Money ||Lewis Hamilton||

8

Adriana Ragucci

-Adriana, elnézést. - lépet oda hozzám és úgy tűnt eltűnt belőle a megszokott magabiztosság ami mindig is jellemezte őt.
-Csak annyit akartam.

-Lewis sietek. - néztem rá sürgetően félbeszakítva őt a mondandójában mire láttam arcán a vonásait, hogy nem érintette jól amit mondtam előbb. -Elintézni valóm van a bátyám cégénél. - tettem hozzá, mert el akartam kerülni azthidje csak rá nem vagyok kiváncsi.

-Vissza térjek rá később? - tette fel nekem a kérdést és éreztem ahogyan kellemetlenül érzi magát.
-Nem. Szóval mit akartál kérdezni? - mosolyogtam rá biztatóan reménykedve abba tényleg elérem azt, hogy elmondja mit szeretet volna tőlem hiszen annyira izgatottan lépet ide hozzám és már rendesen rosszul éreztem magam attól le lankadt miatta a kedve.
-Szeretnél esetleg velem végig nézni a várost egy kellemes esti sétával? - kérdésére a szívem kihagyott egy ütemet tudtam volna sikítani is, de valahol még is azt érzem ez nem lenne helyes vele. -Itt vagy még Adriana? - riasztott ki a gondolataimból ahogyan hatalmas kezével a szemem előtt integet.

-Igen, itt vagyok. - eresztettem el felé egy mosolyt miközben le hunytam a szemem, ez a második alkalom amikor Lewis esélyt add nekem arra közelebbről megismerjem őt, mert kinyílt felém és közel engedne magához ha igen a válaszom. Még sem érzem ezt helyesnek ő híres és amint szezonja folytatódna valószínűleg nem lenne közünk már egymáshoz meg amúgy is ő maga volt a nők mágnese aki a fél világot megkapná magának. Láttam magam előtt a képeket ahol rólunk szólnak a hírek és csak Lewis Hamilton újabb pár hónapos kalandjának hívnak és nem Adriana Raguccinak. Láttam ahogyan a nők ezrei féltékenyek és kivannak akadva rám, most én voltam a bátyám cégének vezetője és nem Lewis Hamilton mellett álló csaj ami miatt túl sok ember venne észre. Jobban bántott az, hogy nem tudtam eldönteni ez jó vagy inkább rossz lenne számomra, egy biztos nem ilyen áron, nem miatta akartam elérni a célom. Vettem egy mély levegőt és szólásra nyitottam a számat. -Lewis, szívesen sétálok veled, de csak kizárólag mint barát mert nem hiszem, hogy másféle szituációban ez jó ötlet lenne.

Ez inkább csak hazugság volt, nem mertem kockáztatni vele túl gyáva vagyok most jöttem erre igazán rá és ezt a gyávaságom mindig is elrejtettem az túlzottan megjátszott magabiztos jellememmel. Ez után visszont még jobban meg kell játszanom mint ahogy eddig tettem, mert nem szabadott rájönnie valójában jobban akarom őt mint barátot.

-Persze! Úgy gondotam én is. - lépett hirtelen hátrébb tőlem és láttam rajta még is rosszul érintette ahogy válaszoltam neki, tehát ő is többet gondolt bele. -Most hagylak menni. - fordult hátra és szürke kocogó nadrágjában vissza kocogott a hazába, vissza sem nézve rám mint aki nem is hívott volna el előbb sehova és nem is érdeklődött volna felém. Ezzel szíven ütve a tudta nélkül engem pedig fél éve még én sem gondoltam ő lesz rám bármi féle hatással most pedig egy apró pillantását is hiányoltam. Fejem inkább megráztam és be ültem a szeretett autómba próbálva kizárni a brit férfit és nem azon pörgetni az agyam milyen lesz az este vele, hanem a munkára koncentrálni ami a cégnél vár rám.

-Mi a helyzet a szupersztár szomszédoddal? - nézett rám Carmen már éppen a ruhák közt válogatva.
-Ma este sétálni megyünk. - adtam a választ neki ismét elkalandozva gondolataimat a férfira. Olyan jól el voltunk és tartok attól ez a séta tönkre tesz mindent.

-A végén még bepasizol. - nevezett fel közben kezembe nyomott két pólót is, amivel kezembe léptem be a próba fülkébe.
-Nem randi lesz! - tagadtam egyből mert tudtam jól arra gondolt ismertem már annyira a barátnőmet.
-Ezt magadnak meséld be! - vágta rá közben kisétáltam a fotó vászon elé annak érdekében tudjuk végezni a munkánkat. -Nem tagadhatod milyen jól is néz ki a kis pilótád. - nevetett és igaza volt Lewis Hamilton túlságosan jól nézett ki és ezt ő nagyon is jól tudta, főleg ahogy kinézetét parkosította öltözködésével ez által még jobban megmutatva férfias kinézetét és tekintélyét.