GENESIS - isten eledele

4.

Viszlát kedveseim!

- Eva Coo

•

- Kim Seungmin, szolgálatodra! - mosolygott Felixre kedvesen - Én is pincér vagyok, de néha besegítek a konyhán.

- Örvendek Seungmin! - viszonozta a kedves gesztust és elfogadta a felé nyújtott kezet - Úgy tudtam egyedül leszek, ez aztán a kellemes meglepetés.

- Tényleg? - látszólag őszintén meglepődött a kijelentésemen.

- Igen. Hwang tegnap ott örült hogy végre nem lesz leterhelve Jeongin...

- Mivan? - Seungmin felhorkant - Jeongin soha nem volt leterhelve, plusz én mindig is pincérkedtem. Hwang ezt nagyon jól tudja, de mégis mi a faszról beszélt akkor?

Felix, aki ugyanezen gondolkozott, csak széttárta a karjait. Seungmin tekintete a távolba révedt, azon agyalva hogy Hyunjin miért is utálja meg rögtön az új embereket akik belépnek a mindennapi életébe.

Valószínűleg a múltjához lehet köze - gondolta a frufrus - Még maga Chris se tudja hogy pontosan mi is Hyunjin története, pedig ő mindent tud.

Ha nem is rögtön, de idővel kiszedi a másikból, anélkül hogy ezt az alany észrevenné. Ez mindkettejüknek jót tesz, ápolja a lelküket.

Chris kiváló pszichiáter. És addig nem nyugszik amíg meg nem tud mindent mindenkiről. Kétélű kard.

- Gyere, megmutatom mit hogyan kell.

Felixnek ideje sem maradt reagálni, a másik máris a pulthoz rángatta őt. Egy toronyban álló ugyanolyan, vörös műbőrrel bevont kis étlapra bökött.

- Ott vannak az étlapok. Meglátsz egy vendéget, már mész is étlappal a kezedben!

- Rendbe - a szőke már vett is volna fel egyet, mert pont abban a pillanatban érkezett egy férfi, de Seungmin visszatartotta.

- Várj! A legfontosabb kimaradt. - elengedte a másik karját, és egy kinyitott étlapra bökött - Az új vendégeknek mindig ezt javasoljuk. Mindig, érthető?

Az ujja az "Isten eledele" nevezetű menüre mutatott, a leírásában nem állt semmi, csupán "friss hús, God's Menu módra".

Felixnek valahogy fura volt az egész, egyre furább. Már az előző éjszaka is különös volt, lent a vízparton.

Felidézte magában a még friss emlékeket, ahogy Hyunjinnal egymásra ismertek, és szótlanul bámulták a másikat.

...

- Mi van azokban a... - szólalt meg végre a magasabb - ...zsákokban? Nehéznek tűnnek.

- Még milyen nehezek! - nevetett fel akaratlanul is Felix, de aztán eszébe jutott hogy lemosta a sminkjét, és ha a másiknak éles a szeme, akkor még a halovány holdfényben észre is veszi.

- Tényleg tudni akarod mi van bennük? - kérdezte immár visszafogottan. Erre Hyunjin kacagta el magát.

De még milyen kacaj volt az!