Alec és Magnus csókja mindenkit megdöbbentett, de senkit sem sokkolt annyira, mint Alec-et. Még mindig a hatása alatt volt, bizsergett az ajka Magnus csókjától. Próbálta összeszedni magát, mert Valentine egyre közelebb került az ereklyékhez, és ezzel Raziel megidézéséhez is.
– Mink van eddig? – sietett a csapathoz Alec, igyekezve figyelmen kívül hagyni a suttogásokat maga körül.
– Nem sok minden. Ami eddig is... a nagy semmi – motyogta Jace csalódottan.
– Magnus hol van? – kérdezte vigyorogva Izzy.
– Elment megkeresni anyát. Gondolom most győzködi, hogy ne öljön meg engem – válaszolta cinikusan Alec.
– Nehéz menet lesz. Sok sikert hozzá – nevetett Izzy.
– Amúgy milyen volt? – kérdezte kíváncsian Simon.
– Micsoda? – kérdezett vissza zavartan Alec. Izzy és Clary kuncogni kezdtek mellette.
– A csók – pontosított Simon.
– Nem mindegy az neked? Te nem kapsz tőlem, az biztos – jegyezte meg gúnyosan.
– Ne aggódj, nem vagy az esetem. De attól még kíváncsi lehetek – válaszolta egy vállrándítás kíséretében.
– Nem csak őt érdekli – mosolygott gonoszan Izzy – Ki vele, milyen volt? Fogadok, hogy romantikus és varázslatos..
– Gyors – szakította félbe a húga ábrándozását.
– Komolyan? Gyors? Ez volt életed pillanata, és ennyi maradt meg belőle? – kérdezte felháborodva Izzy.
– Nem, arra is emlékszem, hogy lementem a lépcsőn – kötekedett tovább Alec.
– Jól csókol? – szállt be Jace is a kínzásába.
– Nem tudom – vágta rá szemforgatva. Témát akart váltani, méghozzá hamar.
– Itt vagyok, túléltem – csapódott Magnus is a nevetgélő társasághoz. – Miről maradtam le?
– Semmi lényegesről. Nem igazán találtunk új nyomot Valentine-hoz – Alec próbálta más irányba terelni a beszélgetést.
– Milyen volt a csók? Alec jól csókol? – kérdezte... mindenki. Magnus ezen felnevetett. Alec-kel ellentétben, ő nem volt mérges, kifejezetten szórakoztatta a kíváncsi bagázs.
– Csodás volt, Alec nagyon tehetséges – kacsintott a fiúra Magnus. Ezt rajta kívül mindenki viccesnek találta.
