Money ||Lewis Hamilton||

12

Adriana Ragucci

-Megnézünk egy filmet? - kérdezte házunk előtt állva Lewis és közben a kezemet még mindig összekulcsolva fogta az övével.
-Persze, előtte át öltözöm. - bólintottam, igazából valami kényelmesebb ruhára vágytam főleg ha úgy alakul megint ott alszok és egy szinten kellett egy kis megnyugvás is.

-Gyere ha kész vagy. - engedte el hirtelen kezem majd egy pillantást még vetett rám mielőtt elindult be az ő házába. Miután belépett az ajtón én is elindultam házamba ahol sietve vettem elő barna szekrényéből egy egyszerű szürke kocogó nadrágot ami mellé már csak fekete belebújós pulóvert vettem fel.

Telefonom zsebre rakva indultam át hozzá már az ajtónál voltam ahol illedelmesen kopogtam hiába hívott ő udvariasságom ugyan úgy bennem volt. Még ha nem is származtam egy gazdag családból jó és tisztelettudó neveltestést kaptam amiben bele tartozott az illem is. Az alap dolgokat elvárták tőlem és még a testvéremtől is, tisztelünk mindenkit, ha megyünk valahova kopogunk majd köszönünk és ehhez hasonlók.

Mikor az ajtón való kopogásomra nem válaszolt senki úgy döntöttem benyitok főleg mert hangokat meg hallottam, nem tisztán de hallgató volt az ahogyan két személy beszélget és egyik közüle egy nő. Ez miatt kellemetlen érzés fogott el ami csak úgy sugárzott végig a testemben, össze voltam zavarodva így hirtelen nyúltam rá a kilincsre lenyomva azt.

A házban jobban mondva a nappaliban egy vörös hajú nőt láttam hátulról, fogalmam sem volt ki ő. De megdermedtem Lewis hátát karolta át és mivel ő már félmeztelen volt ott egyértelmű volt számomra mit is csinálnak jobban mondva mit szerettek volna csinálni, mivel ugyan is nagyon úgy tűnik én ezt megzavartam.
Amint sokkos állapotomból feleszméltem sarkon fordultam és viharzottam is ki az autóversenyző férfi házából.

-Menj el! - halottam ahogyan ordít Lewis. -Kimberly menj el innen! - hangjában tényleg ott volt a harag és idegesség, de mit sem törődve igyekeztem vissza az ikerház azon részére ami már az enyém. Nem érdekelt az sem, hogy végül elküldi a lányt kinek becsületes neve Kimberly legalább is ezek szerint. Csak tudnám minek hívott át magához ha ezek szerint más elfoglaltságot is talált magának. Én nem köteleztem őt erre úgy érzem nem is akaszkodtam rá, és végképp nem haragudtam volna rá ha koncert után csak elköszönünk egymástól és élvezzük tovább az estét a magunk módján, külön külön és azért másképpen is.

-Adriana, várj meg! - kiáltott utánam Lewis, nekem viszont eszem ágában sem volt megállni csak futottam tovább remélve nem ér utaló ugyan is nem volt életem része a sport ahogyan neki, futni se tudom mikor futottam már ennyit sőt azt sem egyáltalán mikor futottam utoljára, ilyenkor bánom azt nem tartottam bátyámmal és az egyik elég furán sport őrült haverjával edzeni most hasznát vettem volna. -Adriana kérlek! - szólt ismét könyörgően és sikerült elkapnia a karomat.

-Lewis mi az? - fordultam felé gúnyosan mosolyogva, ha így bánsz velem akkor én is ezt teszem, magyarán vissza terünk oda ahonnan indultunk. Jól tettem azt ahogyan végül tényleg nem nyíltam meg felé úgy ahogy terveztem én azt. Ő kérdésemre még sem szólt semmit, helyette az álamhoz nyúlt a másik kezével simogatta azt hüvelykujjával ismertem annyira így akart megtörni mert hitt abban hatással van rám én viszont hátra lépve egy lépést megtörtem az érintését. De nem is olyan rég még mást simogatott sőt sokkal többet akart vele csak jöttem én, nyilván bele unt abba engem ilyen szinten nem kapott meg így kereset rá mást aki megteszi amit ő akar és kielégíti őt. Ezzel arra is választ kaptam tényleg érdeklődik-e irántam vagy csak egyszerű kihívás vagyok számára. A válasz az utóbbi az-az csak kihívás voltam számára, jobban mondva lettem volna mert nem ért el semmit, az én lábaim közé nem jutott ő be.

