Money ||Lewis Hamilton||

20

Adriana Ragucci

-Mit szeretnél? - nyitottam ki az ajtót és bámultam egyenesen szomszédom barna szemébe, aki szerencsére már akkor csengetett mikor Raphael a bátyám már elment és a telefon hívást is letudtam. Jobban mondva azt csak hagytam egyszerűen csörögni és nem vettem fel.

-Át se jöhetek már hozzád? - tolt beljebb a házba ezáltal ő is bejött majd a kanapémra le ülve húzott magára. Hiába nyaralunk együtt az édesanyja érkezése mindkettőnk érzését meg kavarta elvégre nem lett előtte felvállalva az mi most ellenséggel randizunk egymással. És valószínűleg az a tudat is bekavart, hogy ő holnap már utazik a szezon következő futamára mivel versenyei újra folytatódnak. A legtöbb idejét már távol fogja tőlem tölteni és alig lesz itthon így én is alig fogom őt látni. Holnap utazik Hollandiában aztán sora más más országokba fog lenni még én ugyan itt Bécsben. Nem lenne számunkra jó én úgy érzem, ezt visszont számára soha nem akartam kimondani.

-Anyud? - nyomtam fel magam mellkasáról, érdeklődve nézve a szemébe.
-Haza ment, csak gyors látogatást tett ma. - karolta át derekamat kicsit rá szorítva arra mintha azt akarná mondani vele, hozzá tartozom.
-Értem. - dőltem rá vállára, nem voltam álmos igazából csak nem tudtam mást mondani. Tartottam a holnaptól és attól a tudattól ő nem lesz az enyém sose.

-Adriana. - játszott a hajammal mivel most szét volt engedve. -Nem szeretnéd el mondani mi a baj? - súgta fülembe, meglepve arról mennyire is kismert engem ha tudja problémám van.
-De. - hunytam be szemem pár másodperc erejéig úgy mond rá készültem mondandómra amit feléje szánok.
-Úgy érzem mindenek vége lesz holnap, te elmész és alig leszel már Bécsben én meg ugyan úgy maradok itt. -hagyta el sóhaj a számat amivel ő utána sóhajtoztam pedig még én se gondoltam azt maga Lewis Hamilton lesz rám ekkora hatással, hogy még a szívem is vele akar lenni és vágyik rá. Pont rá.

-Akkor te nem hiszel bennünk? - keserűen kérdezte és ő is csalódott.
-Nem ezt mondtam. - ráztam meg fejem. -Csak tudod távol leszünk egymástól és nem akarom azt feleslegesen hitegesük egymást. - nem akartam szenvedni csak mert bele szerettem a tőlem jóval idősebb világhírű pilótába akinek élete az utazásról szól és most éppen engem hagyott itt ez miatt.

-A távolság meg is tudja erősíteni a kapcsolatot és te is tudod bármikor jöhetnél velem. - fájt látni ahogy szeme csalódottságot tükröztek, az ahogy ő tényleg körbe járná velem a világot közben el végezve mindenhol a munkáját ami a szenvedélye is.
-Lewis, nekem itt van az életem Bécsben. - úgy gondoltam neki meg ezt kell megértenie, én nem vágytam arra sosem, hogy minden hónapban legalább kétszer másik országban legyek. Bécsben születtem és szerettem is itt élni, nekem ez a város volt a hazám fővárosa és a világ közepe.

-Futamok utána haza járok ide. - erőltetett magára egy mosolyt. -Meg amúgy is bármikor fel tudok hagyni a forma-1-el. - tette hozzá mintha ez természetes lenne, pont ő hagyná ott miattam.

-Nem hagysz ott semmit! - emeltem hangomon. -Neked az a életed, nem hagyom azt csak miattam kiszállj belőle.

-Adriana itt vagyok hamarosan 40 éves és még mindig egy autóban ülve száguldozok. Vágyok már én is a pihenésre és egy családra. - nézett rám vágyakozóan és szavai megleptek, sose gondoltam azt tőle hallom ezeket a szavakat.
-De hiszen jó vagy abban amit csinálsz. - fogtam fejét kezem közé.
-Van más sztár már rajtam kívül, tudod olyan ez mint a világ űr egyes dolgok távolodnak a nap rendszertől és én is így teszek a forma-1 világával. - villantott egy mosolyt és talán azért amiért ne tudjak arcára nézni csókot nyomott számra. A csók most más volt mint eddig sokkal szenvedélyesebb volt mint eddig, de érezhető volt benne valami más is, amit nem tudtam leírni pontosan mi is az.

-Szerintem te vagy a legjobb, jöhetnek új sztárok nem lesz egyik se olyan mint te. - öleltem én is át.
-Akkor miért nem hiszel bennünk?

-Mert félek a fájdalmaktól. - ráztam meg fejem.
-Sose bántanálak. - határozottan mondta és én hittem neki, hittem azt ő tényleg nem okozna nekem fájdalmat. -Ki mondhatom? - kérdését érdeklődve tette fel felém.

-Mond.
-Szeretlek. - őszintén mondta ki és szívem nagyot dobbant mert én is így éreztem felé, bár ő velem ellentétben tényleg kimondta.

-Attól még holnap külön válunk. - húztam el a számat és tudtam ezzel őt is összetöröm mert nem ezt a választ várta.
-Bazdmeg Adriana, nem ezt a választ vártam! - kiáltott fel.

-Tudom és érzéseim vannak irántad, de értsd meg ez akkor sem működhet így. - törődtem bele. -Én nem te vagyok se neked, se magamnak nem akarok fájdalmat és bármikor jöhet más számodra te utazol végig.

-Akkor vége? - szomorúan kérdezte.
-Sose volt közös jövőnk Lewis. - sóhajtva álltam fel az öléből mert már ezek után nem éreztem helyesnek ilyen testi közelségben lenni vele.

-Azért mond ki legalább egyszer te is. - állt fel mellém ő is.
-Szeretlek Lewis Hamilton. - és neki sem kellet több magához húzott egy csókra amit mindketten tudjuk az utolsó volt az úgy nevezet elmúlás és végzet csókja.

-Csak tud meg tisztában vagyok azzal féltékeny vagy mert lehetnek más nők is a közelemben, de én a bizalmaddal sosem játszanék. Te voltál aki kihúzott a gödörből.

-Lewis. - számítottam félbe és nyitottam volna újra szólásra a szám.

-Nem Adriana, hallgas végig! - szólt rám, ő is félbe szakítva engem. -Szeretsz és én is viszont szeretlek, én csak veled tudom elképzelni a jövőm. Egyszer talán te is készen állsz majd rá arra ne te és én legyünk hanem, mi. Én várok rád, ezt ne feled! - ezek voltak az utolsó szava még ki nem sétált a lakásból rám csukta az ajtót és a holnapi Hollandiába tartó géppel az életemből is kilép az a férfi akit szeretek.

xxx

És ilyen véget...

Nyugi amúgy nem, hátra van még pár rész.