GENESIS - isten eledele

3.

Mindannyiunk kezében megvan az erő arra, hogy gyilkoljunk, de a legtöbb ember fél használni ezt. Azok, akik nem félnek ettől, az életet is kontroll alatt tartják.

- Richard Ramirez//Night Stalker

•

A hazafelé tartó úton Felixnek furcsa érzése támadt. Tán a korai sötétedés okozhatta, november lévén. Ahogy egyedül, zsebre dugott kézzel sétált elmerülve a gondolataiban, ez az érzés egyre csak erősödött.

A panelüktől már nem járt messze, amikor megállt az utcát szegélyező kisboltok egyike mellett. A neon fények vörös-cián színekben fürdették meg a fedetlen arcát, ahogy felnézett az égre.

Tiszta éjnek ígérkezett, kapásból kiszúrt egy-két csillagképet, amiket még gyerekkorából jegyzett meg. Mélyet szívott a hűvös levegőből, amit aztán lassan ki is fújt.

- Ez az illat...orgona? - csodálkozva nézett körbe, de sehol, még a közelbe sem látott egyetlen virágot se. Újból beleszagolt a levegőbe.

- Nem...nem orgona. Ez a halál félreismerhetetlen közelségének jele. - kirázta a hideg miután ezt megjegyezte, és inkább sietősre vette a hazautat.

A szőke fiúcska amióta az eszét tudta, orgonához hasonlatos illatot érzett a levegőben mikor valaki meghalt a közelében. Mikor erről beszélni próbált másoknak - a szüleinek, tanárainak, osztálytársainak - mind kiröhögték és faképnél hagyták.

Kipécézték, boxzsáknak használták, nem is sejtve hogy ezzel mit ébresztenek fel benne.

Ahogy ez eszébe jutott, eszelősen elmosolyodott.

Végülis, hálás lehetek nekik! Nélkülük most én is olyan semmit tudó lennék mint ők, az aljanép.

Már a lakásuk ajtaja előtt állt, és a kulcsaival bíbelődött. A virág édes illatta rettenetesen erős volt, már sejtette hogy mi történhetett. És valóban, mikor belépett az ajtón, az apját látta meg ahogy keservesen sír a kanapén ülve, a fürdőszoba ajtaja tárva-nyitva, égő lámpával.

Hát elkéstem - gondolta Felix, és halk, macskaszerű léptekkel lopózott a fürdőszobába, ahol nem meglepő módon egy női hulla feküdt a kádban. Felix mellé lépett, és kíváncsian vizsgálgatta az anyja testét.

Nem volt kérdéses, egyértelműen eret vágott hogy aztán elvérezzen egy kád vízben.

Felix hálát adott amiért volt annyi esze hogy ruhában csinálta, mert a fiú őszintén undorodott az ellenkező nemtől. Óvatosan kitapintotta a pulzusát, habár kétsége sem volt afelől hogy a nő halott volt. A lelke végleg elhagyta a testét, öngyilkos lett.

Tudta mi jön ezután, egyáltalán nem lepte meg hogy az apjával tálalta szembe magát amint felegyenesedett és megfordult.

- Szia apa! - mondta ártatlan arccal, azonban a 40-es éveinek végén járó férfi nem viszonozta a gesztust.

- Teee... - a fiú nyaka után kapott, azzal az indokkal hogy megfolythassa - Miattad halt meg!

Felix könnyedén kitért a kezek elől, és  változatlan arckifejezéssel nézett vissza rá, mintha az csak az aznapi időjárást szidta volna.

- Miattam? - a férfi homlokán lüktetett egy ér, úgy nézett ki mint aki bármelyik pillanatban robbanhat - Az nagy kár...feleslegesen ölte meg magát. - sóhajtott Felix drámaian.

Az idősebb ekkor végleg elvesztette az uralmat, és teljes erőből a kisebbnek rontott, azzal a céllal hogy addig veri a fejét a falba amíg le nem szedi vele az összes csempét. Azonban Felix termetéből adódóan fürgén átbújt a karja alatt, és előkapta a szikéjét a nadrágjából. A lendületet kihasználva, egy jól irányzott csapással eltalálta az ütőerét a nyakán.

