Money ||Lewis Hamilton||

21

18+

Lewis Hamilton

Már Monzában voltam a csapatom garázsában azon belül is a pihenőszobámba fekve az ágyon. Az agyam még mindig Adrianan járt, úgy váltunk el vége mindenek pedig még igazán el se kezdődött. Én pedig vártam azt, hogy még a Hollandiában levő versenyemen felhív, de ez nem így lett. Azóta már a következőre készülök és csak bízni tudok abban hamarosan ő is belátja azt tévedett azzal kapcsolatban ez így nem működne köztünk. Mikor otthon voltam is Bécsbe csak került engem, még én annyit szerettem volna csak, hogy újra magamhoz ölelhessem, megcsókolhassam és ő édesen suttogja azt nekem szeret.

-Micsodán töröd a fejed? - bámult rám főnököm miközben neki dőlt az ajtó melletti falnak, meglepett az ahogyan így bejött hozzám elvégre sosem szokott.

-Csak a futam. - hazudtam, túl sok gondja volt már velem úgy is az utóbbi időben, nem kéne azt látnia pilótája még mindig nincs ott fejben.
-És elvárod azt én ezt el is hiszem? - sóhajtott fel miközben közelebb jött hozzám az ajtót becsukva maga után. -Nem vagyok a legjobb barátod, nem is vagyok ott arra beszélgessünk, de a pilótám vagy és nem szeretném ha úgy ülnél autóba fejben nem vagy ott, itt a saját életed a tét és nem kéne bármi felelőtlenség miatt is eldobni. - ült le az egyik szabad székre.

Igaza lehet, de minden érzés új volt számomra. Eddig én hagytam ott minden nőmet, erre most pedig pont engem dobnak. Lefeküdt velem. Olyan nyugtató volt a hangja de annál inkább lázban éreztem magam a közelében. Szeret azt mondta ahogyan azt is én kellek neki mindenestül most viszont nincs itt mellettem arra támogasson ezért érzem úgy hazudott nekem és sose gondolt komolyan semmit.

Az első akadály ami elénk jött az a hivatásom volt ami folytonos utazással jár. Kiszámíthatatlan az életem és rohanásból áll állandóan hangos futamokkal vagy épp a médiával járó folyamatos középpontban levés, igen ezek jellemezték azt a világot amiben én élek. Valahol megtudom érteni miért nem akart része lenni, de ha tényleg szeret ezt a szerelemnek le kellet volna tudnia győzni. Ő lett volna az én kincsem akire vigyáztam volna, ha kellett volna média elől rejtettem volna, ő ebből még sem kért még csak meg se próbáltuk.

-Jól vagyok. Hidd el tudok vezetni hét világbajnoki címem van. - morogtam és eszem ágában sem volt beszélni Adrianaról.

-Hát jó. Azért pihenj amíg tudsz. - hagyott egyedül a szobába aminek örültem, ugyan is még reggel volt így délutánig amikor a futam kezd van időm jobban mondva csak addig amíg az interjúk és minden féle futam előtti ceremónia el nem kezdődik.

🐚🐚🐚

-Örülhetsz amiért el jöttem, Toto. - hallottam meg a beszélgetést mikor kifelé tartottam a csapatomhoz.
-Nem volt sok választásod. - most arrogánsan válaszolt a csapatfőnököm és ha nem is szép dolog, de nem léptem ki maradtam a félig nyitott ajtónál hallgatózni úgy hiszem ez a beszélgetés még engem is érdekelhet.

-Egyik pillanatról a másikra rángattál ide, nem gondolod azt ez nem így működik? - értetlenkedett a női hang.
-Ez a dolgod, megállapodtunk emlékszel nem de? - nevetett főnököm és ekkora már bírtam tovább csábított az a édes hang amit bárhol felismernék. Még sem értettem azt milyen megállapodásról beszéltek.

-Adriana mit keresel itt? - léptem be meglepődve a kisebb irodába ahol mindkét fél rám kapta tekintetét.

-Szia Lewis. - rendezte meglepődött arc vonásait a nő majd kedvesen nézett rám.
-Miért vagy itt? - tettem keresztbe magam előtt a kezem, nem szeretném ha csak játszadozna velem így távolság tartóbb voltam vele pedig megőrjített a jelenléte is abban a fekete hasonlóban amihez csak egy egyszerű kék farmer nadrágot húzott fel, haja szabadon volt engedve és nagy örömömre egy Mercedeses sapkát is fel vett, pedig tudom igazából Ferrari rajongó.

-Nem vagyok hülye, tudtam miatta voltál kedvetlen így mondjuk úgy meghívtam őt. - vigyorgott Toto majd magunkra is hagyott minket.

