Teen Wolf : Hibridnek születve

3.évad 2.rész

Az este felé Lydia és Allison felhívott, hogy megmutassanak valamit, amit egy őrült lány tett a karjukkal. Akkor még magam sem hittem, hogy jelenthet valamit, de az a kettő összeillesztve....valamit suggalni akar. Ezért is mentünk el Scott-ékhoz, hogy elmondjuk nekik a legújabb felfedezést, de nem volt otthon. Bármennyiszer is hívtuk őt vagy Stilest, nem vették fel. Így végül bemérő bűbájt használtam. Ennek eredményeképp derült ki, hogy egy házibuliba mentek. Most legalább tudjuk, hogy nem kerültek bajba. Fiús estet tartanak. Bele sem akarok gondolni, hogy miket csinálnak. Allison kihívta nagy sokára Scott-ot, aki a mi jelenlétünk láttán kissé értetlenül állt meg Alli előtt.

-Gondolom ez nem az a beszélgetés lesz.

-Mutatnom kell neked valamit – húzta fel a felsője ujját Allison, hogy Scott láthassa azt a fura szimbólumot.

[...]

A tegnap este után alaposan ki kellett aludnom magam és ezt úgy értem, hogy beszedtem jó pár altatót, mivel ezektől a fura látomásoktól szinte már aludni se nagyon tudok. Mihelyt felkeltem, megreggeliztem és vázoltam Dereknek, hogy mit láttam a tegnapi látomásomban, aminek a fiúk is szemtanúi voltak. Lassan Isaac is felkelt és neki is elmondtam, hogy most mit kéne csinálnunk. A béta viszont nem nagyon volt oda az ötletért. Miután Derek felhívta Petert, aki már úton volt ide, Isaac idegességében fel-alá kezdett el járkálni a szobában.

-Nem igazán tetszik nekem ez az ötlet. Elég veszélyesnek tűnik – fejezte ki továbbra is a nemtetszését. – És a falra tudnék mászni attól, hogy NEKI is köze van hozzá – emelte ki a neki szót, ezzel utalva Peterre.

-Nem esik bajod – szólalt meg Derek felnézve a könyvéből.

-Rajta kívül nincs más? És biztos, hogy ezt mutatta a víziód vagy mi Tara?

-Láttam, amit láttam Isaac – álltam fel az eddigi helyemről. – Nincs más aki tudná mit kell tenni. Ha Derek próbálkozna vagy én még kockázatosabb lenne.

-Tudjátok, hogy Scott ne bízik benne, ugye? És ami azt illeti én hiszek neki.

-Mert nekem nem? – kérdezett vissza Derek.

-De – felelte a béta, mire Derek visszahajolt a könyve felé. – De őt akkor sem bírom.

-Mint ahogy más sem – jegyeztem meg, mire kinyílt a vasajtó.

-Srácok, csakhogy tudjátok...

-Igen? – szóltam közbe.

-Amikor visszatértem a halálból néhány képességem csorbát szenvedett, de a hallásom még a régi vagyis remélem, hogy akármi is nyomja a szíveteket nem féltek a képembe mondani.

-Nem csípjük a burád – zárta be az eddig olvasott könyvet Derek, miközben ezt mondta. – Szóval fogd be és segíts – állt fel.

-Ám legyen – eresztette ki végszóként a karmait a másik Hale.

Ezután leültettük Isaac-et Derek helyére, hogy ne kelljen állnia a procedúra közben. Látszott még rajta, hogy kissé ideges. Ezért biztatásképp, hogy itt vagyunk mellette, megszorítottam a vállát.

-Nem lesz semmi baj. Ha mégis, csak szólj és elintézem Petert – hajoltam le elé.

-Ú, és hogyan gondoltad? – kérdezte az említett csibészes vigyorral az arcán, de miután látta az én semmit mondó ábrázatomat ő is felvette ugyanezt az arcot és megindult Isaac felé. – Csak lazán! Vagy semmit sem szedek ki belőled.

-Honnan tudod mit kell csinálni? – kérdezte Isaac.

-Az alfák már ősidők óta űzik ezt a rituálét, amelyhez nem kevés gyakorlat szükséges – világosította fel Peter, miközben a megfelelő helyet kereste a karmainak. – Egy rossz mozdulattal lebéníthatlak vagy meg is ölhetlek.