Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

24.rész

[Bill]

Tovább figyeltem az utat amikor megpillantottam Yasminet..
Egyből ki szálltam a kocsiból és hozzá rohantam. Nagyon hideg volt,és fújt a szél,sőt már a hó is szállingózni kezdett.

-Hé Yas.. ölelem meg oldalról. A teste nagyon hideg volt,és remegett. -Jól vagy? Kérdezem halkan és óvatosan.
Semmi válasz nem jött,csak éreztem ahogy vacog.
A karjaimba emeltem és be tettem a kocsi hátsó ülésére,majd a bőröndjét is ezután a csomagtartóba helyeztem.
Az autóban ment a fűtés,így hamar át melegedett szerencsére. A fekete színű kabátomat le vettem magamról és a vállára terítettem.
-Jobban vagy már? Kérdezem még mindig lassan és óvatosan.
-Igen. Egy kicsit. Mondja halkan.
-Mi történt? Kérdezem ismét,s a karját simogattam.
Nem válaszolt semmit csak könny cseppek hullottak ki a szeméből.
-Oké, értem. Most nyugodj meg. Csókolom meg a homlokát. -Haza megyünk,jó?
-Nem,nem.. nem akarok haza menni! Nem akarom Tomot látni, félek. Mondja lehangolóan.
-Tudom,de muszáj. Vagy szeretnél inkább máshol lenni? Mondjuk.. gondolkodni kezdtem egy kicsit majd eszembe jutott apa. -Jörg-nél? Ott van egy kis nyugalom,és én pedig meg kérem Tomot, hogy hagyjon neked időt. Mit gondolsz?
-Az jó ötlet lenne.. én tudod, nem akarom most Tomot látni. Sóhajt és oldalra fordítja a fejét.
-Tudom,megértem. Egy kósza hajtincset ki söprök az arcából. -Akkor irány apához! Mosolygok és ki szállok a kocsiból, hogy vissza ülhessek a kormányhoz.
Gyorsan üzentem a többieknek, hogy megtaláltam Yas-t,de nem viszem haza, apánál lesz. Persze Tom mindennél jobban szerette volna látni,hiszen még is aggódik miatta,de vissza utasítottam. Tudtam, hogy most időre van szüksége  Yas-nek és ezt meg kell értenie Tomnak is.
A gázra léptem és apához mentem egyből, időnként hátra pillantottam a mögöttem fekvő lányra,aki már át melegedett és csak az ablakon bámult ki a sötétségbe.
Amint oda értünk le állítottam az autót,és segítettem ki szállni a gyengélkedő lányt,majd óvatosan be csengettem ahol apa már jött is ki.

-Yas? Bill? Hol vannak a többiek? Vonja fel apa a szemöldökét.
-Ez hosszú. De ami a lényeg, szóval ugye nem zavarna téged,ha Yas itt maradna néhány napra? Fontos lenne most neki.
-Ó, persze csak nyugodtan! Majd Jörg-nek meg akadt a szava amikor végig nézett Yasmine-n. -Yas.. te terhes vagy?
Yas mellettem az ajkát harapdálta majd bólintott.
Jörg szemei kikerekedtek és habozás nélkül el árasztotta a lányt kérdésekkel. -Ki az apja? Mióta vagy terhes? Fiú vagy lány? Mikor szülsz? Teszi fel sorra a kérdéseket megállás nélkül.
-Hé,apa nyugi. Adj egy kis időt most Yas-nak.
-Elnézést kérek.. csak annyira meglepődtem. Mindegy is. Gyertek be,ne kint fagyoskodjatok! Utasít minket apa.
-Egy pillanat, csak be hozom még Yas bőröndjét. Mosolyog Bill.

[Yasmine]

Be léptem Jörg-el a meleg házba,ami igazán jó emlékeket hozott vissza számomra. Igen,ez volt az a ház amikor anyával össze vesztem és utána ide kerültem. Anya..
Meg ráztam a fejem és le vettem magamról a kabátot majd a kanapén helyet foglaltam és csak bámultam ki a fejemből.
Bill hamarosan be jött a házba a bőröndömmel a kezében és le tette,majd ő is le ült a kanapén mellettem.

-Szóval,most már kérdezhetek? Kérdezi izgatottan Jörg.
-Igen. Sóhajtok és a ruhám anyagát kezdtem el babrálni.
-Első kérdésem. Ki a gyerek apja?
Nyeltem egy nagyot majd megszólaltam. -Tom. Csak ennyi jött ki a számon.
-Szinte gondoltam,de azért rá akartam kérdezni. Gratulálok! Második kérdésem. Mióta vagy terhes?
-Október végén estem teherbe, 1 hónappal a születésnapom előtt azt hiszem.
-Értem. Bólogat. -Fiú vagy lány?
-Fiú. Sóhajtok és az arcomat a kezembe temetem.
-Hé Yas.. mi a baj? Kérdezi Bill miközben a vállamat símogatja.
-Tom.. motyogom halkan. -Csak.. nagyon hiányzik.
-Tudom, hogy hiányzik oké? De megfogjátok tudni oldani, annyi mindenen mentetek már keresztül együtt
Sikerülni fog. Bízok Tomban nagyon,és tudom, hogy nagyon szeret téged,és semmi pénzért nem hagyna el. Csak most nem tudta kontrollálni magát,de tanul a hibáiból. Soha nem fog ilyet tenni veled többé. Jó?
Bólogattam és átöleltem Billt.
-Szeretnéd, hogy itt maradjak veled pár napig? Kérdezi Bill miközben vissza ölel.
-Igen,kérlek.
-Rendben, de csak ha tényleg szeretnéd,nem akarok zavaró tényező lenni.
-Szeretném ha maradnál, mindig te voltál az aki vígaszt nyújtott nekem az ilyen helyzetekben. Most van a legnagyobb szükségem rád Bill.
-Rendben. Kuncog halkan a fülembe.
-Oké, akkor azt hiszem nem is zavarnék. Kuncog Jörg is. -Ó, azt hiszem mondanom kell valamit! Köszörüli meg a torkát Jörg. Amióta anyád meghalt, azóta tálaltam valaki mást..és itt élnek velem ebben a házban. Jelenleg most nincsenek itthon,de hamarosan ide érnek majd,és szeretnélek be mutatni téged nekik majd.
-Állj. Többen vannak? Gyerekek? Csillan fel a szemem
-Igen,van 2 gyerek. Egy fiú és egy lány,a fiú most 5 éves a lány pedig 6 éves.
-Úristen Jörg! Imádom a gyerekeket! Pattanok fel a kanapéról. -Látni akarom őket! Mi hamarabb! Újjongok.
-Igen apa,Yas imádja a gyerekeket. Kuncog Bill és mellém lép.
-Hát akkor jó helyen jársz. 10 perc és itthon lesznek. Mosolyog Jörg
-Jó anya leszel. Veregeti meg a vállam Bill. -Főleg ha ennyire szereted a gyerekeket. Tom büszke lesz rád. Kacsint.
Kuncogok.
-Hát.. nagyon remélem, hogy jó anya leszek. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legjobbat nyújtsam a kicsinek. Mosolygok gyengéden
-Mi bízunk benned Yas. Meg tudod csinálni. Ölel meg Bill.