Ő se szólt semmi és én se. Némán néztük egymást, hiányzott ez a nő számomra ráadásul bántotta az egómat az engem dobott valaki és ez a bizonyos valaki még mindig megőrjít. Még sem akartam azt ahogy egy nő így bánjon velem, azt mondja szeret de nem akar velem kapcsolatot mert úgy se működne.

-Hiányoztál Lewis. - lépett közel hozzám vigyorogva a nyakam köré fonta a kezeit úgy ölelt magához. Fejét vállamra hajtotta, érintése miatt a testem bele borzongott így aprót hezitálva, de vissza öleltem őt így megadva magam neki.

-Számomra meg te. - nyögtem ki halk sóhajjal szerettem volna rá haragudni, de ez nem ment. Végig simítottam az arcán mikor kicsit távolabb toltam magamtól. A bal kezem továbbra is derekán volt még a jobbal az ajkain is végig simítottam. -Meg foglak csókolni. - közöltem vele mire csak vigyorgott mind addig amíg szám rá nem tapasztottam az övére. Közben a sapkát le vettem fejéről ne zavarjon minket így élveztük a csókot mind addig amíg levegőre nem volt szükségünk így el váltunk egymástól.

-Sajnálom amiket mondtam. - dőlt mellkasomnak és a bocsánat kérése igazán meglepett, nem tűnt olyan típusnak aki belátja hibáit, főleg úgy ahogy ismertem mindig uralkodó típus volt.
-Nem haragszom. - simítottam végig hosszú barna haján. -De attól még kiengesztelhetsz kevés időnk úgy is van. - súgtam fülébe majd kezénél fogva vissza húztam őt a pihenőszobámba.

Egy fél mosollyal dőltöttem le az ágyra a fiatal nőt majd fölé hajoltam.
-Mit szeretnél csinálni Lewis? - vigyorgott rám mikor nagyon is tudta mit szeretnék, de játszotta a tudatlant ahogyan ártatlanul pislogott rám csak még jobban kívántam őt.

-Futam előtti szórakozás nekem is jár. - húztam le magamról nadrágom majd az alsógatyám is. -Nyisd ki a szád. - utasítottam majd hajába túrva hátrébb toltam a fejét annak érdekében jobban szájába férjen. Tette amit kértem de először csak a nyelvére tettem hagyva azt végig nyaljon rajta amiben testem egyenesen bele remeget így nevetve húzódott tőlem el mikor ez feltűnt neki.

-Élvezetes? - vigyorgott rám majd válaszom meg se várva kapta be nem szervem, én azonban még jobban belé toltam nem foglalkozva azzal ahogy ki fújta a levegőt. Amint hozzá szokott egyre hevesebben szívott rajta egyet - egyet ami hatására muszáj volt bele markolnom a lepedőbe ami volt a pihenő szoba ágyán.

-Fáj? - húztam ki belőle mikor arcán láttam a fáradságot de igazából csak én akartam levegőhöz jutni.
-Dugd vissza Lewis. - kérlek és ez már tetszett szerettem ha egy nő kéri azt amire már én is vágyok. Így teljesítettem kívánságát viszont ezúttal mélyebbre dugtam megint hagyva neki azt tovább tegye azt amit elkezdett. Nagyot cuppant szája mikor hátrébb lépett ezzel szájából ki húzódott nemi szervem így vett pár levegőt.

-Nyisd ki vissza a szád. - utasítottam mert még többet akartam. Adriana kinyitotta a száját és rám várt. -Nyelvedet is nyújtsd ki. - ezután rá helyeztem a nyelvére majd hagytam neki ahogy kezével masszíroza azt. Ismét fel nyögtem ennek hatására majd szájába toltam magam egészen tövig kezem rá vezettem a tarkójára nem hagyva neki azt, hogy most is hátrébb dőljön. Így szívott tovább mindaddig amíg el nem élveztem a nő szájába.

Mikor el húzódtam tőle ő is fáradtan nézett fel rám még én lihegtem. Pár másodperc múlva visszont rá tapadtam az ajkaira megcsókolva őt.

-Most már kész vagyok a futamra. - súgtam fülébe miközben hagytam azt mellkasomhoz bújon. -Van egy pólóm a széken az jobban állnak.

-Ezért cserébe jössz egy trófeával. - hirtelen mászott le rólam rám kacsintva. Lehúzta pólóját amit én végig figyeltem ahogyan azt is minden szó nélkül fel húzza az én Mercedeses pólóm ami azért nagy rá majd meg igazítva a haját kisétált a pihenő szobából engem ott hagyva az ágyon fekve arcomon hatalmas vigyorral.

xxx

Tehát ehhez inkább nem fűzök semmit ha nem gond...
:)