Majd üzenj! Mosolyog Bill imádnivalóan.
-És küldj képeket a csöpségről! Mondja Gustav miközben ugrándozik.
Mosolyogtam és vissza fordultam a hölgy felé.
-Rendben,akkor azt az egy helyet szeretném le foglalni. Sóhajtok és a nőt figyelem amint a gépén kattintgat az egerével.
Bólogatott majd át adja a jegyet.
-Tessék uram. Jó utazást! Mosolyog és én pedig el indultam,hogy le tegyem a csomagainar majd fel szálljak a gépre. Rengeteg ember volt,így miután fel jutottam a gépre a fejemre dobtam a kapucnimat,a sok rajongót megpróbálva elkerülni. El foglaltam a saját helyem és az ablakon kezdtem el ki bámészkodni és csak Yas-ra tudtam gondolni,hogy vajon jól van e,vagy történt e valami. Nagyon aggódtam miatta.

[Yasmine]

A szülő szobában feküdtem az ágyon,miközben Sarah és Rebecca erőssen fogták a kezem. Folyamatosan bíztattak pozitív szavakkal,bár én már a világomat sem tudtam,nem éreztem semmit már,a testem elnehezült és minden sötétségbe borult.

[Tom]

Le szálltam a gépről és a taximra vártam amjhamarosan itt lesz. Pár perc múlva meg is érkezett és egyenesen Berlin-től Lipcséig vitt engem. Az út rettenetesen unalmas volt,egész végig kifelé bámultam És Yas-on kattogott az agyam.
Vajon jól van?

Miután el telt néhány óra,és végre ismét Lipcsébe értem,ki tettek a kórháznál,fizettem és be mentem. A recepciós segítségével megtaláltam azt a szobát ahol Yas lehet. Mély lélegzetett vettem és be kopogtam,majd óvatosan le nyomtam a kilincset. Be léptem,és Yas az ágyban feküdt a falat bámúlva, Rebecca pedig karba tett kézzel a földet bámúlta.

-Sziasztok! Mosolygok és Yas-ra nézek,hogy lássam karjai között a fiamat,de nem volt ott..
-Hol a fiam? Vonom fel a szemöldököm és a két lányra néztem.
-Tom.. motyogja Rebecca. -Ne légy szomorú,de a fiad meghalt.

----------------------------------------------
Naa sziasztook
Itt a kovi resze ennek a konyvnek is!!🎀
Nos,az az igazsag,hogy most hatalmasat csalodtatok bennem a resz miatt,de igy ennek igy kellett tortennie.
Eredetileg nem igy terveztem,de muszaj volt valtoztatnon rajta,mivel hamarosan a konyv vegere erunk..
Higyjetek el,en sem igy szerettem volna h alakuljon,de ez tunt a legjobbnak.
Ig:vivuu.slayy