Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

31.rész

Egyedül hánykolódtam már korán reggel az ágyban, szinte semmit nem aludtam,az agyam egész éjjel kattogot, hogy vajon hol lehet Tom,mi lehet vele.. nem tudtam másra gondolni csak rá. És hogy mennyire borzalmas egy nő személy vagyok,aki azt sem érdemli meg hogy Tom barátnője legyen. Legszívesebben megöltem volna magam kínomban, annyira fájt ez az egész, hibásnak éreztem magam,mert nen beszéltem erről Tomnak,vagy bárkinek is.. de feleslegesnek láttam, hiszen még is ki a fenét érdekelne Yasmine problémája? Senkit.
Rá pillantottam a telefonomra,de egy darab üzenet sem érkezett senkitől. Sóhajtottam és ki keltem az így is recsegős ágyból,és a földszint felé vettem az irányt. Az első helyem a mosdó volt, kicsit rendbe szedtem magam,és arra gondoltam készítek reggelit.
Egyedül sürgölődtem a konyhába a reggeli készítésével,e közben milliom egy gondolat járt a fejembe. El képzeltem ahogy Tom itt áll mögöttem,mint minden reggel szokott,az arcomat fürkészi és végig csókólja minden porcikámat miköben a reggelit készítem. Imádtam ezt,és most erre lenne a legjobban szükségem.
Hiányzott ez az egész,baromira,és a tudat, hogy nincs itt mellettem, mintha egy kést szúrtak volna a szívembe. Fájt a lelkem,mert oly annyira szerettem Tomot, akármilyen hibája ellen is,de ő nem így volt ezzel kapcsolatban. Nem fogadott el minden esetbe,és azt sem tudta el fogadni, hogy vágdosom magam, egyből jött a nagy zuhé a fejemre,és szívtam a saját hibámból.
Bár vannak olyan dolgok amikről nem tud,sőt volt olyan amiről Rebecca-n kívül senki nem tudott. Rebecca a nővérem,aki meg akart ölni,és félek tőle,mert így tudom, hogy tényleg nem vagyok fontos senkinek. Tényleg meg kellene halnom,vagy valami ilyesmi.
Rebecca és én mindig is ellentétek voltunk, legalább is az eddigi ismereteim alapján ezt tudtam megállapítani.
Soha nem ismertem Rebeccat,de örülnék ha egyszer ebben a világban valaki meg tudna hallgatni.
A reggelit le tálaltam az aszalra majd egy kezet éreztem a vállamon. Először azt hittem Tom az,de istenem, hogy a fenébe lenne még is Tom? Szerintem a halálomat kívánja jelenleg,vagy tudom is én.
Meg fordultam és egy kómas Billel találtam magam szemben, először kicsit megrémültem,de aztán megpróbáltam meg nyugtatni a kis lelkem, hogy ez csak Bill és nem akármilyen szörny aki éppen rám vadászik.

-Jó reggelt! Kuncogok halkan.
-Jó reggelt Yas a fenébe is.. ásít Bill.
-Mi a fenét csináltál te éjjel Bill?
-Szerinted? Tudtam én bármit is aludni a Tommal való vita miatt? Megcsóválja a fejét. -Egy cseppet sem aludtam..
-Bill nézz rám. Úgy nézek ki mint aki néhány percet is aludt volna? Vonom fel a szemöldököm.
-Nem.. sóhajt.
-Szuper,mert nem vagy egyedül. De most egyél egy kicsit. A többiek?
-Alszanak még. Majd jönnek ha felébrednek a téli álomból és megéheznek. Kuncog halkan Bill és falatozni kezdte a reggelijét.
-Tudsz valamit Tomról? Kérdezem kissé halkan és félve mit reagál.
-Apánál van. Vagy is Jörgnél. Beszéltem apával, reggel hajnali 5kor írta az SMS-t,hogy Tom oda kavarodott hozzá részegen. Atom részegen. El tudom képzelni mennyire boldog lehetett, főleg kora reggel,és a gyerekek is ott vannak. Ó, jaj és már félek Alice reakciójától! Sóhajt. -Szóval jó helyen van és pihen.
-Értem.. veled mehetek? Csillan fel a szemem.
-Yas.. nem hiszem, hogy olyan jó ötlet. Azt hiszem itthon kellene maradnod inkább.. tudom, nehéz ki bírni, hogy ne gondolj Tomra és.. tudom, oké? De Yas..türelem rózsát terem. Nem véletlenül megyek el, hogy megnézzem mivan Tommal,nem csak azért mert aggódok miatta,a te érdekedben is teszem. Harap az ajkába.
-Értem, persze. Majd a naptárra pillanatok és észre vettem, hogy február 15.-e van.
-A Valentin napot is el felejtette Tom tegnap. Sóhajtok és idegesen kopogtatom a körmeim a fa asztalon.
-Yas, ez nem igaz. Tom nem felejtette el..
-Még sincs itt. Még is szidott, amikor meg tudta, hogy megvágtam magam.
-Yas, tudom hogy nehéz, oké? Nem tagadom,Tom nem egy egyszerű eset,és baromira nem tudja kezelni a dührohamait,de mindig szeretett téged. És hidd el,nem felejtette el a Valentin napot, oké? Szorítsa meg a kezem Bill.
-Jó.. motyogom.
-Szuper,akkor én most el megyek. Majd jövök. Mosolyog és fel is kapja a kocsi kulcsát és a kabátját és indult is.