Money ||Lewis Hamilton||

15

Adriana Ragucci

-Jó reggelt! - reggeli álmos hangommal mondtam neki mikor érzékeltem nagyon mozog alattam Lewis akit az éjszaka folyamán párnának használtam. Végül is nála aludtam ami nem zavart.

-Neked is szépség. - húzott le magához egy csókra ami bár egy szinten meglepett mert csak úgy random adta, nem elenkezdtem vele ugyan is jól eset a csók. -Főzök kávét. - mászott ki az ágyból és mivel a kanapén aludtunk el így pont rá láttam ahogy az egybe nyitott konyhában ügyeskedik.

-Csináljak reggelit? - sétáltam mellé érdeklődve tudva azt ő nem a főző tudásáról híres és feltételezem azt is éhes. Eddig minden reggel láttam ki menni a házból őt ahogyan tette ezt dél körül is feltételezem ilyenkor enni ment valamelyik étterembe.

-Palacsinta jó lesz. - nyújtotta felém vigyorogva a csésze kávét ez után helyet foglalt az egyik széken, minden apró mozdulatomat figyelte ahogyan bekevertem a palacsinta tésztának valót. Feltételezem tetszet neki a látvány bár elkel ismerni én is élveztem.

-Ezt megtudnám szokni. - karolta át vékony derekam hátulról izmos karjaival amit tetoválások sora borított.
-Én is, de így nehéz mozognom. - pillantottam vállam fölött hátra egyenesen rá aki kedvesen mosolygott rám.
-Attól még nekem jó érzés téged érezni. - nyomott apró puszit a vállamba mire kellemes sóhaj hagyta el a számat.

-A reggeli meg így oda ég. - löktem finoman egyet rajta csak annak érdekében mozduljon végre meg, nos ez több kevesebb sikerrel zajlott. -Pedig most a saját konyhádba készül, nem pedig holmi étterembe. - húztam gúnyos mosolyra a számat csak mert tudtam jól tényleg nem ért felnőtt létére egyáltalán ahhoz ételt készítsen magának.
-Viccesek vagyunk, pedig téged kívánlak jobban is mint a palacsintát. - szorított a derekamon való ölelésén még szájával belszívott a nyakamnál levő vékony bőrömbe.

-Lewis! - kiáltottam fel. Bele mentem volna a játékába, de megbeszéltük azt lassan haladunk és tényleg megismerjük egymást. Fokozatosan építsük ki a kapcsolatunkat ezért is nem szeretnék most bele szaladni nála semmibe. Nála nem. Nem szeretném elrontani azzal a kapcsolatunkat. -Kérlek. - tettem hozzá, komolyan gondoltam vele és tudom sose jó egy kapcsolat úgy ha már az elején olyat csinálnak mielőtt teljesen megismernék a másikat, azt mit is szeret, mi a közös érdeklődés.

-Jó értem. - lépett hátra egy lépést feltartott kézzel. -Csak megjelöltelek az enyém vagy, Adriana. - jelentette ki és éreztem kis fájdalmat a nyakamnál ami valószínűleg befog lilulni hála neki, aki legalább már nem csak az idegesítő szomszédom.

-Bolond vagy. - zártam el a gázt, a pilóta elé rakva egy tányért amin a palacsinták voltak. -Jó étvágyat. - szaladt ki egy ásítás a számon miközben szerettem volna helyet foglalni mellette ha nem húz vissza az ölébe.
-Ölembe ülve reggelizni visszont csak nem bűn. - harapott bele az édes reggelijébe és pár perc múlva én is követtem ezt a tettét.

-Mehetsz futni különben nem férsz majd be a csoda autódba. - csaptam enyhén rá a hasára tréfásan oda szúrva neki tudva azt ezzel sértem a brit egóját.
-A hasam így is izmos így tökéletesen nézek ki! - jelentette ki mint egy durcás gyerek a hatás kedvéért egyszerű lila pólóját felhúzta annak érdekében rá lássak a kockás hasára. -Fogd csak meg milyen tökéletes. - nyúlt jobb kezemért amit a hasára vezetet. Én lassan húztam fel alá kezem hatkockás hasán amin érintésem miatt libabőr képződött. Elvigyorogva élveztem azt mennyire hatással vagyok én is rá és nem csak ő váltja ki belőlem ezt. -Adriana, erre ment ki a játék végig igaz? -huncut fél oldalas mosolyra húzta a száját.