A csapat éppen Camille egyik lakásában bolyongott. Meg akarták találni a Fehér Könyvet, aminek a segítségével felébreszthetik Jocelynt. Már egy jó ideje kutattak a könyv után, mikor Valentine és serege rájuk talált. Alec éppen nem volt a közelben, ezért őt nem vették észre. Időben elő tudta venni az íját, amit egyenesen Valentine-ra szegezett.
– Alec Lightwood, ha jól sejtem. Sokat hallottam már rólad. A New York-i Intézet legerősebb árnyvadásza – vigyorgott gúnyosan Valentine.
– Ha nem engeded el őket, lyukat fúrok az undorító koponyádba – közölte hidegen Alec. Ha akart, elég megfélemlítő tudott lenni.
– Alkut ajánlok. Van itt valaki, akit már jó ideje keresek. Szükségem van a képességeire. Ha kiadod őt nekem, szabadon távozhattok – a fiúnak egyáltalán nem tetszett ez az alku.
– Kit akarsz ennyire megszerezni? – kérdezte komoran.
– Magnus Bane. Az a rohadék alvilági mindig meglógott előlem. Úgysem veszed semmi hasznát, nem lenne veszteség számodra. Add ki nekem, és mindenki megmenekül – győzködte Valentine. Alec erről hallani sem akart. Védelmezően Magnus elé lépett, íját kifeszítette.
– Magnus nem megy sehová – jelentette ki Alec, majd hátranézve ellenőrizte a varázslót. Két Kör tag fogta le a karjait, így nem tudott varázslatot használni, hogy kimentse magát, és a többieket a bajból.
– Ugyanmár, ez csak egy mocskos alvilági. Mit számít neked? – kérdezte undorodva.
– Nem fogod őt bántani. Azt nem hagyom – válaszolta magabiztosan.
– Lehet, hogy erős vagy és eszes. De emellett borzasztóan naiv is. Azt hiszed, ez a szörnyszülött megmentene téged fordított helyzetben? – nevetett fel Valentine.
– Nem mondom el mégegyszer. Kizárt, hogy átadjam őt neked – Alec kezdett dühös lenni. Tudta, ha rátámad a férfira, a serege megöli a családját, így türelmesen várt egy megfelelő pillanatra. Sejtette, hogy Magnus ki tud majd szabadulni valahogy. Időt akart nyerni maguknak.
– Egy alvilági életéért feláldoznád a családodat? – kérdezte Valentine, majd felnevetett, ahogy megértette a helyzetet. – Te szerelmes vagy – jelentette ki gúnytól csöpögő hangon.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz – igyekezett higgadt maradni, de ez meglehetősen nehéz feladat volt jelen pillanatban.
– Áruló van köztünk – nézett végig a társaságon Valentine.
– Ez eddig is nyilvánvaló volt – szólalt meg Clary, ami tökéletes figyelemelterelésnek bizonyult. A Kör tagok a lányra összpontosítottak, így Magnus kiszabadult az árnyvadászok fogságából.
– Ez hatalmas hiba volt, Morgenstern – szólalt meg Magnus, felfedve macskaszemét.
Mire Valentine cselekedni tudott volna, egy szempillantás alatt földre kerültek az emberei. Kiszabadította a többieket, így már túlerőben voltak Valentine-nal szemben. Sajnos, mint mindig, a férfinak most is volt egy terve, így mire a varázsló támadni tudott volna, Valentine eltűnt egy portál segítségével.
– Ezt nem hiszem el – fakadt ki Jace.
– Legalább még élünk – jegyezte meg Simon.
– Köszönöm – fordult Magnus egy lágy mosollyal Alec felé.
– Mégis mit? – kérdezte összezavarodva Alec.
– Hogy nem adtál át neki – válaszolta, majd egy puszit nyomott a fiú arcára.
– Ezt nem kell megköszönni. Soha nem tenném – motyogta elpirulva a fiatal árnyvadász. A csapat többi tagja nagyon édesnek találta a jelenetet.
