Teen Wolf : Hibridnek születve

3.évad 4.rész

Késő este van és megint egy rémes rémálom/látomásból keltem fel. Ha pedig felkelek az éjszaka közepén köztudott, hogy nem tudok egykönnyen visszaaludni. Így fogtam a sisakomat és felpattantam a motoromra, hogy tegyek vele néhány kört és ha már az állatorvosi rendelő közelében járok, meglátogatom Deaton-t is. Hátha tudna még szolgálni egy kis infóval a látomások kapcsán. Nem is értem, miért nem hozzá mentem legelőször a bajommal, de a múlton már nincs mit rágódni. Amint elértem a rendelőt, leszállva megláttam, hogy égnek még a lámpák, így feltételeztem, hogy a doki is bent van még. Azonban hallható volt a sikátor felől egy kutya ugatása is, ami kissé furcsává és ijesztővé tette a terepet így az éjszaka, de bementem a dokihoz. Scott is itt volt még, de amint szóltam neki, hogy hallottam egy kutyát ugatni a sikátorban, azonnal kiment megnézni. Így kettesben maradtam a dokival.

-Nos? Újabb látomás miatt kerestél meg?

-Valami olyasmi – feleltem. – Arról szeretnék megtudni minél többet, hogy hogyan tudnék megszabadulni ettől a képességtől. Vagy ha nem is lehet, akkor hogyan tudnám kordában tartani.

-Mint azt a múltkor is megmondtam Tara, a képesség akkor aktiválódott benned, mikor egy boszorkány közelében voltál...

-De akkor nem volt semmiféle boszorkány a közelben – szakítottam félbe a dokit. – Annyira utálom, hogy van ez a képességem és látom mi fog történni, de nem tudom mikor.

-Láttál valamit, ami ennyire felzaklatott? – tapintott rá a lényegre. – Ha láttál valami borzalmasat, attól még nem biztos, hogy meg is fog történni mindaz. A jövő nincs kőbe vésve. A látomások csak felvázolnak neked egy lehetséges végkifejletet. Ha teszel ellene, akkor megtudod akadályozni, hogy megtörténjen.

-De hogyan akadályozom meg, hogy a barátaim ellen forduljak és megöljem őket? – kérdeztem.

-Arra csak egyedül te tudhatod a választ Tara – közölte, mire Scott vissza is jött, kezében egy kiskutyával, de sehol se volt a gazdája.

[...]

Nagy szerencsénkre terepfutás volt a mai órán, így végre leadhattam azt a sok stresszt, ami az utóbbi időben ért. Vagyis csak azt hittem, mert ekkor a résztvevők között megpillantottam a két ikert, az alfa falka iker alfáit, Ethan-t és Aiden-t. Mondhatom nemcsak én voltam ki a jelenlétüktől, hanem Isaac is. Olyannyira, hogy amikor rászóltunk Scott-tal, hogy ne merészelje követni az ikreket, ő azért is begyorsított és utánuk futott. Mi pedig mentünk utána. Mikor utolértük őket, az ikrek épp lefogták Isaac-et és azon filóztak, hogy hány csontja van az emberi testnek, így mielőtt még szegény béta barátomon számolták volna meg, én azonnal odafutottam és kiütöttem az egyiket teli erőből.

-Eddig egy – számoltam, mire Scott is beért.

Az ikrek erre átváltoztak, akárcsak Isaac és Scott, így felsóhajtva én is előhívtam a farkasénemet a bunyóra, csakhogy ekkor valaki felsikoltott. A fiúkkal azonnal a hang irányába indultunk, ahol aztán szép kis tömeg vett körbe egy fát. Mikor pedig bejutottunk a belső körbe, megpillantottunk a fához kikötözve egy hullát. Stiles volt a legközelebb hozzánk, így hozzácsapódva vitattuk a látványt.

-Ő az, ugye? – kérdezte Stiles Scott-ot.

-Ő ki? – szálltam be a beszélgetésbe.

-A tegnap esti kutya gazdája – felelte Scott, mire azonnal megsajnáltam azt a kiskutyát.

-Látjátok?! Ezért mondom, hogy veszélyben vagyok – szólalt meg Stiles, aztán felém fordult. – Tara, édes drága Tara! Megtennél nekem egy szívességet?