Teen Wolf : Hibridnek születve

2.évad 11.rész

A rendőrök megtalálták Matt testét a folyóban. Nem mondom, hogy megérdemelte, de azért csak nem így kelletett meghalnia. De legalább a sheriff visszakapta a jelvényét. Scott-nak sajnos pedig türelmesnek kell lennie az anyjával, aki megtudta, hogy a fia vérfarkas. Allison pedig...hát ő az anyja halála óta közelebb sodródott a vadászathoz, ami miatt már nem is tudom megbízhatok-e benne, úgy mint régen. Jackson továbbra sem önmaga és a legvicceseb az egészben az, hogy Derek szerint Lydia volt az, aki elvitte a régi Hale házba és támasztotta fel Petert. Nem mellesleg megmérgezte a vendégeit sisakvirággal a partiján, szóval már ő sem áll abban az állapotban, ahol egykor, mikor még visszajöttem a városba. Stiles pedig....nem tudom mi történik vele mostanában. Szinte már nem is beszélünk. Mit ne mondjak semmi sem olyan mint egykor. Mióta Gerard is átvette az irányítást a kanima felett, Derek elrendelte az egész falkának, hogy ne mozduljunk ki a rejtekhelyről, még suliba sem mehetünk. Értem, hogy vészterhes időszak van, de ezt azért nem fogja megtiltani. Ki kell találnom valamit a fiúkkal és ha kell újra összehozom a régi csapatot. Beavatom Lydia-t és visszahozom Allisont a sötét útról, amire lépett.

Most a Hale ház felé tartok némi kajával, mivel éhes voltam és nem bírtam tovább a fenekemen maradni. Már megpillantottam a távolból a házat, mikor velem szemben Boyd és Erica jött megpakolt táskákkal.

-Hát ti? Tényleg leléceltek? Azt hittem azt csak a pillanatnyi félelem miatt mondjátok.

-Nem. Mi komolyan gondoltuk – szólalt meg Boyd. – Már találtunk is új falkát.

-Szóval ha te is megakarod mondani, hogy csak menekülünk és mindig is ezt fogjuk tenni, ha elmegyünk, akkor kösz, de ezt a szöveget megkaptuk a volt alfánktól – azzal Erica már ki is került, csakhogy én nem hagytam ezt szó nélkül.

-Igazából azt akartam mondani, hogy sok sikert! Remélem ennél már csak könnyebb lesz a rátok váró út. Bár sosem könnyű, azt el kell ismernem. Ha kell valami, akkor engem nyugodtan hívjatok.

-Tudod....te jobb alfa lennél, mint Derek – reagált a kis búcsúbeszédemre Boyd. – Sokkal megértőbb vagy, mint ő.

-Ez nem olyan egyszerű, sőt nem hinném, hogy jó vezető válna belőlem, de kösz – búcsúztam el a bétáktól, aztán a ház felé vettem az irányt, ami közelében megéreztem egy ismerős szagot.

Beljebb lopakodtam, de persze a hangok alapján már tudtam, hogy régi barátom felfedte magát az árnyak takarásából, ahol megszerette húzni magát. Derek persze a falnak repítette, nem is egyszer Petert. Erre értem oda a szobába. Ahogy Derek szépen egymás után veri el a földbe a nagybátyját.

-Derek szerintem elég lesz! – szólaltam meg az ajtóból.

-Hallgathat....hallgathatnál Tara-ra. Ugye nem gondoljátok, hogy újra alfa akarok lenni? Nem volt túl sikeres próbálkozás tekintve, hogy meghaltam – kászálódott fel a földről Peter, amiben segítettem neki egy keveset. – Látod! Tanulhatnál tőle, tudja milyen segíteni az olyan elesetteken, mint jómagam. Egyébként, jó újra látni Mellie – ölelt át régi barátom, amit viszonoztam.

Ellenben, mikor szétváltunk, én vetettem rá egy kaján mosolyt, amit először nem értett, de mikor a varázserőmmel elhajítottam a helyiség másik oldalába leesett a tantusz.

-Szóval te se örülsz, hogy látsz? – nyögte a padlón feküdve.

-De örülök neked Peter, ezért is öleltelek vissza, az előbbit viszont Lydia miatt kaptad. Ne mondd, hogy nem emlékszel mit tettél vele.

-Jól van. Üss meg! Ha attól jobban leszel, csak rajta! De kérlek ne a jobbik profilomat! Amúgy megmondtam már, hogy segíteni akarok.

-Nem segíthetsz – szögezte le Derek, aztán arrébb sétált.