Alec megbeszélte Magnusszal, hogy találkozik vele a lakásán. Megígérte neki, hogy amint fejlemény lesz Valentine ügyében, azonnal értesíteni fogja. Most azonban a testvérei, illetve Clary is vele tartottak. Alec odaérve kopogtatott az ajtón, de nem érkezett válasz.
– Lehet, hogy közbejött neki valami – jegyezte meg Izzy.
– Nem hiszem, azt mondta ma egész nap otthon lesz – előhalászta zsebéből a telefonját, és felhívta Magnust, de nem vette fel.
– Ez furcsa. Mindig felveszi a telefont – Alec kezdett aggódni.
– Menjünk vissza az Intézetbe, később biztos megkeres – javasolta Jace, de Alec-nek nem tetszett a helyzet. Rossz előérzete támadt.
– Inkább bemegyek, megnézem minden rendben van-e – válaszolta Alec, majd elővette a varázslótól kapott kulcsot, és beengedte magát a lakásba. A nappali padlóján találtak rá. Alec azonnal odarohant hozzá.
– Nagyon gyenge a pulzusa. És tűzforró a bőre – vette észre, mikor megérintette a homlokát.
– Hívjunk egy boszorkánymestert – hadarta Izzy.
– Inkább ne. Láza van. Ezt csak egy valami okozhatja – magyarázta Alec a többiekre nézve.
– Démonláz – értette meg Jace a helyzetet.
– Jace, értesítsd a Klávét, fel kell készíteni az Intézetet a fertőzött alvilágiak ellátására – parancsolta Alec. Jace azonnal visszasietett az Intézetbe.
– Láttatok már ilyet? – kérdezte ijedten Clary.
– Még nem. Száz évente bukkan fel, végigsöpör az egész alvilágon, aztán eltűnik – magyarázta Alec.
– Magnus rendbe fog jönni? – kérdezett ismét Clary.
– Ha itt marad, akkor nem. El kell vinnünk az Intézetbe – válaszolta feszülten Izzy.
– Túl gyenge. Aggasztóan magas a láza, nincs eszméleténél, és alig lélegzik. A saját két lábán biztos nem jut el az Intézetig – Alec kezdett egyre idegesebb lenni.
– Akkor szólok egy boszorkánymesternek, hogy nyisson egy portált nekünk – vetette fel az ötletet Izzy.
– Nem lehet, ő is megfertőződik. Egyetlen alvilági sem jöhet a közelébe – ellenkezett Alec.
– Akkor mégis mit csináljunk? Fogy az időnk – vágott közbe Clary.
– Majd én elviszem. Ti menjetek, és tájékoztassátok az alvilági vezetőket a vírusról – adta ki az utasítást Alec, majd óvatosan a karjaiba emelte az eszméletlen varázslót, és rohanni kezdett vele az Intézet felé.
– Utat! – kiáltotta Alec, amint megérkezett az Intézetbe. Jace-nek köszönhetően már mindenki tudott a démonlázról, és el is készültek az első ellenszerekkel.
– Ide hozd – szólt neki az egyik árnyvadász, Underhill. Alec berohant a szobába, és gyengéden lefektette Magnust az ágyra.
– Intézzük, te menj csak a dolgodra – javasolta Underhill.
– Nem hagyom itt. Hogyan tudok segíteni? – kérdezte idegesen.
– Közel áll hozzád? – kérdezte egy nő, aki közben elkezdte vizsgálni a boszorkánymestert. Hangjában semmi gúny nem volt, csak szimpla kíváncsiság.
– Igen, eléggé – válaszolta őszintén.
– Akkor segíts. Vedd le róla az inget, és fordítsd az oldalára – adta ki az utasítást. Alec-nek nem kellett kétszer mondani, tette, amit kért.
– Az egyik kezed legyen a vállán, a másik a derekán. Az ellenszert injekció formájában juttatjuk a szervezetükbe, és a gerincnél adjuk be – magyarázta a nő.
Csak szakképzett árnyvadászok lehettek a betegekkel, de most kivételt tett, mert látta, hogy Alec mennyire aggódott érte. A nő beadta neki az ellenszert, majd a hátára fektették Magnust. Alec-nek azt tanácsolta, hogy pihenjen le, értesíteni fogják, ha Magnus felébredt. Ez egy órával később meg is történt.
– Alec, Magnus Bane felébredt – szólt Underhill a nyugtalan fiúnak. Hihetetlenül megkönnyebbült, és azonnal a varázslóhoz sietett.
– Jól vagy – nem kérdezte, hanem kijelentette, mikor beért a szobába.
– Igen, minden rendben van – válaszolta egy lágy mosollyal Magnus. – Köszönöm, hogy megmentettél.
– Ne köszönd, ez a kötelességem – ölelte magához a boszorkánymestert.
