GENESIS - isten eledele

16.

Some hearts understand each other even in silence.

•

Mindketten levegő után kapkodtak, mikor Minho szétválasztotta a párost. Hyunjin úgy állt fel mintha mi sem történt volna, de Felix kisfiús zavarában egy értelmes szót is alig tudott kinyögni.

- Felix? Jól vagy? - guggolt le elé Minho aggódva. Az előbb még arra készült hogy rajta és Hyunjinon szórakozzon, de a testvéri ösztön felülkerekedett ezen.

Igen. Minho a szőkeség bátyja volt, de erre Felix már nem emlékezhetett. Maga Minho sem tudta hosszú éveken át hogy a rég nem látott öccse még életben van. Felix még nagyon kicsi volt amikor a nagyobbik elszakadt a családtól, miután elszökött a szüleik elől. Jómaga is csak egy 6 éves gyerek volt, akiben feléledt a menekülési ösztön.

Mr. és Mrs.Lee ügyet sem vetett a nagyobbik fiukra, így miután eltűnt, teljes figyelmüket Felixre fordították. Vagy jobban mondva, Yongbok-ra. Yongbok pedig..."túl jól" sikerült.

- Persze...jól vagyok. Ki kell mennem friss levegőre. - sóhajtott szaggatottan Felix ahogy beletúrt a hajába.

- Ha bármi van, szólj. - paskolta meg a vállát Minho, és segített neki felállni a földről.

Felix egy intéssel ott hagyta őket, és a hideg éjszakába kilépve mélyen beszívta a friss levegőt. A klub hátsó kijáratánál állt, és meredten nézte a fényesen ragyogó holdat. Tekintete maga mellé vándorolt a földre, ahol megpillantott egy padot a téglafal mellett.

Elővett a zsebéből egy előzőleg feltekert füves cigit, és a fogai közé vette amíg előkotorta az öngyújtóját. Miután megtalálta, egy elégedett sóhajjal gyújtott rá, majd helyet foglalt a padon. A kemény falnak döntötte a hátát, úgy nézte a csillagos eget. Nem gondolt semmire, mert nem is kellett.

Élvezte a magányt, a hold és a csillagok társaságát. Egyszer-kétszer beleszívott a cigarettába, majd különböző formájú füstfelhőket lehelt szórakozásból.

- Yongbok? - a váratlan szólítás sem zökkentette ki Felixet, lassan nézett fel a magasabbikra aki éppen akkor csukta be a kijárati ajtót maga mögött.

- Hyunjin. - biccentett a kicsi, és újabbat szívott a cigarettából. Hyunjin szó nélkül helyet foglalt mellette. Csendben nézték közösen az eget.

- Kaphatok? - bökött Hyunjin a Felix kezében égő cigire. A másik csak bólintott, és átadta neki. Hyunjin mosolyogva szívott bele, majd visszaadta Felixnek, aki ugyanígy tett.

Így cserélgették amíg végül Felix eltaposta a csikket a poros aszfalton. Ezután megint csak csendben ültek, de ezt a meghitt csendet Hyunjin törte meg végül.

- Túltoltam az előbbit...igaz? - Felix nem nézett rá, csak megrázta a fejét.

- Dehogyis. - mondta - Kimondottan jól csókolsz.

- Igazán? - nevetett fel Hyunjin.

- Nincs mihez viszonyítanom. - legyintett Felix, majd végre a másikhoz fordult - De igen, egész jó.

- Hm. - bólintott Hyunjin - Esküdni mertem volna rá hogy passzolni fogsz. - tette hozzá.

- Ha választanom kell a halál és közted, akkor inkább azt mondom hogy hagyom hogy lesmárolj állat módjára. - közölte Felix unottan, mire Hyunjin megint felnevetett.

- Ez megtisztelő! Azt hittem te is az öngyilkosságot pártolod.

- Hinni a templomban kell! - horkant fel - És egyébként is, mi a különbség? - tette hozzá egy halvány vigyorral.

Hyunjin elkerekedett szemekkel nézett rá, majd röhögve ráütött Felix szálkás karjára.

- Ez csúnya volt! - mondta Hyunjin miután végre lenyugodott - De viccet félretéve...most komolyan. Miért?

