a night to remember [sanggi]

21 : egy pirosan villódzó mellény és a győzedelmes mosolyod

Péntek van, ezt pedig csakis abból tudom teljesen biztosra megmondani, hogy Seonghwa ismét a padunkra könyökölve néz rám bociszemekkel, amiből arra tudok következtetni, hogy el akar menni valahova (aminek most kifejezetten örülök, hiszen néhány sebtében megbeszélt filmezésen kívül nem igazán volt időnk egymásra az utóbbi időben). Most legidősebb barátom mellett Hongjoong is ott áll, kínos mosollyal, amit valamennyire meg tudok érteni, hiszen még csak néhány perce csengettek ki és az osztálytársaim eléggé értetlen tekintettel bámulják a két végzőst, akik közül az egyik ráadásul a padunkon hasal, annyira ki akarja könyörögni a mai összejövetelt.

-Hol van Mingi? - kérdezi végül Seonghwa, teljesen figyelmen kívül hagyva az eközben nyakába akaszkodó Wooyoungot, akit látszólag sokkal jobban feldob a fiúk felbukkanása, mint engem.
-Vécén - vonom meg a vállam, mert igazából fogalmam sincs, merre csatangol a padtársam. Nemrég lelépett, én pedig nem kérdőjeleztem meg, hiszen az évben talán először százszázalékosan figyelni akartam az órán.
Válaszomra a legjobb barátja, aki váratlanul bukkan fel a legidősebb háta mögött, felröhög, majd játékosan szidni kezdi Seonghwát, amiért állítása szerint "az aurájában áll", de ez már annyira nem is tud érdekelni, mert Mingi végre-valahára visszatér, a kezében pedig kaja hever, így mind az öten értetlenül nézünk rá.
-Ti meg mikor jöttetek? - biccent fejével a távolléte alatt kialakult csürhénk irányába, majd komótosan a táskájába kezdi pakolgatni a bevásárolt holmiját, mintha teljesen normális lenne, hogy közel hét perc nyom nélküli eltűnés után ennyi étellel tér vissza.
-Mingi, te... - bök kezével Hongjoong a zacskóhalomra, majd megrázza a fejét - nem is jutok szóhoz. Mi ez?
-Kang a szokásosnál is unalmasabb volt, szóval kikéredzkedtem mosdóba és mivel nem volt jobb dolgom, leugrottam a büfébe - vonja meg a vállát padtársam - de ti mit álltok itt? Program van?
-Ja, valami olyasmi - vigyorog Seonghwa, a telefonját lóbálva - voltatok már lézerharcozni?

A legidősebb kérdésétől természetesen azonnal bezsongtunk, így még a kocsiban ülve is teljes extázisba vagyunk esve. Mingit most kivételesen még az sem tudja érdekelni, hogy ismét hátra kellett ülnie, hiszen már Yunhonak ecseteli, hogyan fog lelőni minden szeme elé kerülő ellenfelet, aki szintén egy kocsiba került velünk és aki lábainak heves kapálózásától rázkódik az anyósülés, amin helyet foglaltam.

-Mi még elugrunk Jonghoért, Wooyoungot és Sant Hongi viszi - vigyorog Seonghwa, miközben beállítja a visszapillantót - előző órán kisorsoltuk, hogy kinek kell furikáznia a szerelmespárt és hála istennek rám hárultak a bajosok, meg persze te, Yeosang. Valahogy nagyon nincsen kedvem hallgatni, ahogy smárolnak a hátsó ülésen - borzong meg, én pedig nevetek.
Ezt valahogy meg tudom érteni; bármennyire is aranyosnak találom őket, néha rájuk nézve még jobban pofon vág a tudat, hogy mennyire szingli vagyok, de szerencsére Mingi és Yunho mindig ott vannak, hogy gúnyt űzzenek belőlük, amiért nagyon hálás vagyok, főleg akkor, ha Mingi a nevetésemet egy hosszas öleléssel jutalmazza. Olyankor annyira nem is baj.

Apropó Mingi, harsány nevetése visszhangzik a kocsiban, ahogy hallgatja a két oldalán ülő barátai kicsinyes vitáját. Egyrészt elképesztőnek találom, hogyan tudnak mindig összeveszni, másrészt egy élmény volt végighallgatni a padtársam reménytelen próbálkozását Jongho középre ülésének rávevésére, akit időközben összeszedtünk. Egy darabig duzzogva ül, kapucniját mélyen a fejébe húzva, hogy érzékeltesse velünk, ő bizony morcos, majd mikor Seonghwa leteremti, hogy nem lát tőle hátra, lejjebb húzódik az ülésen és belekapcsolódik a számomra érthetetlennek talált kocka beszélgetésbe, miközben én a sofőrrel cseverészek. Az idő egész gyorsan telik, míg kifaggatom barátomat az iskolai dolgairól, minden erőmmel azon léve, hogy kizárjam a mögöttem zajló káoszos eseményeket, míg valaki meg nem kopogtatja a vállam.
-Kang, lenne egy kérdésem - hajol be mellém Mingi - te inkább vagy az az eszetlenül lövöldözős vagy a sarokban megbúvós típus?
Egy pillanatig le sem esik, hogy mire kíváncsi, majd végül megvonom a vállam.
-Inkább kivárom a megfelelő alkalmat. Ha vakmerő barmot kerestek, az egy másik kocsiban utazik és Jung Wooyoungnak hívják.
A válaszomra a kérdező helyeslően bólogatni, két őt közrefogó barátunk pedig rosszallóan ciccegni kezd.
-Annyira tudtam, hogy ugyanúgy gondolkozunk, Kang - vigyorog Mingi - mindjárt homlokon csókollak ezért - vihog magában, én pedig elvörösödve nézek ki az ablakon. Azért nem lenne rossz, ha komolyan gondolná.