GENESIS - isten eledele

29.

"Akinek hazug a szava
Ki lóvá tett
Aki nem tartotta, amit ígért
Arra már
Arra már
Csak a tartarosz vár"

- Azahriah: tartarosz

•

3 órával később...

- Tehát, Jeongin és Seungmin viszik ki az előételt, ezután Changbin és Felix feladata lesz a leves, majd én és Jisung szolgáljuk fel a főételt. - ismételte meg magát Hyunjin. - Mindenkinek világos?

- Igen! - felelték kórusban az említettek. Eközben Wooyoung már a kezét lóbálva akart szóhoz jutni. Hyunjin megvakarta a fejét, és a szövetséges csapathoz fordult.

- É-és mi? Velünk mi lesz? - kérdezősködött izgatottan, miközben San egy erőltetett mosollyal az arcán próbálta befogni a párja száját.

Hyunjin egy nagy sóhaj kíséretében lepillantott a telefonjára. Kismilliónyi dolog futott át az agyán abban az egyetlen momentumban. Szürke, halványan fénylő árnyalakok jelentek meg lelki szemei előtt, és érthetetlen dolgokat mondtak neki. Óvatosan, alig láhatóan megrázta a fejét, azzal elüldözve az alakokat, és Wooyoungra nézett. Egy ravasz mosolyra húzta a száját.

- És utána jön a bumm.

Wooyoung éljenezve lendítette magasba a karját, miközben San továbbra is nyugtatni próbálta, de hiába, a növekvő adrenalin mindenkiben pumpálni kezdett. Hyunjin büszkén nézett végig a csapaton, és fel sem tűnt neki hogy Felix mellé lépett, kezét a magasabbik vállára helyezve. Csak akkor vette észre mikor Felix megszólalt, azon az ördögien mély hangján.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte, olyan hamgerővel hogy csak Hyunjin hallhatta. Amaz nem nézett rá, de keze megtalálta Felix sokkal kisebb kacsóját, és gyengéden megszorította.

- Egészen biztos. - biccentett - Szabad leszel.

- Szabadok leszünk. - helyesbített Felix. Hyunjin végre ránézett, és hitetlenkedve halkan felnevetett.

- Szabadok leszünk. - ismételte meg a párja szavait, és egy gyors csókot nyomott a homlokára. Ebből persze a többieknek nem tűnt fel semmi, hiszen ők feltüzelve végezték el az utolsó simításokat a terven.

Felix szorosan átölelte Hyunjint, fejét a másik mellkasába nyomva próbálta leküzdeni a benne növekvő frusztrációt és a szorongást. Hyunjin magához húzta, és így álltak, ölelkezve. Aztán hirtelen Felix kibontakozott az ölelésből, és enyhe undorral az arcán dörmögött valamit. Hyunjin bólintva nyugtázta, kihúzta magát és a csapat felé fordult.

- Üdv a csapatban, Blade. - mondta Felixnek egy széles mosollyal, aztán hangját megemelve kettőt tapsolt. - Hej hó, lendüljünk bele!

Felix, avagy Blade megint csak morgott egyet válaszul, de le sem tagadhatta hogy feltüzelte a féktelen gyilkolás lehetősége. Szinte már érezte nyelvén a vér édes ízét. A szunnyadó bestia ébredezni kezdett.

Jeongin és Seungmin felkapták a már előre szépen elrendezett tányérokat, és kivonultak a bálterem irányába, ami már tömve volt emberekkel. Eközben mindenki más szedelőzködni kezdett, a többi felszolgáló az öltözőkhöz igyekeztek hogy átvegyék az elegáns ruhájukat, ami már ott virított a két legfiatalabb alkalmazotton is.