GENESIS - isten eledele

10.

Ez volt az a pont, mikor elért
a világ végére - és lépett még egyet.

•

‼TW‼

- Mi? Ja úgy értettem hogy fűszerezhetnétek másképp, hogy erőteljesebb legyen. - pislogott Felix ártatlanul.

- Mármint...öhm najó várj meg itt, egy perc és jövök! - hadarta Seungmin és elindult, vélhetően Chan irodájába.

Felix vállat rántott, és a telefonja óráján nézni kezdte ahogy pörögnek a másodpercek. Ijesztően vigyorgott, elégedett volt magával hogy valóban igaza volt, Seungmin reakciója alátámasztotta.

És most rohan a Channiejához, hogy segítséget kérjen!

58...59...60!

- Lejárt az egy perc. - súgta egy hang Felix mögött. A szőke rezzenés nélkül fordult meg, abban a hitben élve hogy a mögötte álló biztosan hátrébb lép, de nem így történt. Hyunjinnal találta szembe magát, orruk között alig volt pár milliméternyi hely. Érezte az arcán a magasabbik meleg leheletét.

Hyunjin kiolvashatatlan arckifejezéssel méregette Felixet, majd hirtelen mozdulattal a falhoz nyomta, két kezét összefogta a feje felett hogy Felix ne tudjon menekülni.

Akkor is ha a menekülés nem igazán állt Felix szándékában.

Másik kezével megragadta a kisebbik torkát, és gyengéden folytogatni kezdte.

- Mennyit tudsz? - kérdezte nyájasan, mintha nem éppen ölni készülne vagy valami rosszabb.

- Pontosan miről mennyit? Fogalmazz konkrétabban kérlek. - mosolygott Felix egyre inkább vöröslő arccal.

- Ne szórakozz velem! Nagyon jól tudod miről beszélek! - Hyunjin feldühödve elengedte Felix nyakát, hogy aztán az imént kiélezett kést szorítsa a torkához - Szóval, mennyit tudsz?

- Nos...hol is kezdjem? - nézett fel Felix a plafonra - Á! Igen, hát nem túl sokat mivel nem avattok be, ami eléggé fáj mit ne mondjak...

- Lényegre. - morgott Hyunjin.

- Azt nem tudnám rövidre fogni, tudod eléggé hosszan szoktam fogalmazni, hogy mások is megértsék. - a magasabbik frusztráltan felsóhajtott, megannyi gondolat cikázott a fejében, de végül megadta magát a sötét vágyainak.

- Akkor csak erre felelj: Mióta?

- Ez könnyű! - kiáltott fel Felix - Az állásinterjúm óta!

Hyunjin eleget hallott, visszatette a kést, és Felixet a kezénél megragadva rángatni kezdte a folyosóra. Kiérve rögtön a kamra ajtaja felé irányította a másikat, és benyitott. Az ajtó túloldalán egy előszoba szerű, csempézett helyiségbe léptek, ahonnan több további ajtó is nyílt. Hyunjin a középsőt nyitotta ki, és Felixet belökte oda, ügyelve rá hogy ne legyen túl erős.

A kicsi szőke kíváncsian nézett körbe a pincének ható szobában, és amit ott látott izgatottá tette. Az egyik sarokban egy hatalmas asztal állt, rajta mindenféle vágóeszköz, tű, vegyszeres üvegek satöbbi. A plafonról láncok lógtak le, a falakon vöröslött az odaszáradt vér, - egyértelműen használták ezt a helyet nem is olyan rég. Felixet arcba csapta a szenvedés és kín illata, szinte hallotta a sikolyokat, és látta maga előtt a haldokló figurákat.