Money ||Lewis Hamilton||

11

Adriana Ragucci

Úgy éreztem lassan itt az ideje megnyílnom Lewis előtt még ha ez tudom nehezen így megy számokra. De tisztában vagyok azzal szükség van erre, hiszen ő is szeretne engem jobban megismerni csak én nem nyíltam meg ő előtte. Valahogy még is biztonság érzetet keltett bennem csak én ugyan úgy kételkedtem benne, bennünk, abban mit is szeretne igazából tőlem. Kételkedtem abban tényleg őszintén érdeklem őt.

A bátyám Bécsbe érkezik a koncertje turnéjára, szeretem nézni ahogy ő játszik és kötelességemnek érzem azt elmenjek rá. Igaz Raphael sose kötelezne rá de én még is vágyok rá szeretem dalait még ha sokak számára el is étélendő amit képvisel. Pont ezért nem mondtam soha semmit róla Lewisnak, tudom és tisztában is vagyok azzal amit bátyám képvisel szembe megy Lewis összes elvével, ő két külön világ. Ezért is nem férnének meg egymás mellett.

Most még is szerettem volna én programot találni magunknak és meghívni őt a koncertre csak a szórakozás kedvéért hiszen úgy érzem ez tényleg rá fér a férfira. Ő annyi mindent tett értem és talált ki közös programot számunkra, most én jövök igaz eszem ágában sincs azt közölni a felépő maga a testvérem. Nem azért mert szégyellem csak mert nem szeretnék vitatkozást közöttünk se azt elítéljen engem az fájna számomra.

-Lewis! - kiáltottam át a szintén erkélyen levő pilótának aki neve hallatán érdeklődve fordította felém a tekintetét majd amint meglátott hatalmas mosolyra húzta száját. -Ma este lesz egy koncert igazából van rá két jegyem, esetleg lenne kedved velem tartani? - tördeltem az ujjaim amivel saját magamat is megleptem mert zavaromban szoktam ilyet csinálni.
-Persze, mikorra legyek kész? - válaszára megkönnyebbültem főleg ahogyan csak az iránt érdeklődőt mikorra is legyen kész.

-Este nyolckor van koncert kezdés. - adtam a választ úgy voltam vele ez alapján majd szól ha készen van és felőle mehetünk. Közben persze értesítettem bátyám arról nem egyedül érkezem aminek egyszinten örülök is, nem kell magyaráznom senkinek arról hazudva kapcsolatban vagyok így nem kérek italt, se a számom nem adom meg neki.
-Jól nézek ki? - nézett rám sunyin mire válaszoltam volna most is jól nézel ki, de nem meg adtam neki ezt az örömöt.
-Próbálkozz meg. - nem mintha olyan sokat kéne próbálkoznia még sem hagyom azt számára rá jöjjön milyen hatással van rám ahogyan tudnám bámulni őt egész nap ha úgy van.

🐚🐚🐚

-Át karolhatlak? - nézet rám a koncert bejárta előtt kérdően és mivel nyár van valamint jó idő szabadtéri koncert lesz.

Lewis végül egy világos bézs színű nyárias túlméretezett pólót vett fel amin apró barna kör minták voltak egyszerű volt és úgy vélem a legtöbb ember nem húzott volna fel ilyet de a briten nagyon is jól állt. Mellé szintén bézs színű nadrágot viselt ami tökéletesen illett a pólóhoz. Tetovált karján szokásosan ott volt a karkötő amit a jobb kezén hordott mindig még a balra egy órát húzott. Természetes volt az is, hogy ujjain ott voltak a gyűrűk mindkét kezén. Kinézetét még feldobta egy stílusos napszemüveggel és apróra fonott haját összefogta, nem tudtam le állni a férfi bámulásával túl jól nézet ki és ő ezt egyszerűen kezelte.

-Csináld. - bólintottam a nyomatékosítás kedvéért mire Lewis egyik keze a derekamra vándorolt kicsit közelebb húzott magához de így sétáltunk befelé bennem kellő bizsergést keltve az angol férfi érintése. A biztonságiaknak fel mutattuk VIP belépőnket majd újra nyakunkba akasztottuk azt.

-Hogyan szereztél VIP belépőt? - nézett körbe a nagy tömegen, gondolom nem számított ekkora közönségre de hát Raphael nagy népszerűségnek örvend főleg ha úgy dönt Bécsbe is tart koncertet és nem csak Németországban. -Meg ki is lép fel? - tette hozzá kérdően rám nézve és hiába jutottunk be és álltunk már a helyünkön kezét nem vette le a derekamról.
-Az hogy honnan is van a jegy legyen az én dolgom. - néztem fel rá ugyan is tőlem magasabb volt azért jóval. Nem szerettem volna továbbra sem ha bármit meg tudd arról ki is a bátyám, persze ezt vele is leegyeztem ne szólja el magát arról az ő bátyám és nyilván kihagytam azokat a részleteket ami köztem és az autóversenyző között történtek. Nem kell tudnia azt vonzónak találom a tőlem idősebb férfit. -Raf Camora koncertje. - néztem az időközben színpadra sétáló bátyámat.

