GENESIS - isten eledele

5.

Minden élet saját halhatatlanságot teremt magának.

- Stephen King

•

Jeongin végignézte ahogy Felix komótosan kisétált a konyha ajtaján, majd letette a kezében tartott kést. Kinézett a folyosóra, gondosan ellenőrizve hogy nincs-e sehol senki.

Az új pincérnek nyoma sem volt, így a hátsóajtó felé indult. Igaz hogy az Isten eledelét ajánlották mindenkinek, de az összes ételük tartalmazott valamennyi százalékban...emberi húst.

A fekete hajú kopogás nélkül szinte belökte az ajtót, ami egy kisebb szobába vezetett. Mocskos, vérrel színezett csempék díszíttették a falakat. A helyiség középen egy hatalmas asztal állt, rajta egy már alig felismerhető, megcsonkított emberi test feküdt.

Éppen egy köpcös, alacsony férfi sújtott le rá egy méretes konyhai bárddal, megfosztva a testet az utolsó megmaradt végtagjától is. A hulla meg sem mozdult, az arcon semmi reakció nem tükröződött.

Hát persze, hiszen halott volt!

Jeongin mindig jól szórakozott ezen, és most is jóízűen felnevetett az üveges szemeket látva. Eközben a másik nekiállt feldolgozni az éppen megszerzett húst.

- Ott van a pulton egy kész adag. - mondta átnézve a válla felett.

- Áh, nem vettem észre! Kösz Changbin-hyung! - a feldobott Jeongin magához vette a nagy tál nyers húst, de még muszáj volt feltennie egy fontos kérdést.

- És ez ki volt? - Changbin válaszul csak vállat rántott, teljes mértékben az előtte álló feladatra koncentrált. Elvégre ez volt az ő dolga. A húsfeldolgozás.

- Fogalmam sincs, ez pont valami 40 év körüli nő. Ma hajnalban hozta Hyunjin egy férfival együtt, gondolom házasok voltak.

- Hyunjin hozta? De hát honnan, csak nem ő maga ölt? Hiszen általában szeret velük eljátszadozni, ez meg sértetlennek néz ki...- gyors pillantást vetett a testre - Már ami maradt belőle.

- Nem mondott semmit, de hát még jó frissek, nem hagyjuk kárba veszni. És egyébként... - Changbin letette a böllérkést, és a hátát a pultnak támasztva nézett a fiatalabbik szemébe - A nő ezer százalék hogy öngyilkos lett. A karján böhöm méretű vágások vannak, ergo elvérzett.

- Hmm...fura. - Jeongin összehúzott szemekkel gondolkozott, de tudta hogy Hyunjin úgyse mondaná el neki honnan szedte ezeket.

- Najó mostmár húzz innen Innie mert munka van! - hessegetett a kezével Changbin, mire a másik és észbe kapott és indult is.

Eközben Felix elégedett mosollyal az arcán lökte el magát a faltól. Az imént hallott beszélgetés csak mégjobban felkeltette az érdeklődését. Nem akart hallgatózni, de mit tehetett volna ha a semmiből meghallja Hant és Hyunjint beszélgetni.

Hogy is volt?

- Tehát magadnak szeretnéd megint, ezt akarod mondani Hyunjin? - hallatszott Han cseppet sem nyugodt hangja.

- Persze hogy igen, hát hova gondolsz? - kérdezett vissza a másik drámai módon, ami azonban nem volt a másik ínyére.

- De ez nem fer...még hyung is azt mondta hogy ez most az enyém lesz!

- Hannie...én hoztam. Tehát az enyém. - még Felixet is kirázta a hideg, attól ahogyan ezt Hyunjin mondta. Halkan, tagoltan, nyugodtan, és vészjóslóan.