GENESIS - isten eledele

12.

Koi no yokan

•

- Lix, Han, van egy kis gondunk! - rontott be a "fekete szobába" Jeongin lihegve. Mint kiderült, így hívták maguk között a szobát ahol a tetemeket tartották. A mellette lévőt - ahol Hyunjin megejtette a kis kalandját a kicsivel - pedig fehér szobának nevezték.

A szólított páros éppen elmélyülten vitázott arról hogy melyik szájfény márka a jobb, és hogy melyik éri meg. Ők ketten máris legjobb barátok lettek, és képesek voltak bármiről traccsolni, Chan sokszor fel sem ismerte Felixet, annyira máshogy viselkedett mindig amikor látta.

- Mivan már megint Innie? - vágta a fejéhez a szőke csepett sem kedvesen, de nem volt szándékos - Hwang már megint megvágta az ujját? - kérdezte leplezetlen gúnnyal a hangjában.

Hyunjin a kemény külső ellenére egy dráma királynő volt, aki a bipoláris zavara miatt teljesen máshogy viselkedett időközönként. Egyszer megvágta az ujját, és visítva rohangált a konyhában, máskor meg majdnem beleállt a combjába a konyhakés amit Felix hajított felé minden on nélkül, és csak röhögött rajta könnyes szemekkel.

- Bárcsak annyi lenne! - rázta meg a fejét Jeongin, ignorálva Felix bunkó szavait - Az egyik vendégünk hogy mondjam...

- Ki vele Jeongin! - topogott a lábával türelmetlenül Han is.

- Rókázott egyet. - bökte ki végre.

Han és Felix egyszerre néztek össze, és mintha telepatikus módon megbeszéltek volna valamit, egyszerre nevettek fel.

- Úgy tudtam! Úgy tudtam hogy annak a Yejoonnak szar a húsa! - csapkodta a saját térdét Han, miközben Felix a hátára dőlve próbált állva maradni.

- Dehogy tudtad! Én mondtam először! És ugye hogy igazam lett?! - röhögött könnyes szemekkel. Jeongin meg csak állt ott mint fasz a lagziban, és várta hogy a két bolond lenyugodjon, de arra hiába várt.

- El kell hallgattatni mielőtt bármi történne. - dobta be az aduászt, és rögtön megnyerte a fiúk figyelmét - Felix, te és Hyunjin intézitek.

A név hallatán Felix összeszűkült szemmel méregette Jeongint, reménykedve hogy csak viccelt, de nem.

- Most komolyan? Hyunjin? - kérdezte felháborodva.

- Changbin nem szereti az ilyeneket szóval... - rántott vállat a legfiatalabb - Egyébként én inkább nem feleselnék, mert ez az első ilyen jellegű munkád. És soha nem tudhatod hogy te mikor kerülsz be oda.

Az utolsó mondatát halkan suttogta, remélve hogy Felix végre felfogja hogy ez az egész nem csak egy játék. Azt viszont legkevésbé sem érdekelte hogy neki mikor vágják ki a nyelvét, de befogta a száját és dühösen kirontott a fekete szobából.

Nem akart mégcsak Hyunjin közelében sem lenni, mert a fiú minden alkalommal utálatosan bánt vele. Felixnek ötlete sem volt hogy mit tett ellene, de igyekezett kizárni a zavaró tényezőket, és arra koncentrálni hogy a többiek előtt véletlenül se nyíljon meg. Ha megnyílna...akkor egyszerre áradna ki belőle a sok sötétség, és lehet bezáratnák egy cellába.

Megtörténhet, minden okuk meg lenne rá.

De visszatérve Hyunjinra...amióta felfedték valódi kilétüket Felixnek, valami megváltozott benne. Azelőtt is undok volt vele, de ennyire még soha. Pedig volt egy kis időszak a fehér szobában történtek után amikor...amikor kedves volt vele, és láthatóan elkezdett kialakulni köztük valamiféle barátság.