GENESIS - isten eledele

17.

My heart is broke,
But I have some glue
Help me inhale,
And mend it with you.

Nirvana - Dumb

•

- Merre vannak ezek? - tette fel végre Minho a kérdést ami legalább fél órája érlelődött benne - Már órák óta hogy Felix elment, Hyunjin meg utána.

San nagyot röhögve legyintett egyet, majd gondolt egyet és Wooyoung hátsó felét célozta meg, aki éppen Changbinnal beszélgetett élénken.

- Hagyjad Minho, biztos faszra húzta Hyunjin aztán most kiütötték magukat!

- Hah, nem nézném ki Hyunjinból hogy ilyen merész lenne de most hogy mondod... - nevetett vele együtt Minho is, de egyáltalán nem tetszett neki az ötlet.

Felix még biztosan szűz, és könnyen meglehet hogy Hyunjin is. Ha ezek ketten...

Elhessegette a képet maga elől, azzal a gondolattal hogy nem az ő dolga.

Elvégre ha most beállítana azzal hogy szálljanak le egymásról, az elég érdekes lenne. Tekintve hogy Minho undorodott a gondolattól is hogy milyen pózban találna rájuk épp, és ők is csak értetlenül bámulnák Minhot.

Ráadásul Felix nem tudja hogy van egy bátyja, így ezt nem használhatja indokként..."de én vagyok az idősebb és én ezt nem engedtem meg neked".

Meg persze az is lehet hogy csak beszélgetnek.

Remélhetőleg nem verik szét egymást...meg a berendezést sem.

•

Hyunjin felültette Felixet a mosdó szélére, aki a lábait széttárva húzta magához közelebb az idősebbet.

- Picsába... - sóhajtotta Felix mikor Hyunjin kezei elkezdték felfedezni a pólója alatti egész addig csak látásból ismert területet.

- Biztos vagy benne? - tette fel a kérdést újra miközben ujjaival Felix egyik bimbóját kezdte kényeztetni. Válaszul a szőke még szorosabban húzta magához, mire Hyunjin merevedése fájdalmasan lüktetni kezdett.

- Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos. - morogta Felix ahogy ismét egy csókra hajolt, de Hyunjin elfordította a fejét.

- Mindketten el vagyunk ázva Yongbok. Nem kéne olyat tenni amit megbánunk holnap reggel. - fordult vissza.

Felix a nyaka köré fonta két karját, és az ajkaira húzta Hyunjint, aki ezúttal nem állt ellen. A csók egyre intenzívebbé vált ahogy Hyunjin szépen átvette a domináns szerepet. Felsimított Felix arcára, és átvezette a nyelvét, azzal feltérképezve a másik száját.

Nyelveik egymásra találtak, és egy hosszas párbaj után végül elszakadtak egymástól. Hyunjin nehezen vette a levegőt, és teljesen elvette az eszét a fékezhetetlen vágya.

A vágy hogy magáévá tegye az alatta sóhajtozó szőkeséget, hogy megszelídítse azt a vad lángot ami Felix szemében lobogott erőteljesen.

- Nemsokára az én nevemet fogod sikoltani. - susogta a fülébe. Felixnek kellemes hideg levegő futkosott végig a gerincén. Ravasz mosolyra húzta a száját, és a következő pillanatban már tágra nyílt, könyörgő szemekkel nézett fel Hyunjinra,miközben hozzá dörgölte magát.

- Yongbok...megőrjítesz.

- Akkor mire vársz még?

Hyunjin egy mozdulattal lekapta Felixről a ruhadarabokat, és a tükör felé fordította.

- Mhh....mit...? - kérdezte volna Felix de az idősebbik erősen megragadta a haját, arra kényszerítve hogy nézze saját magát a tükörben. Cserébe jobban kitolta a fenekét, ezzel is idegesítve Hyunjint, akinek már lüktetett a merevedése a ruhák alatt.

Szóval így állunk, Yongbok.

Kezeivel ismét elkezdte feltérképezni Felix testét, fokozatosan haladt felfelé egészen a mellkasáig. Ott megállt, és két ujja közé csippentette az érzékeny bimbókat, ezzel egy kéjes nyögést kiváltva belőle. Egyik kezével elengedte, és helyette rámarkolt Felix tagjára.

- Hyunjinh~

- Mondd hangosabban. - duruzsolta Hyunjin. Minden önuralmára szüksége volt ahhoz hogy ne mártózzon meg Felix puha húsában azon nyomban.

Nem, előbb még játszadozni akart vele.

- Hyunjin! - nyögte Felix hátravetett fejjel.

Ne aggódj kicsi Yongbokie.

- Csináljunk most olyat amit megbánunk majd holnap~

•

A csapat többi része már fáradtan dülöngélt jobbra-balra, egyesek még magukban dalolásztak, míg mások már rég húzták a lóbőrt.

Wooyoung és San például a helyiség közepén aludtak kifliben, míg például Seungmin az egyik szék alatt feküdt halkan szundítva. Changbin a sarokban ülve motyogott valamit félkómásan, mellette pedig Han folyamatosan bólogatott egyetértően.

Fájdalmas lesz az a másnap.

Minho a legfiatalabbat, Jeongint támogatta az egyik kanapéra. Szegény már teljesen kész volt, de meglepő módon ő volt az egyedüli aki nem hányta el magát.

- I got that summertime, summertime sadness...! - énekelgette magában, mire Minho leültette és gyorsan betakargatta.

Az összes közül talán ő volt most a legjózanabb. Már ha józannak nevezhető az hogy folyamatosan dülöngélt minden lépésnél, és csak csodával határos módon őrizte meg az egyensúlyát.

- Jólvan Jeongin, igaz hogy értékelem a zenei ízlésed de mostmár pihenj le. - ugyan halk suttogásnak szánta, nem igazán jött össze.

Changbin visítva tapasztotta fülére a két kezét, mire Han értetlenül bámult rá.

Aztán utánozni kezdte.

- Halkabban már! - nyögte fájdalmasan Changbin.

- Pofa be, inkább aludj! - szólt rá Minho élesen, majd ő maga is behúzodott egy sarokba, és elaludni készült.

Már éppen lecsukódott volna a szeme amikor egy hatalmas reccsenést hallott a fürdő irányából, amit egy puffanás követett.

- Mi a fasz...- motyogta magában Minho. Megpróbált feltápászkodni, de csak visszaesett a kemény padlóra.

A hátsóját fájlalva dőlt vissza a falnak, és többet nem is próbálkozott.

- Remélem nem valami bútor volt. - sóhajtotta mielőtt elnyomta volna az álom.

Ha az egyik bútor akkor azt neki kell kifizetnie...elvégre az Ateez tulajdona ez a szórakozóhely.

•

Íme az az update ami felett egy hétig ültem mert még mindig nem vagyok biztos magamban a spicy részekkel kapcsolatban😔

Deeee végre itt van, és ez a lényeg! Az első hetem szenvedős volt a félévi miatt, de végülis egész jó bizonyítványra számíthatok...illetve még imádkozok egy hármas földrajz dogáért mert nagyon nem tudtam semmit🥰

Talán még ma hozok új részt az Elysiumba is, de nem mondhatom biztosra. (Ezt is a folyosón ülve fejeztem be🫡)