Money ||Lewis Hamilton||

3

Lewis Hamilton

Fáradtan néztem át az erkélyre ami már a szomszédom részéhez tartozott és kinek házából hangos üvöltő zene szűrődött át hiába járt már későre az idő. Fiatal tőlem pedig jóval, de akkor is lehetne tekintettel rám mikor beszélgetésünk alapján pont nagyon jól tudta miért vonultam Monte - Carloi lakásomból ide az onnan csak igen távoli Bécsbe. Legfőképpen azt hittem megtört köztünk a jég ha már el vitt és be is jött velem a szintén osztrák Toto Wolffhoz.

Adriana Ragucci volt a lány aki maga volt a tökéletesség számomra még ha neki ezt nem is vallanám be ezért is vagyok vele olyan amilyen. Szeretem ha az agyát húzom és az idegeire megyek ezzel, irtó vonzó dühösen is. Szeretem mikor hatalmas gyönyörű barna szemeivel idegesen néz rám mint aki éppen abban a pillanatban szór rám valami osztrák átkot.

Élveztem mikor kioktatott az autókról végre komolyan beszéltünk valamiről és kedvességet is mutatott felém ilyenkor éreztem azt talán még sem azt gondolja rólam amit a fejemhez vágott. Bár már maga az is tetszet ahogyan ő nem eset földre előtte azért aki én vagyok, inkább vitába szállt velem mint, hogy rám nyomult volna mert neki Lewis Hamilton a szomszédja pedig az emberek többségének ez a reakció szokott lenni.

Gondolataimból ami körülötte forogtak főleg álmatlanságom miatt amiről az előbb nevezett lány okozott zenéjével miből ráadásul egy szót sem értetem de nem túl gyerek barát zene volt inkább erőszakos, hirtelen szakított ki ő, aki egy fekete tapadós egybe ruhában sétált ki. Szívdöglesztő volt a kinézete ahogyan végig sétált az erkélyen formás feneke remek kilátást nyújtott nekem. Modern nő volt de megvolt még is a mentalitása amit annyira szerettem benne. Smink nélkül is gyönyörű volt és ezt ő is jól tudta magáról.

Magamnak akartam őt! Végig simítani testén majd karjaimba zárni, vonzott a tudat hogy csókot nyomjak dús természetes ajkára. Azt sem tudod érdekelni ahogyan a gyönyörűség több mint tíz évvel fiatalabb mint én.

Kezem ökölbe szorult mikor egy férfi követte őt kezeit derekára fonva és egymásra nevetve azután, hogy a magas férfi valamit mondott neki németül. Nem akartam rajtam kívül más férfit közelébe látni még sem mertem felé lépni, igazából nem is akartam elérhetetlenek szerettem volna neki tűni és így belém habarodni hagyni, őt aki maga volt a rejtély számomra mert sosem mutatott a kelleténél többet magából amit a helyzet kíván.

-Aludni akarok, kapcsold le az idióta zenédet! - szóltam át és igazából csak szerettem volna ha rám figyel.
-Jaj Lewis, egy napot kibírsz. - nézet rám unottan cigizve de kérő tekintettel.

-Pihenni vagyok itt, Adriana! - csattantam fel, nem mintha tényleg zavart volna a tette, csak csupán még meg sem hívott a bulira.
-Igen Lewis és a szórakozás is pihenés. - nevetett fel és nyújtott felém egy fehér műanyag poharat amiben valamilyen alkohol tartalmú ital volt, egy biztos illatra borzalmas volt.

-Mi van veled? Udvarolsz Adriananak? - sétált mellé az előbbi össze kötött hajú férfi érdeklődve nézve rám. Távoli szerelmem nevetve nézett föl rá és motyogott valamit neki. -Tetszik neked? - szólalt meg angolul a férfi fejével a lányra biccentve.
-Nem! - tagadtam le, mielőtt rám ugrana a tőlem magasabb férfi ezzel ismét balhéba sodorva magam ezzel újabb problémát és éjjeli munkát csinálva Totonak.

-Ha udvarolna még akkor se érdekelne, Raf. -kapaszkodott bele a férfi nyakába ahelyett, hogy hozzám bújna így.
-Fiatal vagy hozzám. - közöltem, de ezzel inkább magam akartam nyugtatni miért nem lehet ő az enyém. -És egy rossz lány, ártanál nekem is csak. - ráztam meg fejem mert én magam is tudtam ezzel csak is saját magamnak hazudok.

-Kár, pedig lehet sikerült volna megtanítanom téged vezetni. - biggyesztette le száját, szeméből még is ott csillogott az a huncutság amivel már rég találkoztam.
-Hét világbajnoki címem van. - mosolyogtam rájuk fejcsóválva.

-Ahogy Michael Schumachernek is, aki elsőként érte el a hét világbajnoki címet. Te mindenki számára csak második vagy, röviden nem vagy nagyszám. - tárta szét karját magyarázva és úgy tűnt nagyon is komolyan gondolta ami azért szomorú volt számomra.

-Komolyan dolgoztam értük! - néztem végig rajta kisé dühösen mert bíztam benne, tényleg nem az a valódi gondolata rólam mekkora egy egoista pöcs vagyok.

-Nem te! A szerelők és a mérnökök azok akik tényleg komolyan dolgoztak. - mutatott rám cigivel a kezében talán már ez volt a harmadik száll amit egyhúzomba elszív. -Ha rajtad múlna autó se lenne alattad mert egy egyszerű kerék cserét nem tudnál véghez vinni.

-Legalább én nem füvezek! - kiáltottam rá mire egy szintén zsiráf méretű férfi is kisétált az erkélyre.
-Nem tudod mit hagysz ki tesó. - nevetett fel és kék szemében pupillája nyilván nem normál méretű volt.

-Mert te egy unalmas, magadnak való férfi vagy Hamilton aki azt hiszi még mindig nagy dolog a kibaszott hét címed, miközben rég lejárt feletted az idő. - sétált az ajtóhoz szememmel végig követtem formás fenekét mindaddig még be nem csapta rám az ajtót. Ismét.