GENESIS - isten eledele

20.

Those who escape hell however, never talk about it, and nothing much bothers them after that.

- Charles Bukowski

•

- Ébresztő, Felix! - nógatta meg Jeongin az igazak álmát alvó szőkeséget, aki válaszul morgott egyet és átfordult a másik oldalára. Jeongin fájdalmasan sóhajtott egyet.

- Ma már munka van, az ég szerelmére, nem feküdhetsz ott egész nap!

- De. - hallatszott ki Felix álmatag motyogása a paplan alól.

Két nap telt el amióta átköltözött Jeonginhoz, két napja látta utoljára Lixiet és a többieket. Akárkik is voltak azok.

A magasabb fiú most csípőre tett kézzel állt tehetetlenül a vendégágy felett, azt mérlegelve hogy mekkora lebaszást fog kapni Chantól ha késnek. Nem is csak Chantól, hanem magától Hyunjintól, elvégre ő a főszakács. Szó se róla, Felix egész hétvégén az ágyat nyomta, és most sem volt hajlandó megszakítani ezt a kényelmes tevékenységét. Jeongint ez több okból is zavarta, egyrészt természetesen az étterem miatt, másrészt pedig...

Másrészt aggódott Felixért. Két nappal korábban eszméletlenül talált rá, a fürdőszobája padlóján fekve, vérző karokkal. A legrészmisztőbb az volt benne, hogy akármennyire is rángatta a szeplőst, az valahogy úgy tűnt mintha a tudata teljesen máshol járt volna. Nem mint amikor magánkívül van, sokkal inkább mintha Felix...elveszett volna a saját elméjében. És mikor magához tért, úgy nézett ki mint aki fel sem ismeri a saját lakását, sem pedig Jeongint. Aztán pedig a tükör...látott benne valamit. Valamit ami miatt olyannyira bepánikolt, hogy azóta sem volt hajlandó betenni oda a lábát. Jeonginnak kellett lemennie összeszedni Felix ruháit és egyéb fontos cuccait, mert amaznak esze ágában nem volt felkelni.

Jeongin remélte hogy majd egyszer csak felkel a nála idősebbik, és végre elmeséli mi is történt, töviről hegyire. De nem így történt, egyedül maradt az aggodalmaival, és már mindenféle elméleteket kiagyalt magában hogy mi is történhetett Felixszel, de mindegyiket el is vetette, tekintve hogy túl szürreálisnak hangzottak. Azt hitte csak túlgondolja, de mégis azt találta legjobbnak ha elmeséli a hétvége eseményeit Channak vagy akár Minhonak. Ők biztosan tudnak valami megoldást végtére is.

- Ne kelljen kirángatnom téged! - váltott fenyegető hangnemre Jeongin, de ez sem használt. A fehér paplanba burkolózó Felix meg sem moccant. Néhány kósza szőke hajszálat lehetett látni az egész emberből, egyébként úgy bevackolta magát hogy ha valaki nem tudná, simán azt hinné hogy csak Jeongin volt hanyag és nem vetette be az ágyát. Miközben erről szó sem volt.

- Aish, Felix! - Jeongin előkapta a telefonját, és átsétált a nappaliba hogy tájékoztassa Chant illetve Hyunjint arról hogy - remélhetőleg - késni fognak. Az előbbivel minden simán ment, megértő volt, és azt sem bánta volna ha aznap se Jeongin se Felix nem jelenik meg. Jobbulást kívánt, és már le is tette mivel elhalmozta a sok papírmunka, ismételten.

Azonban Hyunjin már egy teljesen más tésztának bizonyult.

- Hyung, kérlek! Csak egy kicsi késésről van szó, nem arról hogy ellógjuk a munkát! - magyarázta Jeongin a helyzetet, de Hyunjin meg se hallotta.

- Na és miért késtek? - Hyunjin hangja egy árnyalatnyival megenyhült ahogy feltette ezt a kérdést. Nem igazán tűnt fel neki a többesszám, hiszen nagyon jól tudta hogy Felix és Jeongin mindig együtt jártak munkába, szinte szomszédok voltak.

- Csak Felix...még nem tudtam kirángatni az ágyból. - a vonal túloldalán Hyunjin szemöldöke már az égig ért szinte.

- Na állj, mit keresel Felixnél?