-Sose hallottam róla. - nézett maga elé majd ő is a színpadon álló bátyámnak szentelte figyelmét.

-Német rap. Így érthető az távol áll tőled. - vontam meg a vállam mert tudtam nagyon más az ő stílusa zenéket illetően ezért is voltam tisztában azzal nem ismeri ahogy azt sem tudja nevezetesen a híres Raf Camora kistestvére vagyok. -De remélem azért élvezni fogod és nem rossz élményekkel távozunk. - néztem szemébe.

Őszintén tényleg nem akartam azt halálra unja magát és rossz élményekkel távozzon innen végül és én hívtam ide és én voltam felelős azért jól éreze magát. Tudtam jól nem ehhez a zenéhez szokott, de még is reméltem ha kicsit is tudja élvezni és nem fog ítélkezni arról amit bátyám képvisel. Izgultam az miatt, hogy tényleg jó ötlet volt-e ide hívni őt.

-Nyugi, ha te velem vagy az csak jó dolog. Amúgy is értékelem minden próbálkozásod. - húzott közebb vigyorogva magához közben a fények is felvillantak majd a zene is el kezdtet szólni, elkezdődött a koncert amit az ember tömeg ujjongva fogadott. -Tisztelettudónak neveltek, aki értékeli azt amit kap. - nézet le rám és a szemében őszinteséget tudtam felfedezni ilyenkor jövök is rá az elején mennyire félre ismertem őt.

-Ilyenkor aranyos is vagy. - hajtottam fejem mellkasára mivel most szerelmesebb szám jött, lassan dőltünk jobbra-balra Lewissal közben én halkan énekeltem a számot, amit úgy tűnt ő nagyon is élvezett főleg amiért a VIP rész egy csendesebb hely volt így tudta hallani az én hangomat is.

-Tőled aranyosabb nem ahogyan itt énekelsz. - kuncogott. -Szóval a rossz fiú stílus tetszik számodra drágám? - vonta fel a szemöldökét kérdően fehér fogsolyát megvillantva nekem ami tökéletesen állt neki.
-Nem rossz fiú, tudod azért ő is más mint amit itt előad. - magyaráztam neki próbálva megértetni azt amire gondolt hiába van szó kábítószerről az egyes dalokban nem egy függő a bátyám sem egy nőfaló ahogyan róla is gondolják sokan.

-Tudom, nem is feltételeztem. Ez a zene világa itt is egy szinten megjátszod magad ahogyan mi is ezt tesszük a száguldó cirkusz világában. - simított végig derekamon.
Mondandója megnyugtatott, így nem kellett neki semmit magyaráznom és védenem Raphaelt mert a saját vérem csak védtem volna.

-Tetszet? - kérdeztem reménykedve, de őszinte választ vártam tőle.
-Igen még élvezni is tudtam. - tűzött egy kósza barna haj tincset a fülem mögé közben magam után kezdtem húzni őt egyenesen be az épületbe ahol az öltöző is volt. -Ide nem csak a felépőnek és stáb tagoknak van belépése? - kérdezte érdeklődve és egyben meglepődve.

-De. Ez miatt viszont nem kell aggódni. - húztam továbbra is magam után majd az ajtón belépve tárult elénk és kisebb terem. -Kérsz valamit inni? - guggoltam le a kis hűtőhöz amiben többféle ital is volt.
-Csak víz. - felelte.
-Ne csináld Lewis, bulizunk. - forgattam meg a szemem.

Közben az ajtó is kinyílt és a mai nap felépője jött be egyenesen hozzám majd magához ölelt.
-Szia Raphael, ügyes voltál. - öleltem én is át. - Lewis ő Raphael vagy másnéven Raf Camora egy jó ismerősöm, Raphael ő pedig Lewis Hamilton. - mutattam be őket egymásnak és szerencsére a két férfi csak barátian kezet fogott egymással. Ittunk pár pohár alkoholt és Lewis meglepően jól ki jött Raphaelel.

Mivel külön helyre mentünk haza így a parkolóban szét váltak az útjaink, Raf ment az egyik haverjával legalább is ő vitte haza a bátyámat mi pedig gyalog vágtunk neki Bécs utcáinak ismét.

-Én tetszem neked vagy a zenész gyerek? - tette fel kérdését út közben mire nevetni tudtam volna mivel azt kérdezte a bátyám tetszik-e nekem.

-Nem tetszik nekem Raphael. - ráztam meg a fejem közben fel nézve az égre ami szép tiszta volt most.

-És én?
-Maradjunk abban jobban nézel ki nála. - utaltam a bátyámra de még sem mondtam ki nyíltan amit gondoltam azt, hogy Lewis Hamilton tényleg a női szívek elcsábítója tökéletesnek mondható kinézetével és nyilván való engem is rabul ejtett a bája.

-Nekem ez bőven elég. - nyúlt óvatosan kezemhez majd kulcsolta össze azt, betartva azt ahogyan ő megy kívül a járdán apró láthatatlanak mondható gesztus, de én megjegyeztem és szívemnek jól eset apró tette.