A csapat riasztást kapott, egy hatalmas sereg démon támadt a mondénekre egész New Yorkban. Addig minden rendben ment, amíg Alec meg nem sérült. Az egyik démon megsebezte a hasán, a ruháját pillanatok alatt átáztatta a vér. Arra sem volt ereje, hogy felálljon, ugyanis a démonméreg már elkezdte kifejteni a hatását. A többiek messzebb voltak tőle, ezért nem látták, hogy baj van. Viszont a parabatai rúnának köszönhetően Jace megérezte a fájdalmát, és hosszas keresgélés után végre megtalálta.
– Vissza kell menned az Intézetbe. Így nem tudsz harcolni – rohant felé Jace.
– Mennék, ha tudnék – nyögte ki nagy nehezen. Túlságosan kábult volt a méregtől ahhoz, hogy eljusson az Intézethez.
– Underhill! – szólította meg az első árnyvadászt, akit meglátott. Mikor látta, hogy mi történt, azonnal hozzájuk sietett. – Segíts Alec-nek, vidd vissza az Intézetbe, nekem maradnom kell a többiekkel. És keress egy boszorkánymestert. Az iratze már nem használna – suttogta az utolsó mondatot. A férfi csak bólintott, Jace pedig visszament a csapatához. Underhill ákarolta Alec derekát és felemelte a földről. Nagy nehézségek árán, de el tudott indulni.
– Nem az Intézethez megyünk. Jace jól mondta, az irazte már nem segítene – igyekezett érthetően fogalmazni, de ez egyre nagyobb kihívást jelentett számára.
– Akkor mégis hová akarsz menni? – kérdezte zavartan Underhill.
– Magnus Bane. A lakása sokkal közelebb van, mint az Intézet – válaszolta Alec.
Nem sokkal később meg is érkeztek a boszorkánymester lakása elé. Kopognia sem kellett, Magnus azonnal ajtót nyitott nekik.
– Mi a fenét csináltál? – kérdezte Magnus egy sóhajjal. Segített Alec-nek lefeküdni a kanapéra, aztán neki is látott a gyógyításnak.
– Szerinted mit? Nyuszikat kergettem a játszótéren – válaszolta gúnyosan Alec.
– Alig vagy magadnál, de azért kötekedni még bírsz – jegyezte meg szemforgatva Magnus.
– Segíthetek valamiben? – kérdezte Underhill feszülten. Nem tetszett neki, hogy Alec ilyen jó barátságot ápolt egy alvilágival.
– Nem szükséges – válaszolta Magnus kissé flegmán. Lassan az összes mérget eltávolította a testéből. – Mindjárt visszajövök, hozok egy főzetet, ami segít meggyorsítani a gyógyulást – magyarázta Magnus, aztán kiment a szobából.
– Mióta ismered? – kérdezte Underhill halkan.
– Egy ideje. Akkor találkoztunk, mikor Clary emlékeit próbáltuk visszaszerezni – válaszolta még kicsit kábultan. Több kérdést nem tudott neki feltenni, mert Magnus visszajött.
– Ezt idd meg – utasította a varázsló, miközben segített neki felülni. Alec egy fintorral lehúzta.
– A főzet álmossá tesz, szóval azt javaslom, aludj egyet. Addig felhívom Izzyt, és szólok neki, hogy itt vagy – javasolta Magnus. Alec-nek nem kellett kétszer mondani, szinte azonnal elaludt.
– Jobb lenne, ha visszavinném az Intézetbe – szólalt meg Underhill.
– Alec teljesen kimerült. Nem hagyom, hogy végigvonszold az egész városon csak azért, mert nem bízol bennem. Elmehetsz, majd én vigyázok rá – zárta le a beszélgetést Magnus. Underhill morogva ugyan, de elhagyta a lakást.
