GENESIS - isten eledele

13.

"Nézz le rám, és egy őrültet fogsz látni!
Nézz fel rám, és az uradat fogod látni!
Nézz a szemembe, és magadat fogod látni!"

- Charles Manson

•

- Mi? - kérdezte Hyunjin ingerülten, két keze ökölbe szorult, a nyakán kidagadtak az erek ahogy a másik felé fordult.

- Féltékeny vagy? - nézett mélyen a szemébe Felix. Hyunjin kénytelen volt megállni a számításaiban, és őszinte meglepettséggel nézett a kicsire.

- Mivan? Ugyan kire lennék féltékeny? - döntötte oldalra a fejét, igyekezve palástolni a felgyülemlő érzelmeit.

- Changbin? Miatta vagy ilyen velem, igaz? - mondta ki végre Felix.

És abból ahogy Hyunjin lesütötte a szemét, tudta hogy telibe talált.

A kis kalandjuk utáni napokban Hyunjin akárhányszor akárcsak közelebb akart menni Felixhez, Changbin mindig megelőzte. A két fiú hihetetlenül gyorsan összenőtt miután jobban megismerték egymást, és gyakran ölelkeztek ha volt egy-egy szabad percük. Nagyon szerették egymás társaságát, és Felix sokszor ő maga kereste az izompacsirtát, miután Hyunjin elkezdett vele úgy bánni ahogy.

Ilyenkor Changbin mindig megvigasztalta, mert Felixet valamiért mélyen érintette a dolog. A szüleire emlékeztette...az igazi szüleire. Akárhányszor eszébe jutottak, kisebb-nagyobb pánikroham lett a vége.

Amikor Hyunjin megemlítette Changbint, Felix már sejtette hogy honnan fújhat a szél. Percekig rágódott rajta, de végül mindent feltett egy lapra.

Hiszen ő maga is tisztában volt vele hogy az első pillanattól fogva megragadta őt Hyunjin puszta lénye, és egyre inkább a megszállottja lett. Már az első találkozásnál súgta neki az egyik hang, hogy Hyunjin valami egészen különleges lesz a számára.

És így is lett.

(írói megj.: koi no yokan)

Aztán azok amik a fehér szobában történtek...Felix nem tudta mit érez. Soha nem érzett még hasonlót, ez a valami egyszerre volt gyönyörű mint egy naplemente a tengerparton, és kínzó akár egy székrekedés.

(írói megj. 2.0: NEM JUTOTT JOBB ESZEMBE KDKDKDKD)

Ez az érzelem annyira új volt, hogy még a fejében levő hangok se tudtak mit kezdeni vele, így eléggé felborult a lelki egyensúly.

És most, ahogy Hyunjin torkon ragadta majd közelebb hajolt hozzá, az az érzés fellángolt benne.

De...mi ez?

- Egy valamire felelj nekem, Yongbok... - suttogta, vészesen közel Felix ajkaihoz - Miért szeretnélek ennyire magam mellett tudni mindig? Miért idegesít ha másokkal vagy? Miért?

Felix nagyot nyelt, és szaporán véve a levegőt lehunyta a szemét.

- Miért van az hogy te a kezdetektől fogva más vagy? Amióta először láttalak, olyan mintha...átkot szórtál volna rám. - susogta - Mi ez? Mit tettél te velem?