Az "apa" még egyetlen pillanatra veszett kutyaként nézett rá a "fiára", mielőtt neki esett volna a falnak, kilehelve a lelkét.

Felix hümmögött egyet, és a csaphoz állva elmosta a szikét, amit aztán félretett száradni. Megtörölte a kezét, és a szobájába ment.

Ledobta magát az ágyára, és kezébe vette a telefonját. Csak másnap kezdődött a hivatalos munka, de már bejelölték őt páran Instagramon, köztük Han és a főnöke, Chris is. Egy pillanatig töprengett hogy engedélyezze-e őket, de végül rányomott a "megerősítés" gombra.

Aztán átment a YouTube-ra, és elkezdett nézni valami random videót. És ez így ment, egészen késő estig, amikor is már megunta a netezést, és valamit amúgy is kezdenie kellett a hullákkal.

Nem akarta őket szagolni. Meg hát, előbb utóbb annyira bűzlöttek volna hogy már a szomszéd jött volna át hogy mi ez a förtelmes szag.

Felix nagyot ásított és letette a telefonját, majd nagy nehezen felkelt, és nyögdécselve akár egy öregember, elsétált a szekrényéhez. Annak a legaljából kihalászott egy fekete overall-t és egy kapucnis pulcsit ami már eleve piszkos volt, és átöltözött.

Miután elkészült, lekapcsolta az összes lámpát a házban, és a telefonjával világítva ment át a fürdőbe, ahol a két test mozdulatlanul  feküdt, egyik a kádban másik a sarokban.

- Szánalmas. - mondta Felix a fogát szívva, és gyorsan visszament hogy a konyhából szerezzen gumikesztyűt és kettő hatalmas zsákot. Ő maga vette titokban, elvégre bármikor jól jöhettek.

És milyen jól jöttek!

Fél óráig szenvedett azzal hogy bezsákolja a testeket, hiszen nem voltak egy pille könnyűek, Felix meg nem volt testépítő. Muszáj volt szüneteket tartania, ígyis sajgott már mindkét karja pedig még a neheze hátravolt.

Nem tudta mit kezd majd velük, de abban biztos volt hogy ott nem maradnak. Megfogta a két zsákot, és úgy ahogy voltak, leráncigálta őket maga után a lépcsőn.

Odakint már senki nem bámészkodott, részeg csövest se lehetett találni. Elvégre ez nem egy átlagos "rossz hírű" környék volt. Itt tényleg féltek az emberek. Olyannyira, hogy még a legvagyányabb fiatalok is elkerülték messziről. Akinek még maradt egy cseppnyi esze, az nem ment arra az éjszaka közepén.

Felix elégedetten konstatálta magában, hogy milyen szép és tiszta az éj, majd elindult a panelek mögé, a közeli folyó partjához. Úgy gondolta hogy csak bedobja a vízbe a kettő súlyos testet, mivel máshoz nem volt kedve.

Azonban félúton meglátott a parton egy sötét, kapucnis alakot, olyan 180 centi körül. Összehúzott szemöldökkel nézte azt a valakit, de magában megdicsérte a bátorságáért. Nem állt meg, és pár lépés múlva már az alak mellett találta magát, aki halványan ismerős volt.

Az pedig hirtelen rá kapta a tekintetét, látszólag elmerengett miközben a víz lomha sodrását nézte.

A hold fénye lassan megvilágította mindkettejük arcát, és szinte egyszerre képedtek el, felismerve egymást.

A magas figura lehúzta a kapucniját, ezzel felfedve a laza kontyba kötött szőke haját. A tekintete Felixről lassan a két nagy zsákra tévedt, magában halványan elmosolyodott amikor kiszúrt egy kikandikáló kezet.

- Hwang, te mit keresel itt?

- Kérdezhetném tőled ugyanezt, Lee Felix.

》●○●○《