Alec Ligtwood mindig érezte, hogy más, mint a társai. Míg parabatai-a, Jace, egy igazi nőcsábász volt, aki folyamatosan váltogatta a partnereit, addig Alec soha nem érzett késztetést, hogy randira hívjon egy csinos lányt. Pedig sokan próbálkoztak a fiúnál. Alec-nek volt egy titka, amiről senki sem tudott, és egészen mostanáig nem is állt szándékában erről beszélni. Ez egészen addig tartott, amíg fel nem tűnt néhány árnyvadásznak, hogy soha nem lehet őt lányok társaságában látni, Izzy és Clary kivételével. Éppen ezért döntött úgy, hogy el kellene mondania a családjának, hogy ő meleg.
– Szia Alec. Hová sietsz ennyire? – csapódott mellé egy lány, akiért az Intézet összes sráca odáig volt.
– Jace-hez. Együtt edzünk – válaszolta kissé flegmán.
– Figyelj, nincs kedved elmenni valahová? Úgy értem randizni – tette hozzá egy csábító mosollyal.
– Nem akarok randizni senkivel – válaszolta feszülten Alec, majd az edzőterem felé sietett, hogy lerázza a lányt. Valójában ez hazugság volt, akart randizni, méghozzá egy alvilágival. Magnus Bane lenyűgözte a fiatal árnyvadászt, mikor először találkoztak vele a Pandemoniumban. Azóta sokszor beszélt a varázslóval, de eddig senkinek sem említette.
– Szép rajongótáborod van – jegyezte meg Jace, amint beért a terembe. Alec értetlen pillantást vetett rá. – Mögötted – bökött fejével a háta mögé. Egy csapat kuncogó lány állt az edzőterem előtt. Mikor Alec mérgesen nézett rájuk, inkább odébbálltak. Jace látszólag jól szórakozott rajta.
– Ugyan Alec, miért nem randizol? Rád férne már – nevetett Jace.
– Te is tudod, akkor meg minek kérdezed? – jegyezte meg rosszkedvűen.
– Nem, nem tudom. Miről van szó? – természetesen tudta, de azt akarta, hogy bátyja normálisan beszéljen vele erről, és ne csak kerülgesse a témát. – Gyerünk, ki vele. Attól nem lesz jobb, hogy elzárkózol minden érzelmedtől – kérte Jace egy bátorító mosollyal.
– Meleg vagyok, most örülsz? – kérdezte széttárt karokkal.
– Valld be, jól esett kimondani – vigyorgott Jace.
– Micsodát? – kérdezte Izzy feléjük sétálva, Claryvel a nyomában.
– Mindig a legjobbkor tudtok megjelenni – jelentette ki egy sóhaj kíséretében Alec.
– Tudjuk. Szóval, mi folyik itt? – kérdezte ismét Izzy.
– Elmondtam Jace-nek, hogy nem akarok lányokkal randizni – vont vállat Alec.
– Miért? – kíváncsiskodott Clary is.
– Mert csak – Jace oldalba könyökölte a válaszért. – Meleg vagyok – mondta ki már másodjára.
– Most játsszuk el, hogy meglepődtünk, vagy kihagyhatjuk a színészkedést? – kérdezte Izzy nevetve. Clary csak a fejét rázta a kötekedésén, de azért mosolygott.
– Nagyon vicces – jegyezte meg Alec szemforgatva.
– És mikor hívod randira Magnust? – vigyorgott Clary.
– Ez most komoly? Van olyan dolog egyáltalán az életemben, amiről még nem tudtok? – kérdezte hitetlenkedve.
– Nem hiszem – válaszolt Jace, és vállon veregette vigasztalásképp. A két lány ismét felnevetett. Nyilván teljes mértékben támogatták őt, és ezzel Alec is tisztában volt.
