Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

7.rész

Reggel Tomon feküdve ébredtem fel.
Szemeim félig nyitva voltak és félig csukva. Halk szuszogását hallottam Tomtól.
Óvatosan fel keltem róla,és nem tudtam be telni a látvánnyal. Tovább néztem őt.
Egyszer egy erős kezet éreztem a derekamon,mely meg ragadt és közelebb húzott magához.

-Jó reggelt. Motyogja csukott szemmel.
-J-jó reggelt..te fent vagy? Kérdezem kicsit kínosan.
-Igen,fent. Már akkor is fent voltam amikor te fel ébredtél,és amikor éreztem, hogy nézel engem, hagytam magam,és kíváncsi voltam a végére. Hát ez lett. Nyissa a ki a szemeit.
-Oh..értem. Bill nincs itthon.. kicsit aggódom miatta.
-Jaj ugyan,jól van. Csak pár haverjával van. Biztos náluk aludt. De addig is.. miénk az egész ház..az csinálunk amit akarunk. Kacsint
-Butus.. nevetek. -Most nem lehet. Ma körmöshöz kell mennem,és egy mozizást be avattunk Sarah-val. Úgy, hogy sajnálom,de ma nem.
-De este igen. kacsint.
-Kanos vagy megint.. dörzsölöm meg a szemeim.
-Ha téged látlak mindig az vagyok édes.
-Haha. Nevetem el magam kicsit kínosan.

Nem szól semmit,csak közelebb húz egy csókra. -Várom már az estét. Kacsint ismét.
-Csodás,de most csinálok valami reggelit.
-Szuper. Nyalja meg a száját.

Tojás rántottát csináltam pirítós kenyérrel. Tudom, nem a legnagyobb reggeli,de ez van. Örüljön inkább, hogy kap enni. Könyörgöm,én sem süthetek főzhetek örökké.

-Kész a reggeli! Kiabálom a konyhából.
-Végre. Mondja majd ki jön a szobájából.
-Mi a reggeli? Kérdezi majd ismét megnyalja a száját. -Nem lehetnél most inkább te a reggeli?
-Jaj te..te tényleg nagyon kanos vagy ma.
-Hát az biztos..készülj,mert ma este nem foglak semmitől megkímélni.
-Akkor már félek..de azért biztos élvezni fogom. Kis kanosom.  Mondtam és megcsókoltam.
-Mmm..szeretem ha ilyen jó kislány vagy, tudod? Már most le tépném rólad a pizsamát,főleg,hogy nincs rajtad melltartó és bugyi,jól gondolom?
-Igen, jól gondolod,de most együnk,mert sietnem kell.
-Rendben, rendben. Mondja és megforgatja a szemeit.

Meg reggeliztünk és neki láttam fel öltözni a szobámba.
Ruhát kerestem a szekrényembe,amikor ugyan is melltartó és bugyi volt csak rajtam,és Tom be nyitott.
Végig nézett rajtam többször is,és be csukta az ajtót és felém közeledett. Nyujtózott egyet és megropogtatta az újjait. -Készülj kislány.. játszik a száj piercingjével.

-Tom..menj már ki!
-Jaj ne légy már ilyen..tudom, hogy akarod. Ölel magához és belemarkol a fenekembe.
-Hülye-toltam el magamtól. -Most nem érek rá..sietek.
-Csak egy kicsit. Mormogja a nyakamba és el kezdi enyhén harapdálni.
Enyhe nyögésekkel díjaztam cselekedetét, majd el kezdte le venni a pólóját. Falnak tolt és el kezdett csókólni szenvedélyesen.
-Akarlak. Suttogja az ajkaimra. -Nem birok estig várni.
-Pedig muszáj lesz. Tarts ki még egy kicsit.
-De nem birok már várni,most akarlak.
-Légy jó fiú,majd este. Csókolom meg.
-Semmiképp nem fogom vissza magam este, arra számítsz. Bele túr a hajamba.
-Úgy is ki bírom. Hiszen már 16 évesen el veszítettem. Nevetek.
-Hát jó,majd meglátjuk. De ez jobban fog fájni. Kacsint
-Na hess ki innen. Öltözök.
-Jaj ugyan,annak már mindegy. Miért nem nézhetem meg ahogyan öltözöl? Kérdezi egy pimasz mosoly kíséretében.
-Jaj te..újra rám tamádnál,még jobban be kanosodnál és nem bírnálak le állítani. Mellesleg, már ennyi az idő?! Nézek az órára ami 10:36-ot ütött. -Ó a fenébe..el fogok késni! Kapom ki a szekrényemből a random közelben lévő ruhákat és magamra vettem Tom szeme láttára.
Nevetni kezdett és pimaszul mosolygott.
-Ne idegelj,el kések a körmöstől! Rohanok a fürdőszobába és gyorsan rakok magamra egy kis sminket.
A hajamat össze kötöttem.

-El vigyelek? Kérdezi Tom.
-Meg tennéd? Kérdezem miközben a táskámba pakolok.
-Persze. Vigyorog.

Be pattantunk Tom autójába és be indította a motort,majd a gázra lépett.