Alec nehezen tudott napirendre térni a nemrég lezajlott események után. Megcsókolta Magnus Bane-t, Brooklyn főboszorkánymesterét az egész Intézet szeme láttára. És nem bánta. Úgy érezte, mázsás súlyoktól szabadult meg. Ezzel ellentétben az anyja nem igazán díjazta a tettét. Egyszer az életben nem az elvárások szerint cselekedett, hanem a szívét követte, és baj lett belőle. De saját magát is meglepte azzal, hogy nem félt a következményektől. Boldog volt, amiért végül helyes döntést hozott.
– Beszélhetnénk négyszemközt? – súgta neki a varázsló. Alec csak bólintott, és egy kevésbé zsúfolt helyre vezette őt.
– Miről szeretnél beszélni? – kérdezte Alec kíváncsian.
– Először is, büszke vagyok rád. Másodszor pedig anyád engem ki fog belezni, ha meglát, szóval lehet lépnem kellene, mielőtt rám talál – viccelődött Magnus.
– Azt nem hagynám – válaszolta Alec egy lágy mosollyal. A beszélgetésüket Maryse és Robert zavarta meg. Magnus jobbnak látta magukra hagyni őket, ezért távolabb ment.
– Hogy tehetted ezt a családdal? – förmedt rá Maryse.
– Ez nem rólatok szól – válaszolta Alec.
– Dehogynem. A te ötleted volt ez az esküvő, és most megaláztál minket a Klávé méltóságai előtt. Már rád sem ismerek – jelentette ki Maryse dühtől remegő hangon.
– Ugyanaz vagyok, aki eddig. Csak nem hallgatok róla tovább – megkönnyebbült, hogy végre kimondhatta.
– Mindezt egy alvilágiért – jegyezte meg undorodva, majd elindult az irodája felé.
– Nem csak egy alvilági – Maryse fejét rázva hagyta ott őt.
– Majd lenyugszik, hagyj neki időt – szólalt meg Robert.
– És te mennyire vagy pipa? – kérdezte Alec szemforgatva.
– Inkább csak össze vagyok zavarodva. Mióta tart már ez? Szeretitek egymást? – kérdezte kíváncsian.
– Ez még talán erős kijelentés lenne – segítette ki Magnus a kellemetlen helyzetből, amiért Alec hálás volt.
– Mindent értek. Jobb, ha megnézem anyádat – válaszolta, majd felesége után ment.
– Miért ennyire mérges? A nyilvánvalón kívül – tette hozzá Alec.
– Nem azért dühös rád, mert megcsókoltál egy srácot. És szerintem nem is az alvilági része bosszantja – magyarázta Magnus.
– Akkor mégis miért akar megfojtani? – kérdezte egy kis mosollyal Alec.
– Mert engem csókoltál meg.
– Ezt hogy érted? Téged utál? – Alec nem értette, mire célzott ezzel a boszorkánymester.
– Rengeteg szóbeszéd kering rólam. És ezek többsége nem feltétlenül pozitív – válaszolta zavartan. Nem akarta, hogy Alec hallja ezeket a pletykákat róla, mert egyik sem volt igaz.
– Én csak a tényeknek hiszek – mintha Alec olvasott volna a gondolataiban. Ez megmosolyogtatta. Az meg még inkább, hogy a fiú támogatásul megfogta a kezét, és összekulcsolta ujjaikat.
