Alec Lydia társaságában sétált a Jade Farkas felé, miután Luke értesítette őket, hogy valami rájuk támadt, de fogalmuk sem volt, micsoda. Feltételezték, hogy Valentine egyik kísérlete.
– Már értem, hogy az idrisi lányok miért akarnak találkozni veled – jegyezte meg útközben Lydia.
– Ezt hogy érted? – kérdezte zavartan Alec.
– Az a hír járja, hogy nősülnél – válaszolta egy mosollyal.
– Fenébe – vágta rá flegmán Alec. Az ilyen beszélgetésekhez volt legkevésbé kedve.
– Gondolom nem a te ötleted volt – mondta, miután látta a fiú reakcióját.
– Egyáltalán nem – válaszolta feszülten. Elvenni egy nőt... ez volt a legutolsó dolog, amire vágyott.
– Nem olyan rossz a házasság. Csak a megfelelő nőt kell megtalálnod hozzá – ez a kijelentés Alec-et nem igazán vigasztalta.
– Lehetetlen küldetés – a lány felkuncogott a válasz hallatán.
– Ez nem igaz. Idővel eljön az a lány, akivel boldogan éltek, míg meg nem haltok – mosolygott biztatóan a fiúra.
– Ha ez megtörténne, azon én lepődnék meg a legjobban – Lydia nem igazán értette a célzást.
– Miért? – kérdezte összezavarodva.
– Mert meleg vagyok – Lydia megdöbbent a válaszát hallva, Alec viszont viccesnek tartotta, ahogy próbálta összerakni a képet.
– Akkor a megfelelő férfit kell megtalálnod – mosolygott megértően Lydia.
– Lehet, hogy már megtaláltam – jegyezte meg halkan, de a lány meghallotta.
– Igazán? Ki a szerencsés? – kérdezte őszinte kíváncsisággal.
– Magnus Bane – Alec elvigyorodott a nő meglepett arckifejezésén.
– Te valami más vagy, Alec Lightwood – ingatta fejét, de azért a mosoly ott bujkált a szája sarkában.
