GENESIS - isten eledele

2.

Some people are simply born with tragedy in their blood.

•

- Már várom az első napom itt. - feleltem szélesen mosolyogva.

Aláírtam pár papírt, majd a mókus akiről megtudtam hogy Han Jisungnak hívják, eligazított hogy mit merre találok.

Habár kissé furcsálltam a viselkedését...különösen a kamra környékén.

- Itt található a konyha, ide kell majd jönnöd és leadni a rendeléseket. - magyarázta lelkesen.

- Rendben. - bólintottam, s a tekintetem a folyosó végén álló hatalmas ajtóra vándorolt - És ott mivan? - böktem rá.

Han felpörgött arckifejezése azonnal eltűnt, de mosolyt erőltetve magára szimplán megfogta a vállam, és a konyha ajtaja felé irányított. A túloldalról csörömpölés hallatszott, amit hangos káromkodás követett.

Úgy néz ki valaki elbaszott valamit, és a főszakács kiakadt.

- Az a kamra...De oda nekünk nem szabad belépni. Gyere inkább bemutatlak a szakácsoknak! - nagyon úgy hangzott hogy ezt csak a pillanat hevében tálalta ki, mert eléggé tétovázva lökte be az ajtót.

- Azt hiszem...ez nem volt jó ötlet. - motyogta.

Hát nem csodáltam, mit ne mondjak. A látvány ami fogadott...teljesen más volt mint amire számítottam.

Egy széles hát takart ki előlünk valamit, vagyis inkább valakit. Az egyik fickó - felteszem szakács - feküdt a lábai előtt, remegve a félelemtől.

- Mit is mondtál az előbb, Yejoon? - mennydörögte a felette álló szőkeség.

- F-f-felmondok! - nyöszörögte. Tekintete a főnöke mögé vándorolt, és megpillantott minket. Rögtön visszakapta kíváncsi szemeit a főnökére, de az már észrevette a gesztust.

- Nicsak, Han Jisung! Mindig tökéletesen időzítesz. - szinte köpte a szavakat, annyira csöpögött a gúnytól.

- Kit hoztál magaddal? - váltott gyanakvó hangnemre egy pillanat alatt, meg se fordulva.

Han úgy nézett ki mint aki mindjárt összehugyozza magát, de egy szempillantás múlva már nyoma sem volt feszengésnek.

- Áh, az új pincérünk, Lee Felix. - mondta boldogan.

A szőke megfordult, így jobban szemügyre vehettem. Félhold alakú, macskaszerű szemek, tökéletesen ívelt orr, különösen telt ajkak, középhosszú szőke haj.

Jóképű fazon, testi adottságokban sem hiányos! Biztos kondizik ez is.

Ő is engem méregetett, fel és le, minden egyes részletet megtanulmányozva.

Kissé furcsálltam a dolgot, hiszen csak munkatársak leszünk...

Aztán szemeit az enyémbe fúrta, szinte kihívóan villogtak barnán, a fekete pupillája összehúzódott majd kitágult.

Csak álltam a szemkontaktust, olyan volt mint valamiféle próba. Valami furcsa nyomást éreztem a gyomromban, mintha épp most zuhantam volna 6 emeletet egy liftaknában.

Mi ez az érzés?

Soha nem volt még ilyen...Valami rosszat ettem volna?

- Pincér, heh? - vette le rólam a tekintetét, és gúnyosan elmosolyodott.