Money ||Lewis Hamilton||

25

Adriana Ragucci

Pár napja Raphael el ment ugyan is koncertezik, legalább is azt mondta lesz egy fellépése. Néha úgy érzem túl sokat dolgozik, de nem hallgat rám mert én csak a pici húga vagyok.

Ágyból kikelve azonnal el kezdtem szédülni és a gyomrom is húzódott, nem hányinger csak éreztem azt ahogyan feszül. Konyhába érve próbáltam enni valamit, az evési szokásaim is teljesen felfordultak.

Ahhoz visszont túl büszke voltam, hogy Raphael fel hívjam ez miatt és nos Lewis felkereséséhez meg még jobban. Ő most amúgy is elég elfoglalt a karrierje kezdet helyre állni.

Éves közben telefonom naptárában nézelődtem és azt hittem kiköpöm a teát, bátyámmal ellentétben én teáztam reggelente. A havim két hete késik ami aggasztó ugyan is 18 éves korom óta rendszeresen megszokott jönni. Azt hiszem Raphael kifog nyírni.

Arcomon könnyek folytak végig, gyerekem lesz nekem. Persze mindig is terveztem családot alapítani, de nem pont így és nem ilyen körülmények között. Anya leszek és fogalmam sincs mit hozz számomra jobban mondva számunkra a jövő.

Arcom meg mostam azért tűrhető állapotban lépjek utcára. A lehető legközelebbi gyógyszertárba mentem ugyan is nem volt orvosom Bécsben akihez mehettem volna, meg jobban szeretnék először meggyőződni magam a dologról. Aztán fogalmam sincs kit kéne hívnom.

Raphaelt? Bár nem ő az apa, de még is egy biztos pont az életemben ráadásul egy határozott férfi.

Lewis alig van itthon a futamok miatt vagy épp a csapat székhelyén van szimulátorozni vagy egyébb más fontos dolgot ellátni, talán ideje se lenne rá ahogyan talán a gyerekre se.

Féltem, testem remeget amikor vissza értem a házba. Mit kezdenék én egy kisfiú vagy kislánnyal? Tudnám őt nevelni? Már az is eszembe jutott elég érett vagyok-e hozzá? Nem szeretném egy ártatlan kis teremtmény életét elrontani és megkeseríteni, elvégre ő nem tehet semmiről. Én jobban mondva mi voltunk azok akin nem voltak elég felelősségteljesek és nem foglalkoztunk az óvintézkedéssel, de mit tudtam tenni? Már nem éreztem úgy lenne bármiféle vissza út.

🐚🐚🐚

Két csík. Sokszor láttam már ilyet. Csak az drog teszt volt amit még annó a bátyám végeztetett el velem fiatalabb koromba. De ez most más volt. Ez a két csík azt jelentette hogy terhes vagyok. Hogy egy kis élet növekszik bennem. Ezzel pedig egy hatalmas terhet raktam magamra újra. És magamban ostoroztam magam mikor többször is rá néztem a tesztre és ugyan azt az eredményt látva végleg realizáltam azt mi is történt.

Pár hete lefeküdtem a bátyám haverjával. Nálam jóval idősebb sráccal, nem mintha Lewis azért nem lenne jóval idősebb mint én.

Johnnal való szex az ami persze nem probléma. Csak én számára senki vagyok. Csak a haver hugicája. Így a kaland gyereket is biztosan semmibe venné főleg, hogy biztos van neki egy pár másik nő akivel remekül elüti az idejét, főleg ismerve az ő életvitelét.

Aztán ott van Lewis. Kinek valójában a kamu barátnőjé játszom jó pénzért. Ráadásul nem is mondható teljesen kamu barátnőnek hiszen nincs kimondva az, hogy együtt lennénk. De kell nekem egy ilyen gyerek? Egy olyan embertől akit nem is tudok igazán szeretni teljes szívemből mert folyamatosa csak arra a szerződésre gondolok mikor vele vagyok. Hogyan tudnék így neki gyereket szülni? Ha beismerném azt többet érzek iránta, hogy szeretek Toto biztos kinyírna és a pénzt is vissza követelné szerződés szegés miatt.

Persze nyilván ha már itt tartok megtartanám. Mert mindig is ez volt a vágyam. Egy boldog családnak a rabja lenni. Ami az enyém. Szerető férj mellett. De készen álltam én erre? Tudnék családanya lenni?