-Én nem ezt akartam. - hajtotta le a fejet így most a kertben levő zöld műfüvet bámulta mintha érdekes lenne az.
-Nem kell aggódnod, amit csinálni akartál rendben van. Hiszen soha nem volt köztünk semmi, szabad ember vagy. - vontam válat nem tudott érdekelni, játszotta itt nekem azt ő más mint hiszem és barátra vágyik miközben semmiben sem más ő csak egy kanos férfi abban más, hogy híres.
-De tényleg nem ezt terveztem. - nyúlt volna ismét hozzám csak nem hagytam az egyenesen felém nyúló kezét elütöttem.
-Mondom rendben van, nem az én dolgom. - forgattam meg unottan a szemem lekezelően nézve rá már nem tudtam vággyal rá pillantani előző tette kiölte ezt, noha tényleg azt állítom nem volt köztünk semmi ez igaz is mert nem jutottunk el odáig, de érzésem volt felé.

-Maradj velem és beszéljük ezt meg. Nem akarom ezt ami köztünk van megszakítani. - magyarázta mit sem értve abból amit mondtam neki.
-Lewis, nincs mit beszélnünk. Menj nyugodtan teljesítsd be kanos vágyaid. - köptem felé gúnyosan a szavak csak mert ezek után tényleg nem voltam arra kiváncsi mit is szeretne megmagyarázni nekem.

-Van miről beszélni számunkra mert ez több volt nekünk mint szomszédi vagy baráti kapcsolat. - húzta el a száját és ideges volt tényleg még bennem levő nyugodtság szinte számomra is rémisztő volt, bár lehet csak már megszoktam ezt az egészet azért is tudtam így kezelni.
-Miért vagy ideges? Én nem vagyok rád kiakadva, természetes amit csinálsz. - vontam vállat ismét és kezdtem unni ahogyan feltart. -És csak tudd nem voltunk többek.

-De hiszen nem feküdtem le vele! - kiáltott fel mint egy makacs kisgyermek.
-Akkor menj pótold be. - idegesített ahogy még mindig itt áll és magyaráz nekem mikor mehetne a dolgára ahogyan én is, úgy ahogyan eddig is tettük.
-Adriana te féltékeny vagy csak. - vigyorgott önelégülten és el sem tudta képzelni mennyire betudtam volna verni az előttem álló vigyorgó Hamiltont.

-Nincs okom egy olyan személyre féltékeny lenni aki lefekszik azzal akiben senkit se lát csak sok pénze van közben az apja is lehetne. - fontam magam előtt keresztbe a kezem. -Ráadásul most a lelkedet is ápolhatná. - szúrtam neki oda.

-Hogy értsem ezt? - döbbent le és talán félve is kérdezte hangjából legalább is ezt tudtam kivenni. Igazából tényleg tartottam attól számára én csak az a személy lennék kinek elpanaszolja a gondjait és azt a terhet ami rá nehezedik és én nem ezt akartam. Nem ezt az életet akartam magamnak, szép dolog segíteni másokon, de én nem tudnám tőle folyamatosan ezt hallgatni. A másik meg az tényleg idős volt, idősebb mint én jóval. Nem fogatta volna senki jól azt ha mi együtt vagyunk, főleg nem bátyám tartott volna ő is attól kishúgát szereti egy korban hozzá képest elég idős férfi. Nem akartam se média visszhangot kelteni azzal hány évvel is fiatalabb a híres Mercedes sztárja Lewis Hamilton barátnője, se megkockáztatni azt elveszítem életem legfontosabb személyét, a bátyámat.

-Úgy túl idős vagy hozzám, Lewis. - kihasználtam ahogy némán bámul maga elé mert elsétáltam így csak egyszerűen.

xxx

Kinek hogy tetszik eddig? Kíváncsiak vagytok a többi részre is?