Money ||Lewis Hamilton||

10

Lewis Hamilton

-Nem hiszem el azt a tényt tényleg elhívtad őt is mikor egy külsős személy. - ültem Totoval szemben aki Adrianat is meghívta az évente megrendezett Mercedes AMG Petronas forma -1-es csapat nyári bulijára amin csak a csapatnál dolgozó személyek vehettek részt ez külön a csapatfőnök kérése volt erre pont ő hívja meg a szomszédomat is rá.

-Kedveled őt azt mondtad legutóbb. - nézet rám szemüvege mögül.
-Kedvelem is. - feleltem neki és ez tényleg így volt legalább is rohadt vonzó volt számomra az osztrák nő. -Csókolóztunk és azóta nem láttuk egymást. - aggasztott a dolog, mert féltem ezzel mindent el rontottam pedig olyan édes volt a csókja rég élveztem így egy nővel való csókot.

-Nyugodj meg semmi nem fog történi jobban mondva rossz dolog nem. - mosolygott biztatóan majd beszélgetésünk itt véget is ért mert megérkezett a csapattársam George Russell. Ő igazából fiatal volt tehetséges és jó fej, de nem álltunk olyan kapcsolatba vele tudjam megbeszélni a problémáim jobban mondva az életem. Még ha ő korban jobban is értett volna hozzá akkor sem tartozott rá, nem voltunk azért baráti kapcsolatban inkább csak a csapat érdeke miatt dolgoztunk egy csapekénk és segítettük egymást. Főleg azért is nem osztok meg vele ilyen dolgot mert valahol zavart az már jobban teljesít nálam ő.

-Mióta van új alkalmazottunk? - nézett az ajtó irányába a szintén brit társam én pedig döbbenten néztem azt ahogyan barna sötét haját megdobva jön felénk a fiatal lány.
-Ő Lewis szerelme. - szólt közbe Toto tőlem szúrós pillantást kapva nem George előtt kellet volna azt mondani legalább is nem neki.

-Mi még nem találkoztunk, Adriana Ragucci. - nyújtotta George felé vékony kezét még én lélegzet visszafojtva figyeltem őt azt is ahogyan kivágottabb nyakú ruhája kiemelte mellkasát és az ott levő nőiességet, a mellét ami szép kerek és hatalmas volt.
-George Russell. - szakított ki a mellettem álló férfi hangja bámulásomból, és a csapatfőnököm rám irányuló figyelme világosított fel arról milyen feltűnően is bámultam női szomszédom.

Végül köszönés képen csak biccentve jeleztem neki közben elvigyorogva amit meglepetésemre ő is viszonzott igaz csak szelid mosollyal, de ez is elég volt számomra ahhoz szívem hevesebben verjen.

-Nem ott van a szemem szomszéd! - szólt rám mikor túl sokáig bámultam a mellét de nem tudtam mit kezdeni magammal férfi vagyok, ahogyan fel néztem szemébe ő megforgatta azt a gyönyörű barna szemét.
-Csak te tehetsz róla, túl jól nézel ki. - vágtam rá és férfi létemre én éreztem magam zavarban eddig sosem volt így sőt én hoztam zavarban a nőtársamat. Zavart mert jól láttam ahogy ő viszont jól szórakozott rajtam.

-Egy kis italt? - nyújtott felé egy poharat George mire fel tudtam volna őt pofozni. Ne kínálja semmivel se az én Adrianamat.
-Köszönöm. - vette el óvatosan majd megszagoltat az italt, nem bízott benne. -Micsoda ez? - kérdezte érdeklődve és úgy tűnt teljesen kizárt most engem csak is fiatal csapatársamnak szentelte a figyelmét.

-Blue Moon a neve, koktél. - felelte válaszként a brit mire Adriana bátran bele is kortyolt pedig nem hittem volna róla koktélos típus. Nem is kellett volna elfogadnia csak úgy tőle italt bármit bele tehet volna még ha tudom George úri ember, akkor is jobban kéne vigyáznia.

-Fiatalok leülünk az asztalokhoz? - vágott közbe a beszélgetésnek a rangidős férfi.
-Persze Toto, követlek mert még a végén eltévedek. - nevetet haját igazítva Adriana.
-Talán szokásod? - nevetett George miközben elindult utánuk, pont rá láttam a szomszédom formás fenékre amit ruhája szintén kiemelt, szemem nem tudtam levenni róla szemem ahogy ment. Ő volt számomra a top nő.

