Money ||Lewis Hamilton||

19

Adriana Ragucci

Mikor haza értünk a mellettem levő férfi ajtaja előtt egy idősebb hölgy állt haja rövid volt és már őszes színű, még is divatosan volt így is felöltözve. Fürkésző tekintettel bámult ránk, de hamarosan el mosolyodott főként mikor Lewis oda sietett hozzá.

-Üdv! - köszöntem illedelmesen mikor oda értem hozzájuk.

-Anya. - emelte meg a hangját Lewis miközben közöltem és anyja között kapkodta a tekintetét. -Anya ő itt Adriana. Adriana ő pedig itt az anyukám. - mutatott be minket kisé bizonytalanul egymásnak.

-Örülök amiért megismerhetlek. - lépett hozzám közelebb a hölgy és meglepetésemre nagyon is széles mosolyra húzta a száját. -Te vagy a fiam, milye is? - kérdezte érdeklődve miközben barátságosan nyújtotta felém a kezét.

-Én is örülök, Adriana Ragucci vagyok. - fogadtam el kézfogását.

-Carmennak hívnak. - hangja kedves és lágy volt továbbra is. -Szóval kedvesem mi közöd is van a fiamhoz? - kérdezett rá ismét, rosszindulat azonban nem volt hangjában.

-Egy nagyon jó barátja. - mosolyogtam el és amint láttam Lewisnak a tekintetét amiben ott csillogott a csalódottság nem mertem fel venni vele a szemkontaktust. Bár végül is csak ő tehetett róla, nem mondtuk ki azt együtt lennénk.

-Ja, az biztos egy nagyon jó barátja. - hangja cinikusan csenget, de nem nézett rám. -Gyerünk be. - szólt végül és anyjára nézett szeretettel. Mivel fejével intett így én is követtem őket.

-Hol voltatok? - ült le a konyhában az egyik székre miközben mi arrébb raktuk a bőröndöket, hogy azért a házban se legyen útban.
-Görögbe. - adta a rövid választ mire Carmen tekintette fel csillant és egy mindentudó mosolyt küldött felénk.

-Két barát aki együtt nyaralgat és még szomszédok is, hihető mit ne mondjak. - nevetett Lewis édesanyja miközben én otthonosan főztem kávét illedelmesen az idősebb hölgynek.

-Anya, nem lesz a feleségem Adriana. - jelentette ki a pilóta amivel kicsit azért szíven ütött, persze nem vártam el tőle semmi ilyet és jobban inkább hang stílusa fájt.

-Kedves egészségére. - rajtam elé a csésze kávét.

-Pedig nézd meg kávét főz minden szó nélkül, ezt te sem teszed meg. - szidta meg egyben fiát és dicsért engem.

-Ez a mi dolgunk, hogy mi is van most köztünk. - karolt át mosolyogva amit viszonoztam felé.
-És tudod kicsoda is Lewis? - kortyolt az általam főzött kávéba miután fel tette kérdését.
-Tudom, hölgyem az ő pénze viszont a legkevésbé sem érdekel. - feleltem egy egyszerű váll rándítással.

-Öröm hallani, rég engedett már lányt a házába főleg úgy én is találkozhatok vele. Nehéz időszaka volt eléggé.  - ismét széles mosolyra húzta a száját és kezdtem érteni azt mennyire is maga alatt lehetet Lewis ha már saját édesanyja ezt mondja és miért is cselekedett így Toto vele kapcsolatban.

-Én most mennék mert ki kell még pakolnom és fáradt is vagyok, de nektek jó szórakozást. - küldtem feléjük mosolyt az ajtóhoz lépve közben.
-Maradj még nyugodtan. - szólt közbe az ősz hajú nő.

-Sajnálom de holnap több elintézni valóm is lesz így szeretnék piheni. - közöltem és az ajtóban megölelve Lewist rajta is láttam a megkönnyebbülést az miatt amiért el megyek most.

