GENESIS - isten eledele

Epilógus

A természet hibája vagyok: egy őrült szörnyeteg.

- Andrei Chikatilo

•

8:00

Lecsaptam az ébresztőt és nagyot ásítva nyújtózkodtam egyet, mielőtt felkeltem volna készülődni.

- Különös...ma jó kedvem van! - lepődtem meg saját magamon, ahogy már a tükörben igazgattam a hajam.

A platinaszőke tincsek pilleként hullottak a homlokomra, de elsepertem azokat. A szeplőim szemlélve azonban egy pillanatra lehervadt a mosolyom. A sminkkészletemért  nyúltam, hogy szépen elfedhessem őket.

Amúgy is fontos alkalomra voltam hivatalos.

- Felix? Indulhatunk végre? - szólt egy hang az ajtó túloldaláról. Pillantásom a tükörképemre esett. Nem szeretném még megváratni Hyunjint, és biztosan kezd már idegeskedni a meeting miatt. Nagyot sóhajtottam.

Mikor tanulja már meg végre hogy miénk ez az egész bagázs? Nem kell ott lennünk másodpercre pontosan.

- 2 perc! - válaszoltam végül. Tekintetem nem szakadt el a tükörtől, a sebemet méregettem.

Mi? Ja, hogy hogyhogy élünk? Hát az...kifejezetten érdekes sztori!

Na ja, ha nincs Minho akkor már rég a föld alatt rohadnátok.

- Pofa be, Blade. - motyogtam a szememet forgatva - Te se nagyon tudnál itt engem boldogítani ha nincs a bátyám.

Na, erre bekussolt. Elmosolyodtam. Az alapozómért nyúltam, hogy eltüntessem a szeplőim, de egy kéz megállított ebben. Szorosan markolta a csuklómat, és nem volt hajlandó elereszteni. Az ujjak hegyén még halványan látszódtak a festékfoltok.

- Yongbok, nem kell az. 

- Csak a sebemet akartam elhalványítani!

Erre Hyunjin harsányan felkacagott, elengedte a kezem. De elvette az alapozót is.

- Ezt még te sem hiszed el. - felelte, és a tükörképemet vizslatta. Tekintetünk találkozott, és hirtelen valami nagyon erős, különös érzés kerített hatalmába. Hyunjin ugyanezt érezhette.

- Deja vu? - kérdezte pajkos mosollyal. Talált, süllyedt is.Tátott szájjal fordultam felé.

- Hé! - csaptam erőből a vállára - Ez csúnya volt!

Válaszul csak tovább kuncogott, és vállaimnál fogva kitolt a fürdőszobánkból. Már csak a kocsiban ülve tűnt fel hogy teljesen megfeledkeztem a sminkről. A rohadt életbe, Hwang Hyunjin te kis...

- Netán elfelejtettél valamit, Yongbok? - vetett rám egy pillantást Hyunjin. Mosolyt erőltettem az arcomra.

- Ugyan dehogy! - mondtam - De ha mégegszer ilyet csinálsz, fogom magam, szépen fellógatlak a bokádnál fogva, megnyúzlak, kitépem a szíved, és aztán feldaráltatlak Changbinnal hogy aztán odadobjalak a kutyáknak! - pislogtam ártatlanul. Hyunjin felvonta a szemöldökét.

- És mit csinálsz a szívemmel? Elrakod emlékbe?

- Megeshet. - bólintottam vigyorogva - A vitrinben egész szépen mutatna...