Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

17.rész

Már teltek a hetek, mindennap be jártam Yasmine-hoz a kórházba. A vizsgálatai is jól sikerültek szerencsére,szóval ma már jöhet haza. Most még az ágyamban fekszem,de hamarosan el kezdek öltözni,hogy végre mehessek érte. Éppen öltöztem, amikor a telefonom megcsörrent. Amikor a telefonom felvillant,és megláttam, hogy Yasmine hív nagy mosoly terült el az arcomon. Egyből fel vettem a telefont.

Telefon beszélgetés
-------------------------------

-Szia Tom! Hamarosan jöhetsz értem,már várlak. Mondja lágy hangon.
-Rendben,ne aggódj hamarosan megyek. Addig légy jó,sietek!

------------------------------------

Apropó, Rebecca már nem velünk él. Vett ki magának albérletet így nem roncsolja tovább a mi kis életünket. De azért biztosan nem marad annyiban ez a dolog,főleg ha már a Sarah-s dologgal semmit nem voltak hajlandók kezdeni a rendőrök. És ha rajtam múlik, biztosan fel lesznek jelentve,nem tűröm el ezt. Persze azért kíváncsi vagyok Yas véleményére is, hogy ő mit szól,vagy esetleg mi erre a reakcióra.

Ezután fel kaptam a kocsi kulcsomat és már siettem is a kórházba. Miután le parkoltam be mentem az épületbe és liftbe pattantam,és be nyomtam a 4-es gombot. Amikor fel értem az emeletre a szobája felé mentem és megláttam, hogy nyitva van a szobájának az ajtaja. Be kukkantottam óvatosan és láttam, hogy az ablaknál áll. A szellő kellemesen fújdogálta a fekete haját,ami a vállára volt omolva. Óvatos léptekkel be mentem a szobába,még mindig nem vette észre, hogy be mentem,így hátulról megöleltem és a férfiasságát a fenekének nyomtam. Fel nyögött egy halkat,és teljesen meglepődött,mivel egy cseppet sem számított arra, hogy megjelenek és ezt teszem vele.

[Yasmine]

Éppen az ablaknál álltam és kifelé bámészkodtam. Figyeltem az utcán a nyüzsgést, mozgást. A szél kellemesen lengedte a hajamat. Egy erős kezet éreztem a derekamon,majd azt is éreztem, hogy valaki nekem nyomja a férfiasságát. Túl egyszerű volt, egyből tudtam, hogy Tom lehet az. Nagyon kemény volt neki. A keze a combomra talált és simogatni kezdte őket.

-Mm..vártam már ezt a pillanatot. Suttogom a fülébe.
-Nyugi,este meg kapod ami jár, túlságosan vágyom már rád. Kacsint rám és megcsókólta a vállam,majd harapdálni kezdte.

Miután össze pakoltunk minden holmim,végre el hagyhattam ezt az épületet. Be tettük a csomagtartóba a cuccaim és indultunk is.
Útközben Tom folyamatosan a combomat fogdosta,és markolászta.
Mikor haza értünk mindenki várt már minket,engem egy hatalmas öleléssel fogadott mindenki, nagyon örültek nekem. És meglepetésemre Rebecca nem volt nálunk,és teljesen meglepődtem, mivel azt hittem, hogy itt lesz,és esetleg megint meg akar ölni,vagy most meg mérgez,vagy tudom is én.

-Hol van Rebecca? Kérdezem miközben megszakítom az ölelést Gustavval.
-El költözött. Mondja Bill komoly arccal.
-Hogy tessék? De még is miért? Kérdezem kissé aggódó hangon mivel akármennyire is borzalmas amit tett velem,még is a nővérem.
-Jobbnak látta ő is így a dolgot,és ezek után nem akart itt élni,főleg Tommal.
-Értem. Húzom el a szám.
-Viszont hagyott neked egy kis levelet. Nyújtsa át nekem a borítékot Tom. -Nyisd ki. Mondta bíztató hangon.
-Kérlek egyedül hagynátok egy kicsit srácok? Egyedül szeretném megnézni. Sóhajtok.
-Persze, persze csak nyugodtan. Mosolyog Georg.

Egyedül ültem a nappaliban,és haboztam, hogy tényleg ki nyissam e ezt a levelet,vagy esetleg mivel fogok találkozni ha megnézem. Ezernyi kérdés járt a fejemben válaszok nélkül, szóval végül rá vettem magam arra, hogy ki nyitom. El kezdtem ki bontani,és egy levél volt benne.