Teen Wolf : Hibridnek születve

3.évad 6.rész

Estére egy motelnél álltunk meg. Egy eléggé lepukkant motelnél, mivel ez a futóverseny vagy mire is rángatott el minket az edző, át lett téve holnapra. Mondhatom a sok borzalom után, amit átéltünk, már csak egy szellem motel hiányzott. Párokba kellett rendeződnünk, de mivel pont páratlanul voltunk, én kikötöttem Lydia-nál és Allison-nál. Allison pont kérdezgetni kezdett, mivel Tara-tól sosem hallotta, hogy lenne testvére, bár nem is csodálkozom rajta. Szeret titkolózni mások előtt, akárcsak a Hale-ek. Már mindenki elindult a szobájába, mikor hátra fordultunk az eperszőke hajú lányhoz, aki mintha gyökeret vert volna.

-Lydia?

-Nem tetszik ez a hely – jelentette ki a nyilvánvalót.

-Szerintem ez a hely még a tulajnak sem tetszik – poénkodtam, hogy feloldjam a hangulatot.

-Igen, Faith-nek igaza van. Egy estét kibírunk – állt ki mellettem Allison.

-Egy este sok mindenre elég – motyogta a lány.

A szobába felérve még ramatyabb állapotban volt az egész, mint azt képzeltem. Allison rögtön a zuhany alá akart menni, így Lydia-val maradtam felmérni a csótányoknak is szegényes motel szobát. Végül találtunk pár törölközőt, amiket Lydia azonnal felkapott, hogy levigye a portához kicserélni valami használhatóbbra, így vele tartottam.

-Elnézést! – értünk a porta nevezetű helyre, ahol csak egy alacsony, idős nő volt. – Öhm....a kiírás szerint nem dohányzó szobát kaptunk, de az összes törölközőnk bűzlik a füsttől – mondta el a problémáját Lydia, mikor észrevettem a nő mögött egy számlálót, ami kíváncsivá tett.

-Nagyon sajnálom szívem!

-Elnézést, de mi az a számláló? – szólaltam meg, azzal felfelé mutattam. – Mi az a szám?

-Egyfajta jelzés az itt dolgozók számára. A férjem ragaszkodik hozzá – magyarázta a nő, akinek csak most vettem észre a nyakához erősített beszélő készüléket.

-Mit jelent? – érdeklődött Lydia.

-Őszintén szólva egy cseppet morbid. Nem bánjátok?

-Hallgatjuk.

-Hiszitek vagy sem, senki sem állítaná, hogy a mi motelunkban a legjobb a kiszolgálás.

-Nyilvánvaló – jegyeztem meg.

-Egy valamiben azonban igenis mi állunk az első helyen. A nyitástól fogva egész Californiában nálunk történik a legtöbb öngyilkosság.

-Szóval akkor már 198-an? – kérdeztem rá a számra bizonytalanul.

-Lesznek többen is – nevetett egy kissé horror filmbe illő módon a nő.

Ezután csak gyorsan kicseréltettük a törölközőket és felmentünk a szobánkba, hogy közöljük Allisonnal a megtudott infót, ami miatt már nekem is felállt a hátamon a szőr.

-198-an?

-Igen. Méghozzá 40 év alatt, ami átlagban évi 495, ami....igazából várható, de....mégis minek oda az a számláló?!

-Végre valaki kimondta – sóhajtottam fel Lydia kis beszámolója után. – Ez annyira beteg, nem?

-Mind öngyilkos volt? – fordult felénk Allison.

-Igen – felelte Lydia.

-Akasztós, torokvágós, túladagolós, puskacsövet szájba vevős öngyilkosok – soroltam az öngyilkos fajtákat.

-Nem tudom ti hogy vagytok vele, de.... – Lydia viszont, hogy tovább mondta volna a mondandóját, hirtelen elhallgatott. – Ti is hallottátok? – kérdezte, de nekünk fogalmunk sem volt mire akar kilyukadni.