GENESIS - isten eledele

25.

Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék,
Vagy fényes sugár legyek.

- Petőfi Sándor

•

- Lix, visszatértem! - kiáltott Hyunjin amint átlépte otthona küszöbét. Válasz azonban nem jött.

- Felix, alszol? - kérdezte hangosan, de továbbra sem jött válasz. Hyunjin homlokon csapta magát, és kacagott a saját hülyeségén. Ugyan miért válaszolna a szeplős ha valóban alszik?

Így abban a hitben, hogy Felix alszik, az idősebbik halkan levette kabátját és a cipőit, majd óvatos léptekkel indult el a nappali felé, vigyázva hogy ne reccsenjen meg a padló.

- Miért osonsz?

Hyunjin felvont szemöldökkel fordult meg, nem számított arra hogy Felix karba tett kézzel fog megjelenni pont mögötte, félig a falnak dőlve.

- Inkább én kérdezek. Miért lopózol mások mögé folyton?

Felix sötét ábrázattal rövidet kacagott.

- Hwang, nagyon vicces vagy ma. - mondta olyan mély hangon, amitől összerándul az ember gyomra. Hyunjin felsóhajtott.

Már megint.

- Figyu Blade, mi lenne ha megpróbálnál legalább egy esélyt adni nekem, hmm?

Az elmúlt időszakban nagyon közel kerültek egymáshoz Felixszel, és az idősebbiknek lehetősége adódott megismerkedni Felix különböző oldalaival - illetve személyiségeivel. Hyunjinban meg volt a rugalmasság, képes volt alkalmazkodni Felix kilengéseihez, és hamar megbarátkozott az alterekkel csakúgy mint magával a gazdájukkal. Minden úgy ment ahogy azt Chan akarta.

De aztán jött az egész rendszer őre, Blade. A mogorva, erőszakos, mazochista Blade, aki képtelen volt bízni bárkiben is. Nem tudott bízni Hyunjinban, hiába győzködték a többiek. Neki valami bűzlött az egészben, és nem állt szándékában kedvezni Hyunjinnak. Azonban a többi alter soha nem hagyta hogy átvegye az irányítást, Felix is folyamatosan veszekedett vele.

Úgy néz ki most sikerült neki. Elvégre Felix után ő a legerősebb.

- Már hogy adnék neked bármit is, Hwang? - kérdezett vissza gúnyosan.

- Hol van Felix?

- Pihen. - felelte nyersen Blade - És ajánlom hogy hagyd őt békén. Egy percig se hiszem el a faszságaid.

- Azt hittem Felix már beszélt veled erről.

- Mi? Ja, hogy az! - tapogatta meg az állát, eljátszva hogy gondolkozik - Az egy dolog. De Hwang, egy nagy hibád van.

- Mégpedig? - tette karba a kezét Hyunjin is. Felix, jobban mondva Blade, ellökte magát a faltól.

- Nem realizálod, hogy Felix és én egyek vagyunk. Én vagyok Felix. Csakúgy ahogy mindenki más is. Mi mind Felix vagyunk, de te úgy gondolsz ránk mint külön lelkekre. Nem, mi egyek vagyunk Hwang. És mellesleg...

- Túl egyértelmű vagy.

- Pardon? - vonta ismét kérdőre Hyunjin.

- Ki vele, miért találkozgatsz Minhoval?

- Aha, tehát innen fúj a szél! - esett le végre Hyunjinnak.

- Nem válaszoltál a kérdésemre. - villant fenyegetően Felix szeme.

- Csak beszélgettünk, semmi különös. - kezdett el nyugodtan pakolászni az idősebb. De a szeplős nem elégedett meg ezzel a válasszal.

A következő pillanatban Hyunjin a falhoz szorítva találta magát, háttal Felixnek, aki teljes testével préselte a falnak. Egy halk nyekkenést hallatott, de megőrizte a hidegvérét.

- Mit. Mondott. El? - kérdezte halkan, tagoltan.

- De megvadult valaki. - mosolyodott el Hyunjin. Fejben addigra már döntött. Mindent számításba véve, a legjobb választás az igazság. Mellesleg a nevelői is erre tanították, az igazi szüleit soha nem ismerte.

"Jinnie, figyelj most rám, okés?...Tudod, amikor majd te is olyan nagy leszel mint én, addigra én már valószínűleg nem leszek itt, és nélkülem kell majd boldogulnod. De kérlek egy tanácsot fogadj meg: soha ne hazudj. Hidd el, soha nem a hazugság a helyes út, akkor is ha az tűnik járhatóbbnak. Néha el kell fogadnunk hogy igenis mi hibáztunk, be kell ismernünk a saját gyengeségünk..."

- Minho mesélt a múltjáról. A múltatokról. - helyesbített. Felix nem tűnt meghökkentnek.

- Szóval még emlékszik rám. Hah!

Hyunjint továbbra sem eresztette el.

- És? Mit mondott, miért hagyott el engem? - kérdezte enyhén hisztérikus hangon. Érződött hogy ez már az "igazi" Felix.

- Válaszolj! Miért hagyott ott engem? Miért nem segített? Miért hagyta hogy egyedül szenvedjek? Válaszolj, Hyunjin! Miért?! Miért nem voltam neki elég fontos ahhoz, hogy engem is kimenekítsen onnan? Ő is olyan mint anyám és apám? Ő is csak a saját érdekeit tartotta szem előtt?! - Felix szorítása megenyhült, majd végleg ellépett Hyunjintól, aki így végre lehámozta magát a falról.

Hyunjin a kisebbik felé fordult, és meglepetten látta hogy Felix sírt. Kibuggyantak azok a visszatartott könnyek, és keservesen zokogni kezdett miközben folyamatosan hátrált.

Megszűnni látszott számára a külvilág, és fejében egyetlen szó ismétlődött, akár egy beakadt lemez:

Miért?

Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

Félő volt hogy megbotlik a saját lábában, és csúnyát esik, de Hyunjin még időben elkapta és magához szorította a törékeny testet. Nem szólt semmit, felkapta Felixet, és gyorsan leültette a nappali kényelmes kanapéjára.

Már éppen zsebkendőért és vízért indult volna, de egy puha, selymes kéz marasztalta. Az érintése olyan gyengéd volt, és úgy emlékeztette Hyunjint valakire, akiről azt se tudta hogy létezett-e valaha.

Felix a karjánál fogva megállította őt, és már szinte könyörögve nézett Hyunjin szemébe.

- Kérlek. Ne menj sehova. - mondta halkan, artikulálatlanul.

Hyunjin óvatosan elmosolyodott, és lehuppant Felix mellé, aki azon nyomban a meleg karjai közé mászott.

- Nem megyek sehova. - ölelte át a kisebb testét, és a haját cirógatva ringatta Felixet addig, amíg el nem aludt.

Akár egy anyjára vágyó kisgyermek.

•

JÓ REGGELT MINDENKINEK, HOZTAM EGY ÚJ RÉSZT FRISSEN ÉS ROPOGÓSAN🍿Remélem tetszett<3

+ egy kis random tény rólam:
Az írás mellett szeretek rajzolni, animézni, illetve editelni!

És egyébként becsületes nevem Anna, de online leginkább Boki/Nae vagyok :D