- Őszintén? - nézett rá Felix kifejezéstelen arccal, ő pedig bólintott - Fogalmam sincs. Volt egy pillanat amikor...amikor úgy éreztem ez a helyes.

Hyunjin csendben hallgatott.

- Soha nem érdekelt engem senki különösebben, mindenki egy torz szörnyetegként lát engem, mert nem állít meg egy haszontalan papírdarab tele érthetetlen szövegekkel, "törvény" néven. Mert nem kussoltam be úgy mint mindenki más, mert meg mertem tenni azt amire mindenki más is képes lenne, ha nem lennének ennyire gyávák! - Felixet már csak a gondolat is feldühítette.

- Mindig kitagadtak ezért. De engem erre neveltek. Anyám nem egy utolsó kurvát szült és nevelt éveken át!

Felix szeméből dühös könnyek patakzottak, ökölbe szorított kezéből csak úgy dagadtak az erek. Már belevágta volna az öklét a falba, de Hyunjin megállította.

- Yongbok, nyugodj le. Minden rendben. - suttogta halkan. Maga is elképedt mikor Felix karja elernyedt, és engedelmeskedett.

- Mi történt...a szüleiddel? - kérdezte óvatosan.

- Megöltem őket. - közölte Felix egyszerűen.

- Mármint az igaziakkal.

- Most mondtam. Megöltem őket.

Hyunjin csodálkozva meredt Felixre, a szívében fellobbant egy ismeretlen láng, és átterjedt az egész testére.

- De nem akarok róluk beszélni. - tette hozzá Felix halkabban, mintha megtört volna - Már így is sokat mondtam. Kurva alkohol!

- Semmi baj, ez köztünk marad. - simogatta meg Hyunjin óvatosan a kisebbik hátát - Rendben?

- Megbízok benned Hyunjin. Hihetetlen még kimondani is de bízom benned.

- Tényleg? - Felix bólintott.

- Ezzel te lettél az első ember akinek ilyet mondtam, gratulálok!

- Soha nem éreztem magam ennyire megtisztelve! - Hyunjin bohóckodva felpattant és meghajolt Felix előtt, aki sípcsonton rúgta cserébe.

- Attól még visszavonhatom! - tette keresztbe a karját, de végül ő sem tudta visszatartani a mosolyát.

•

Ha valaki véletlenül arra járt volna, csak annyit láthatott volna ahogy a legőrültebbnek tartott tag és a szigorú séf meghitten beszélget a csillagos ég alatt.

Miután végleg megtört a jég, egymás szavába vágva meséltek különféle dolgokról. Mindenről beszélgettek, órákon át. Ha nem lett volna az a kegyetlen hideg szél, talán reggelig is ott ücsörögtek volna.

- Visszamenjünk a többiekhez? - kérdezte Hyunjin ahogy kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Felix ugyanígy tett, egy jóleső nyögés hagyta el ajkait miután roppant egyet a gerince.

- Nem akaroook... - biggyesztett Felix.

- Akkor hova menjünk? - hajolt le Hyunjin hogy megcirógassa a szeplős arcát - Nem is értem eddig miért nem mutattad meg a szeplőid, illenek hozzád.

- Elég lesz mára a flörtölésből! - csapott egyet Hyunjin mellkasára.

- De hisz tetszik neked, nem igaz? - vigyorgott rá az idősebb.

- Ahj, csak fogd már be! - mosolygott Felix is. Hyunjin szemeiben meglátott egy kis lángot, és a gyomrában hirtelen pillangók ezrei szabadultak el. Hosszú másodpercekig szemeztek, mikor Felix váratlanul a másik nyaka köré fonta karjait, és egymásra tapasztotta ajkaikat.

Hyunjin belemosolygott a csókba, majd Felixet az ölébe kapva berúgta az ajtót és a legközelebbi mosdóba vitte.

- Biztos akarod ezt? - kérdezte Hyunjin két csók között.

- Biztos. - lehelte Felix - És most azonnal.

•

Végre egy genesis update! Nem igazán vagyok elégedett ezzel a résszel, de már muszáj volt írnom valamit...igen tudom hogy azt ígértem lesz sok update a szünetben, de hát kicsit máshogy jött ki😔

Mindenesetre majd jövök hamarosan! (Legalábbis igyekszem)