Money ||Lewis Hamilton||

17

Adriana Ragucci

-Adriana! Hogy vagy? - lépett hozzám Lewis akit az elmúlt egy napban nem láttam, feltételezem valami dolga volt bár azért reménykedtem hagy hátra üzenetet arról mi is történik épp vele.
-Fáradtan. - szaladt ki egy ásítás a számon.

-Azon tudok segíteni. - tett egy lépést felém és én is így tettem igaz kicsit bizonytalanul. Azonban hagytam azt kezeimért nyúljon annál fogva húzzon magához egy ölelésre ami hiányzott. Olyan szerető ölelést tudd adni amire eddig senki se volt képes. Mindig azt mondták nekem szüleim, aki elsőnek igazán szeretet azt soha ne felejtsd el és igazából kezdtem megérteni ezt a mondatokat.

-Ezt hogyan is értessem? - Kicsit hagytam testem rá nehezedni az övére tudva azt úgy is biztosan tart engem.
-Nyugi baba, ne gondolj semmi olyanra. - nevetett miközben kicsit arrébb tolt magától. -Vár ránk Mykonos. - tette hozzá nagy örömmel és olyan természetességgel mintha átlagos lenne az a dolog az ember csak úgy utazik egyik pillanatról a másikra, mondjuk neki lehet az.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan. - hihetetlenkehdtem miközben teljesen arrébb húzódtam tőle csak annak érdekében a szemébe tudjak nézni tényleg őszintén gondolja-e szavait.
-De igen! Három nap Görögországban csak mi ketten. - mosolygott. -Természetesen én állom. - tette hozzá udvariasan.

-Nem arról van szó ki fizet. - vettem egy mély levegőt. -Hirtelen jött az egész, nálam ez nem így működik ahogyan te szoktad egyik pillanatról a másikra utazok. - magyaráztam neki kételkedve abban ha ebbe az ötletébe bele megyek az tényleg jó döntés.

-Ugyan Adriana, nyár van a szórakozás ideje. - dőltöte fejét enyémnek. -Ígérem jó lesz, valami különlegeset akarok neked adni ami más mint itt Bécs, valami különleges örök élményt. Csak mi és a görög sziget. - lehelte szavakat az ajkaimra közben szemét is azon tartotta csak a mondandója végén nézett fel barna szemembe.

-Rendben van. - haboztam, de ő megértette ezt mert együtt érzően bólintott, de tudtam azt is örül neki. Én pedig csak bízok abban jól döntöttem és nem rossz emlékeim lesznek első Görögországi utamról. Para lenne ha ott vesznénk össze és külön külön térnénk vissza onnan.

-Köszönöm, ígérem nem bánod meg! - kiáltott fel örömében, mintha ez lett volna minden vágya még pedig az tartsak vele. -A legszebb három napunk lesz Adriana ezt megígérhetem neked. - hajolt még közelebb derekamon kezével végig simítva mialatt egy gyors  csókot nyomott a számra.

🐚🐚🐚

Nyári szellő bele - bele tépett a hajamba mialatt a szálloda felé tartottunk. Kellemes meleg volt Görögországban és a repülő út után már csak arra vágytam lemehessek a tengerhez.

-Hamilton névre két fő. - hadarta el a szavakat Lewis, akin most csak egy egyszerű fekete póló volt fehér rövidnadrággal társítva, valamint egy napszemüveget is felvett feltételezem kicsit annak érdekében is ne támadjon le minket minden szembe jövő ember.

Pár perc múlva unottan nézett vissza ránk a recepció pult mögött álló körülbelül velem egyidős fiatal nő.
-5-dik emelet 420-as szoba. - nyújtotta felénk a szobához tartozó kártyát ami a belépéshez kell.

Lewis szó nélkül kapta fel az én bőröndömet is majd indult a lift irányába, ezt a tettét én mosolyogva követtem. A liftben fáradtan dőltem Lewis testének, nekem nincs megszokva az utazás vele ellentétben. Hiszen az ő élete utazásról szól van, hogy minden hétvégén másik országban van az életét kockáztatva még én csak Bécs városban tengettem a mindennapjaimat.

-Kimegyünk a tengerbe piheni. - puszilt hajam közé mialatt hagyta azt neki dőljek és kicsit elengedjem magam.
-Abból nem pihenés lesz. - léptem ki előtte mikor meg állt a számunkra jó emeleten a lift.
-Aktív szórakozás babám. - nevetett miközben ajtót nyitott nekem. A szobába lépve realizáltam azt csak egy franciaágy van így én és a brit férfi kénytelenek leszünk egy ágyban aludni. Most visszont ezt elengedte dőltem le az ágyba, nem nekem való ez a repülés jobban mondva csak a szervezetem nincs hozzá szokva.

-Na, Adriana kellj fel, vár a tenger! - kiáltott vidáman.

-Amíg át öltözöm ki is mehetsz! - parancsoltam rá. Azért egy határt nem lépek át és nem is vagyok hajlandó előtte öltözni egyszerűen nem vagyunk ilyen kapcsolatban. Valamint még nincs számára semmi olyan amit ő láthatna.

-Vettem főnök. - állt szórakozóan vigyázzba. -Fürdőszobában át veszem a nadrágom, kopogj ha meg vagy. - vett elő egy citromsárga nadrágot magának majd az ajtón belépve magamra hagyott.

-Lewis várj! - kiáltottam rá mikor kézen fogva rohant be velem a vízbe a napsütötte Mykonos szigeten. Jó érzés volt ahogyan a kicsit hideg víz hullámai testemhez érnek.

-Vártam erre a pillanatra. - karolt át az egyik kezével és mivel a nap már lemenőben volt a tengerben állva néztük azt. -És csak veled akartam megosztani. - pillantott barna szemével rám épp hogy csak egy pillanatra.

-Kedves tőled az megosztod nyaralásod velem. - ismertem el majd egy hirtelen ötlettől vezérelve fröcsköltem le őt vízzel.

-Ki használtad azt nem figyelek. - duzzogott játékosan de erő fölényét kamatoztatta így együtt dőltem el vele a vízben.

-Háborúban nincs szerelem. - ugrottam fel rá a lábam dereka köré fontam még a kezem össze kulcsoltam nyaka körül és ő biztosan tartott engem.

-Szóval a kisasszony szeret engem. - nevetett, az ő nevetése a világon a legédesebb jobban mondva számomra.

-Ne tagad azt, te meg engem.

-De, hogy tagadom. - súgta fülembe szavakat majd végig nyalta azt mibe testem bele remegett. -Az egész világot neked adnám, Adriana drágám. - csókolt meg, de ezúttal durván még is tele volt szenvedéllyel amiket eddig nem mutatott felém, most felszínre tört. Izmos karjai visszont fenekem alatt összesfonva továbbra is végig tartott biztosan úgy is ahogyan bent álltunk Görögországban a tengerben.

xxx

Sziasztok!
Itt az új rész, kicsit késve igaz.
Ennek a fő oka, hogy több könyvön is dolgozok.