-Drága húgom! Hol voltál? - kiáltott fel bátyám mikor beléptem a házba még inkább ki kerekedett a szeme mikor meglátta a szürke bőröndömet magam után húzva.

-Dolgom volt. - feleltem egyszerűen mivel ő nem tudott a Görögországi utamról.
-Három napig? - kérdezett vissza miközben tett felém egy lépést fel állva a kanapéról.

-Mykonoson voltam, Raphael. - kerültem ki bátyámat le ülve fáradtan a kanapéra, a repülő továbbra sem nekem való.
-Gondolom a szomszédoddal. - forgatta meg a szemét majd vissza le ült mellém.

-Igen és élveztem. - hunytam be utána a szemem mert tudtam rögtön elő jön belőle a védelmező testvér szerep.
-De ő csak egy barát igaz? - nevetett szarkasztikusan mivel ki tudott kergetni a világból.

-Lehet annál több. - haraptam idegesen az alsó ajkamba főleg azért is mert vissza gondoltam mi is történt a görög szigeten és arra milyen jó is volt az.
-Le is feküdtél vele? - tette fel egyből azt a kérdést amire nem akartam válaszolni, főleg azért mert nem akartam pont vele megtárgyalni ezt a témát elvégre még is ő a bátyám. Melyik lány testvér akarna a bátyjával a szexről beszélni?

-Nem mindegy az neked? - makacsul kérdeztem vissza de nem jártam jól. Raphael fejem megfogva fordította azt felé elérve azt rá nézek.
-Itt én kérdezek és te válaszolsz. Most pedig kérdeztem valamit Adriana. - emelte meg a hangját, tudtam azt nem bántana soha csak aggódik értem.

-Igen képzeld el és nagyon jó volt. - kiáltottam fel.

-És szereted?
-Kedvelem. - néztem a padlót.

-Idősebb mint te jóval, és utazgatni fog hamarosan. - nevezte azt meg amit én is jól tudtam és amitől én is tartottam, de az érzéseim ugyan úgy megvoltak felé és nem tudtam vele mit kezdeni.

-Tudom, még is szeretem jobban mint egy barátot. - tekintettem határozott volt. -Raphael nem vagyok már én se kislány! Felnőttem. - sóhajtottam fel mert úgy érzem ő még mindig sok helyzetben gyerekként kezel.

-Tudom Adriana, de te mindig az én kis húgom maradsz és nem akarok azt bárki is fájdalmat okozzon neked, vagy épp hatalmas csalódást. Tőle is féltelek, ezt is értsd meg. - húzott magához mint egy szerető testvér.

-Tudom Raphael, de el kell fogadnod azt van szerelmi életem. - öleltem vissza őt.

-Ha megbánt nem kérek engedélyt ahhoz kinyírjam. - erre persze csak felnevettem.
-Csak hagyj minket egymással lenni.

-Nem állok utatokba, ettől nem kell tartanod. - mosolygott. -Még akkor se ha hiányzik a húgom.

-Raphael tudod, hogy mindig fontos maradsz nekem? - bújtam a mellkasának, túlságosan hiányzott a bátyám és a biztonságot nyújtó karjai. Elvégre még is csak ő volt az egyetlen férfi aki mindig mellettem állt. Csak mindketten felnőtünk és olyan messze laktunk egymástól.

A telefonon csengése szakított félbe a hosszas ölelkezésben.

-Csak nem a lovagod hív aki tényleg egy lovag?

-Nem. - közöltem hidegen miután megnéztem ki neve is van a kijelzőn és ami miatt teljesen ledermedtem és gyomrom is görcsbe ugrott. Nem akartam ezt.

xxx

Nem pont a történethez tartozik, de:
Soha ne féljetek meg valósítani az álmaitokat!
Bátornak kell lenni és megtenni a lépést a céljaitok elérése érdekében.

[Kismegjegyzés: Nem sokára vége a történetnek...]