-Volt már rá példa. - Szorosan ült le George mellé és láthatóan élvezte a férfi figyelmét magán, bár korban jobban illett hozzá így érthető volt félig leszámítva azt csak most ismerte meg. Kezem ökölbe szorult le engedve a testem mellett, féltékeny voltam csapattársamra.

-Ha ennyire zavar és Adriana iránt érzelmeid vannak nem kéne hagynod azt George játszon vele. - hajolt közel hozzám Toto fülembe súgva bár nem mintha attól kellett volna félnünk meghallják amit mond.
-Nem zavar. - vontam vállat megjátszva magam, nem fogom mindenki előtt elismerni érzéseimet.

-És ezt el is kéne hinnem? - nevetet.
-Igen. Amúgy is alig tudok róla bármit is. - húztam el a szám és zavart mert George valószínűleg hamarosan többet fog tudni róla mint nekem sikerült.

-Megőrjít téged.

-Vonzódok hozzá de nem érek vele semmit. - ráztam meg fejem majd utána kezeim köze temettem azt.

-Nem. Te csak a vissza utasítástól félsz.

Követtem őt mikor a pulthoz lépet ahol az alkohol tartalmú italok is voltak.
-Zavar a jelenlétem? - dőlt neki a pultnak miközben rám rám pillantott.
-Nem. - sóhajtottam majd egy italért nyúltam. -Ott van neked George ha jól el vagytok hát nem rontom el. - feleltem mire hangosan fel nevetett.

-Ne légy rá féltékeny amúgy is nem túl okos szegényke. - olyan egyszerűen felelte mintha nem is érdekelte volna valójában tényleg a fiatalabb férfi. Pedig látszólag igen is élvezte George társaságát.

-Hogy vagy? - váltottam témát és ő az egyetlen akitől megkérdezem az a utóbbi időben hogy van egyszerűen érdekel, minden egyes dolog érdekel róla úgy ahogyan senki másról nem érdekelt még így semmi sem.
-Kicsit fáradtan. - sóhajtott. -Te?
-Nem olyan rosszul. - húztam el számat mire már nem felelt semmit sőt készült is volna elmenni. -Szeretem azt nem a forma-1-es pilóta Lewis Hamiltonként kezelsz. - adtam mosolyogva tudtára.

-Mert nem az érdekel a média előtt ki vagy.

Szemébe néztem miben el tudtam veszni apró lépésekben kerültem hozzá közel mire apró műkörmös kezét a mellkasomra helyezte éreztem tőle testem bizsergését az idejét se tudom mikor éreztem ilyet.
-Biztos a munkatársaid előtt lenne ez helyes? - harapta be alsó ajkát talán zavarában.

-Miért ne? - súgtam kérdést szájára és reméltem benne is kellő bizsergést keltek ahogy én benne. -Te is szeretnéd nem de? - huncutul mosolyogtam rá.

Szemébe láttam a vágyat ami megadta a választ számomra kezem derekára tettem még ő kezei továbbra is az én mellkasomon voltak, kicsit volt már benne alkohol de tudatánál volt. Kezem a ruha kivágására vándorolt mire össze borzongott és libabőrös is lett amit élveztem így direkt ott tartottam a kezem úgy húztam közel magamhoz. Élveztem ahogyan hatással vagyok rá gondolataimat is elterelte arról hol is vagyunk most. Barna kósza hajszálát a füle mögé tűztem majd álla alá nyúltam egyik kezemmel másikkal továbbra is derekát karoltam át, ő aprót biccentet jelezve nekem szabad amire készülök.

-Most ne fuss el. - súgtam neki oda mielőtt puha ajkaira tapadtam éreztem csókunkban a benne levő vágyat és akaratot amit felém táplál. Megkaptam mindent amire szükségem volt mert minden benne volt ebben a csókban.

-Soha nem akarok előled futni. - dőltöte fejét vállamra miután elválasztott minket a levegő hiánya, nem feleltem már neki semmi csak önelégült mosollyal magamhoz öleltem.