Tara sok mindent örökölt a szüleitől, azonban ennek nem mindenki tudott örülni. Elvették boszorkányerejét és csupán vérfarkasként nőtt fel Beacon Hills-ben, az otthonában, egészen egy olyan napig, ami nemcsak az ő, de az apja és legjobb barátja, Der...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután Peter meghalt, vagyis Derek megölte, nem sok minden történt. Leszámítva azt, hogy megöltem az anyámat, így acéloskékké vált a szemem, teljesértékű hibriddé váltam....ó és felgyújtottam a családi házat, amiben eddig éltem, benne az anyám holttestével. Tudom mit mondanátok erre, de abban az idegállapotban egyszerűen nem gondolkodtam tisztán. Arra is csak pár óra után jöttem rá, hogy így nincs hol laknom, szóval egyetlen hely jutott csak az eszembe. Megkerestem Dereket. Még jó, hogy jellegzetes az illata, különben nem jutott volna eszembe egy régi metrójáratban keresni az új ''fészkét". A vadászok ugyanis elfoglalták a Hale házat, így az nem volt biztonságos. Gondolom nem kell megemlítenem, hogy Derek mikor meglátott kisírt szemekkel és eléggé rongyos ruhákban, nem hagyott kint az utcán. Elmeséltem neki mindent, kihagyva azt a lényeges információt, hogy én öltem meg anyát, meg hogy így más lett a szemem. Szerencsére nem kérdezett különösebben, mert talán még látható volt rajtam a történtek hatása, szóval nem háborgatott különféle kérdésekkel, amiért most hálás voltam neki. Ezután kértem tőle egy meleg takarót és az egyik kialakított szobácskában álomra hajtottam a fejemet. Mígnem meghallottam egy sikolyt. Lydia sikolyát. Ezután pedig gondolom sejthetitek, hogy hívtak. Természetesen Stiles kérte a segítségemet, így gyorsan összecuccoltam, mivel a ház felgyújtása előtt még elvittem magammal egy táskát tele a sulis könyvekkel, mert nem pakoltam ki belőle és eltettem a családi varázskönyvet is, rendbe szedtem az arcomat, hála Lydia kisebb sminkkészletének, amit a táska legalján találtam meg. Biztos nálam felejtette. Aztán elindultam a kórház parkolójába, ugyanis oda hívtak a fiúk.
-Mi a helyzet? Találtatok már valamit? – ültem be a régi, öreg Jeep-be.
-Most hozta ki nekünk Lydia ruháját, mielőtt eltűnt – tájékoztatott Scott, aztán Stiles felé fordult. – Nem fogják ismét bántani! Ígérem!
-Akarod mondani ígérjük! Lydia az én barátom is – javítottam ki az ifjú bétát és ekkor eszembe jutott valami. – Szag alapján is mehetünk vagy esetleg keresőbűbáj szerint is – vettem elő a táskámból a családi varázskönyvet és mielőtt kinyitottam volna, észrevettem Allisont. – Látogatónk van!
-Mit csinálsz itt? Még meglátnak! – hordta le Scott a barátnőjét, akivel az elmúlt időben csak titokban találkozhatott, ugyanis az apja eltiltotta őket egymástól, de még tőlem is Allisont.
-Nem érdekel! Ő a legjobb barátnőm, előbb kell megtalálnunk, mint nekik!
-Előbb megtaláljuk, mint a zsaruk – szólaltam meg hátulról, miközben a megfelelő bűbájt kerestem.
-És előbb, mint ahogyan az apám?
-Tudja? – szólalt meg Stiles.
-Igen. Most láttam, hogy három pasassal bepattannak egy terepjáróba – közölte velünk Allison, mikor megtaláltam a bűbájt.
-Keresőbuli indul! – kiáltottam el magam.
-Inkább vadászbuli – javított ki Allison.
-Akkor szállj be! Ne vesztegessük az időt! És Scott, kérem azt a ruhát! – amint nálam volt, letéptem belőle egy darabot, aztán megvágtam a kezem és hagytam, hogy a vér a ruhadarabra cseppenjen és elkezdtem kántálni, míg Scott a szagot követte. – Inveniet hostium et tenebrae..... – aztán elkezdtem látni azt, amit Lydia.
