Két elhagyatott betört az Intézetbe. Viszonylag hamar sikerült megölniük őket, de Alec karját megsebesítette az egyik.
– Jól vagy? – kérdezte ijedten Izzy.
– Persze, semmi bajom – nyugtatta meg húgát. Közben Maryse is megérkezett hozzájuk.
– Isabelle, szólj Magnus Bane-nek, hogy jöjjön az Intézetbe. Meg kell erősítenie a védelmünket – adta ki az utasítást Maryse. Izzy erre csak egy bólintással felelt.
– Azért a biztonság kedvéért szólok Magnusnak, hogy vizsgáljon meg – mondta a bátyjának. A válaszát sem várta meg, azonnal felhívta a varázslót.
– Magnus, gyere az Intézetbe. Elhagyatottak... valahogy bejutottak. Nincs nagy baj, de ellenőrizned kellene a védelmet – hadarta el egy szuszra a lány.
– Más egyéb, amiről tudnom kellene? – kérdezte gyanakodva. Tudta, hogy a lány nem az a stresszelős fajta, de most hallotta a hangján, hogy ideges.
– Alec megsérült, de nem vészes – válaszolta Izzy.
– Segítsek neki? – kérdezte Magnus aggódva.
– Megköszönném – vágta rá Izzy. Nem telt sok időbe, mire Magnus megjelent az Intézetben.
– Hol van Alec? – kérdezte sietve Magnus. Izzy mosolyogva elvezette őt a bátyjához.
– Mondtam, hogy jól vagyok – morogta Alec.
– Azért egy vizsgálat nem árt. És a varázslat hamarabb rendbehoz, mint az iratze – válaszolta kedvesen Magnus, majd leült Alec mellé. Kék fény tört elő a kezei közül, és elkezdte begyógyítani a sebeit, amíg teljesen el nem tűntek.
– Köszönöm. Azért bevallom, kicsit fájt, mikor belém kapott az a rohadék – jegyezte meg Alec.
– Elhiszem. Maryse megkért, hogy ellenőrizzem a védelmi rendszert. Elkísérnél? – kérdezte egy mosollyal.
– Persze, menjünk – válaszolta, viszonozva Magnus mosolyát.
