GENESIS - isten eledele

18.

"Let me tell you something my friend. Hope is a dangerous thing. Hope can drive a man insane."

- Stephen King

▪︎

A lámpa meleg fénye átszűrődött a földön fekvő szőkeség pillái között, aki morogva dörzsölte ki a szeméből az álmosságot. Az előző esti piálás után megérezte azt a bizonyos másnapot, így még a gyér lámpa fény is majdnem megvakította. 

Lassan felült, és körbepillantott a helyiségen, azon gondolkozva hogy mi is történhetett előző éjjel. A szeme megállapodott a mellette kuporgó Felixen, aki még mélyen aludt. Hyunjin szeme előtt felelevenedtek a buli eseményei, és ekkor fáradt tekintete megakadt valamin.

A mosdókagyló melletti kis pulton egy hatalmas repedés díszelgett, pontosan ott ahol...

Hyunjin szemei kistányér nagyságúra nyíltak, és rögtön Felixhez fordult aki békésen szundikált, nem is sejtve hogy mekkora fájdalom fogja érni mikor fel kell kelnie.

- Picsába. - morogta Hyunjin ahogy magára kapkodta a szétdobált ruháit, és a földön alvó szeplős fiúra is ráterített egy törölközőt.

Tudta hogy ezért Minho meg fogja ölni, vagy legalábbis megnyúzatja őt Jeonginnal...Minhonál és Channál nincs olyan hogy "ha megtudják".

Ugyan!

Itt az a kérdés hogy mikor tudják meg.

A szőke tétovázva nézte Felixet, ahogy halkan beszívta a levegőt, majd kifújta. Mellkasa ritmusosan emelkedett fel-le, néhány kósza hajszál mindig visszahullott aranyos arcára. Hyunjin szíve egy pillanatra ellágyult, de aztán eszébe jutott hogy milyen is valójában ez a bizonyos "angyalka" valójában. Meg persze az előző este eseményei...

Megrázta a fejét, és mielőtt meggondolhatta volna magát, kereket oldott.

Úgy érezte hibát vétett, és nem lett volna szabad megfektetnie a kicsit. Mégis, be kellett vallania hogy soha senkivel nem érezte ilyen jól magát, még Jeonginnal sem. Valahol mélyen belül szégyenérzete feltámadt, azt súgva hogy nem kellett volna ilyen kegyetlen állat módjára megsorozni az akkor még szűz hátsóját...

- "Nem fog emlékezni rá. Ennyi pia után, lehetetlen. Sokkal többet ivott mint én, és azért én sem vagyok egy ártatlan lélek." - próbálta vigasztalni magát Hyunjin ahogy nesztelenül kilopakodott a szórakozóhely ajtaján.

És fejben máris elásta jó mélyre az emléket, ahogy Felix nevét kiáltva érte el a mennyek országát.

A hűvös hajnali időben, zsebre vágott kézzel sétált haza, nem gondolva semmire. A felkelő nap fénye beszínezte a tájat, a madarak már szorgosan repkedtek - ők is korán útnak indultak.

De egy nyugtalanító érzés is motoszkált ott bent:

Nem lett volna szabad otthagynia Felixet.

•

Felix pár perccel Hyunjin távozása után tért magához, és hosszú másodpercekig csak pislogott a plafonra, mire végre kitisztult a látása.

Fel akart állni, de olyan iszonyú fájdalom hasított a hátsó felébe mint még soha. Nem adott neki hangot, de halkan szisszent egyet. Kénytelen volt visszaülni a földre, de rögtön kirázta a hideg. Ekkor jött rá hogy anyaszült meztelenül feküdt a fürdőben, egyedül.