Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

35.rész

El telt néhány hét,és a pocakom egyra csak nő és nő. A melleim is kezdtek már megduzzadni,de ez ezzel jár. Mindjárt itt a húsvét,én pedig még senkinek nem vettem semmi ajándékot,hisz örülök ha a sarki kis boltba el tudok sétálni,nem hogy még végig járjam a plázában az összes butikot.
Szóval most ezt Tomra és Billre bíztam,remélem hogy azért fel találják magukat.
Még reggel fel írtam egy listát,természetesen magamnak,főleg ha abba a nyamvadt kisboltba el tudok menni,akkor legalább ennyit csináljak már meg.

Éppen a konyhába ültem,és kissé el kalandoztak a gondolataim Tommal kapcsolatban,és észre sem vettem,hogy Gustav áll előttem Tomnak a kiskori képével amit már láttam. Olyan közel tartotta hozzám,hogy éppen,hogy nem bökte ki a szemem.

-Yas! Nézd? Látod? Ugye,hogy tetszik az ami a képen van Tom lába között? Mond,hogy igen!
-Gustav,akadj le erről a témáról. Sóhajtok és megforgatom a szemeim. -Szóval? Mit akarsz? Éhes vagy gondolom,mi?
-De jól ismersz engem.. vigyorog.
-Igen,persze. 7 hónapos terhes vagyok,lassacskán már 8. És éppen örülök,hogy tudok járni,és még főzzek is neked. Te sem gondoltad komolyan,hogy majd itt és most főzni fogok neked. Na sipirc kaját rendelni magadnak. Sóhajtok és a fejemet az aszalra hajtom.
-Hát jó.. de a te főztöd a kedvencem. Sóhajt és előveszi a telefonját,hogy rendeljen.
Én egy ajtó nyitódást hallottam,ami csak azt jelenthette,hogy Tom és Bill megérkeztek.

-Hé,szia Yas! Ölel meg Tom szorosan és megcsókólja a hajam.
-Hiányoztál már. Szorosan ölellek kuncogva.
-Tudom. Te is nekem. Húzódik az öleléstől.
-Oké,szóval össze állítottam magamnak egy listát a kisboltba. Mindjárt jövök. Mosolygok és éppen indulni készülök amikor Tom a csuklómnál ragad és vissza húz.
-Nem,nem. Sehová nem mész te. Majd én megyek,te itthon maradsz mielőtt valami bajod esne! Mondja parancsoló hangon.
-Tom. Teljesen jól vagyok,tudok magamra vigyazni és nem lesz semmi baj. Nem vagyok le bénúlva,és ha ennyit meg tudok csinálni,akkor had csináljam már! Nem akarok tehetetlen lenni.. sóhajtok és a földet bámúltam.
-Yas.. fogja meg a kezem és össze fonja az újjainkat. -Tudom,hogy segíteni szeretnél,de el érkeztünk abba a fázisba,hogy most már tényleg nem engedhetlek el egyedül sehová. Na és.. annyi minden történt veled..mivan ha megtámad egy hajléktalan? Vonja fel a szemöldökét és a kezemet fogja erősen.
Nem reagáltam rá semmit,csak nagyokat pislogtam majd el kuncogtam magam.
-Nem tudok róla,hogy ezen a lakott területen lenének hajléktalanok. Szóval megyek is. Kuncogok és magamra veszem a kabátom.
-Ez a nő! Kész őrültség! Fogja a fejét Tom.
-És te még is bele szerettél. Fogja meg Georg Tom vállát.
-Ez igaz! Kiabálom vissza és el hagyom a házat.

Meg indultam a bolt felé,kissebb szenvedésekkel oda is értem. El kezdtem össze szedni a dolgokat amiket kellett,igazából nem is voltak olyan sokan,pedig általában ez a kisbolt mindig tövig meg van tömve.
Már éppen a kasszánál voltam és fizetni készültem amikor valaki mögöttem megszólalt. Kezeit a pultnak támasztotta,és mivel sokkal magasabb nálam, egyenesen felém tudott tornyosulni.
-Hát szia Yasmine. Hallok meg egy női hangot a hátam mögül,a kasszás hölgy furcsán nézett rám,én pedig gyorsan ki fizettem amit kellette,mivel nem akartam,hogy azt higyjék rólam,hogy éppen lopni tervezek és aztán menjek a cellák mögé.
Fizettem és megfordultam,és olyan személlyel találkoztam akire tényleg nem számítottam.
Victoria..
Megrezzentem és nyeltem egy nagyot majd szóra nyitottam a szám.
-Hát szia Victoria! Mosolygok. -Mi járatban itt? Kérdezem továbbra is mosolyogva.
-Hát tudod csak.. láttam itt vagy,és rád köszönök,de tudod beszélni is szeretnék veled. Rángatja meg a csuklóm kicsit és ki húz a boltból.
-Nos,tudod.. Tomról van szó. Vágja zsebre a kezét majd kicsit arébb húz ismét.
-Mi a baj Tommal? Vonom fel a szemöldököm és csokoládé barna szemeibe nézek.
-Fogd fel,hogy nem kellesz Tomnak. Néz rám és a zsebéből elő vesz egy kést.
-Tudod.. el vetted tőlem Tomot. Húzza végig a kést a hasamon a ruha anyagán keresztül. -És most vissza veszem ami az enyém.
-Soha nem vettem el tőled Tomot! Hisz te csaltad meg őt! Mondom össze szorított fogakkal.
-Ó,dehogynem. Amikor először együtt voltatok..amikor tinik voltatok és utána később vége lett mindennek.. Tom mindig csak rólad beszélt,és soha nem becsült meg engem. Soha nem hozta szóvá,hogy milyen csodálatos barátnője van és hogy mennyire szeret engem. Ezért megcsaltam. Néz rám szúrós tekintettel. -De te most újra el vetted tőlem! Pedig nekem kellene vele együtt lennem! De te..kibaszott Yasmine,mindenhol ott kell lenned! Tönkre tetted a jövőm Tommal,ezért most én megöllek! Emeli fel a kést,és színül meg voltam győződve,hogy itt a vége mindennek,az egész életemnek..
Még a szemem is lehunytam,hogy elég legyen a fájdalmat csak át élnem amikor  valaki le támadta Victoriát és a földre tiperte.