Alec Simon és Izzy társaságában álldogált Csontváros bejáratánál, míg Jace bekísérte Claryt a Néma Testvérekhez.
– Mennyire lesz fájdalmas? Mi van, ha valami baj történik? Biztos, hogy túléli? – pánikolt Simon.
– Ez sose fogja be? – kérdezte szemforgatva Alec. Nagyon idegesítőnek találta a mondén folyamatos magyarázását.
– Ne is törődj vele, mindig ilyen – jegyezte meg vigasztalásképp Izzy.
– Nem az én hibám, hogy a mondének elviselhetetlenül irritálóak – válaszolta mogorván Alec.
– Te miért vagy ennyire flegma? Komolyan semmi nem érdekel vagy csak megjátszod? – kérdezte felháborodva Simon.
– Tényleg hidegen hagy a nyavajgásod – Alec kezdte elveszíteni a türelmét.
– Ilyen karót nyelt emberrel még soha nem találkoztam – jegyezte meg idegesen a mondén.
– Nem vagyok karót nyelt, csak kevés dolog izgat. A szerelmi drámáitokra kifejezetten nem vagyok kíváncsi.
– Volt már barátnőd? Vagy valaki, aki tetszett? – kérdezte felvont szemöldökkel Simon.
– Semmi közöd hozzá – vágta rá Alec.
– Én nem ítélkezem – jegyezte meg halkan. Alec hallotta, de inkább nem reagált rá.
– Nemsokára kijönnek. Clary nagyon erős lány, rendben lesz – nyugtatta Izzy a fiút.
– Vagy nem, és csak a hulláját fogod viszont látni – Izzy dühös pillantást vetett a bátyjára.
– Nézd, sem engem, sem Claryt nem érdekli, hogy neked bejön Jace. Arról Clary nem tehet, hogy az öcsédnek tetszik. De a parasztságnak is van határa! – vágott vissza Simon.
– Mit mondtál? – kérdezte feszülten Alec.
– Rendben, leegyszerűsítem. Senkit sem érdekel, hogy meleg vagy. Csakis azért viselkedsz így, mert féltékeny vagy. Ami nem igazán fer, ha engem kérdezel.
– Ha nem fogod be... – fenyegetőzött Alec, de a fiút nem ijesztette meg.
– Biztos van oka annak, hogy ennyire rosszul kezeled a témát, de ne rajtunk töltsd ki a frusztrációidat – zárta le a vitát Simon. Izzy le volt nyűgözve, még senki sem mert így beszélni a bátyjával.