Magnus egyik legrégebbi barátja, Catarina, váratlan látogatást tett nála, de nem bánta. Kifejezetten örült a társaságának.
– Mi járatban errefelé? – kérdezte Magnus egy vigyorral, majd szorosan átölelte a nőt.
– Semmi különös, igazából csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy nem kerültél bajba – nevetett Catarina.
– Ugyan már, úgy ismersz te engem, mint aki bajba keveredik állandóan? – a nő határozott bólintása nevetésre késztette.
– Egyébként hogy vagy? Találtál végre valakit, vagy makacs módon tartod magad a "jobb nekem egyedül" dumádhoz? – Catarina jól ismerte már, és ezt néha utálta.
– Nem is tudom. Talán. De ez sokkal bonyolultabb, mint eddig bármelyik kapcsolatom – válaszolta egy sóhajjal Magnus.
– Férfi vagy nő? Hogy néz ki? Hány éves? Kicsoda, micsoda? – bombázta a nő a kérdéseivel.
– Ha erre most őszintén válaszolok, szerintem elrángatsz egy diliházba.
– Mégis miért? Annyira szörnyű nem lehet – nevetett Catarina.
– Szavad ne feledd – húzódott pimasz mosolyra a szája.
– Most már nagyon érdekel, kiről van szó.
– Szóval – kezdte nagy levegőt véve – Fiú, 18 éves. Fekete hajú, gyönyörű kék szemű, magas és izmos. Meg van rajta sok... – elakadt a mondat közepén, és a padlót kezdte bámulni.
– Sok mi? Ékszer? Tetoválás? – kérdezte zavartan. Nem értette, miért ideges ennyire a barátja.
– Hát a tetoválás stimmel – jegyezte meg elpirulva.
– Úgy érted... rúnák? Te belezúgtál egy árnyvadászba? – kérdezte ledöbbenve.
– Én mondtam, hogy ez bonyolult – vakarta kínosan a tarkóját.
– Ráadásul csak 18 éves. Hogy hívják? – kérdezte, miközben próbált nyugalmat erőltetni a hangjába.
– Ezért lekeversz nekem egyet, az tuti – sóhajtotta Magnus. – Alec Lightwood.
– Lightwood? Te magadnál vagy? Az egyik legrangosabb árnyvadász család évszázadok óta – csapott a homlokára Catarina.
– Tisztában vagyok vele.
– Baráti jó tanács, felejtsd el. Soha nem fog összejönni – erre Magnus csak gonoszan elvigyorodott.
– Soha ne mondd, hogy soha – Catarina ezúttal inkább nem akarta tudni, mibe keveredett a legjobb barátja. Ismét.
