a night to remember [sanggi]

23 : egy mérkőzés és az észrevétel, hogy nem tudom, mihez kezdenék nélküled

-Jó reggelt, álomszuszék! - üvölt bele valaki a fülembe, aminek hatására felriadok az álmomból. Wooyoung áll az ágyam mellett, arcán hatalmas mosollyal. Nagyokat pislogva nézek rá kérdőn.
-Te mit csinálsz itt és hogy jutottál be a szobámba? - kérdezem, elnyomva egy ásítást.
-Anyukád beengedett. Azért jöttem, hogy rendbe rakjalak, mert fél óra és indulunk.
Ezt úgy mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Megyünk? Hova?
-San versenyére. Ne mondd, hogy elfelejtetted - csap a homlokára nevetve - annyira tudtam.
Szemeim elkerekednek, miközben kipattanok az ágyból. Valóban, teljesen kiment a fejemből, hogy barátomnak ma meccse lesz, pedig Wooyoung a hír átadása óta nem tudott leszállni a témáról.

Most sem tud, folyamatosan magyaráz, miközben követ. Lemegyünk a konyhába és amíg én kávét készítek magamnak, ő a konyhapultnak támaszkodva mered ki az ablakon. Tisztára, mint valami depressziós videoklip főszereplője.
-Woo, nyugi - veregetem meg a vállát mosolyogva - lesz még bőven elég időd beszélni az odafelé vezető úton. Gyalog megyünk, nem?
-Ami azt illeti, már intéztem fuvart.
Gyanakodva nézek rá, mire megvonja a vállát és a karórájára pillant.
-Van még körülbelül húsz perced összeszedni magad. Nem kapsz többet, mert időben akarok odaérni. Látnom kell Sant, mielőtt elkezdődik a meccs. Mindig azzal poénkodik, hogy nem fog jól teljesíteni, ha nem kapja meg a szerencsecsókját tőlem, szóval be akarom váltani az ígéretemet.
Erre csak mosolygok. Bár sokszor poénkodunk azzal, hogy mennyire nyálasak ők ketten, sokszor a látványuk felébreszti bennem a gondolatot, hogy milyen szívesen lennék én ennek a viccnek a tárgya, ha azt jelentené, hogy sikerült összejönnünk Mingivel. Nagyon jól tudom, hogy ez valószínűleg örökké egy ábránd lesz, de azért szeretnék reménykedni.

Végül csak sikerül elkészülnöm, így legjobb barátommal egyszerre lépünk ki az ajtón. A házunk előtt álló fekete autó tulajdonosa letekeri az ablakot és egy szélesen vigyorgó Hongjoong hajol ki rajta.
-Beszállás, fiatalok!
Megjegyzésére elnevetjük magunkat, majd beülünk a hátsó ülésekre. Wooyoung alig bírja magában tartani az izgatottságát, folyamatosan ficánkol.
-Ne már srácok, mi vagyok én, taxisofőr? - kérdezi a legidősebb, utalva az üres anyósülésre, majd miután észreveszi, hogy egyikünk sem akaródzik előre ülni, mosolyogva megforgatja a szemeit - hova tetszenek utazni, uraim?
-Az uszodához, kérem - kuncog Wooyoung, majd rögtönzött szerepéből azonnal kiesik - képzeld Hong, úgy kellett kirángatom Yeot az ágyból. Gondolj bele, ha nem vagyok, még mindig aludna, hát hogy lehet valaki ilyen? - magyaráz, én pedig zavartan bámulok ki az ablakon.
-Azért nem kell ezt világgá kürtölni - motyogom - hosszú éjszakám volt.
-Tuti Mingivel beszéltél - fintorog legjobb barátom - nyálas.
-Mondja ezt az, aki boldog párkapcsolatban él!
-Igaza van Yeosangnak. Az egyetlen aki panaszkodhat, az én vagyok - puffog Hongjoong, mi pedig nevetünk.

Az út hátralévő részében megpróbálnak kiszedni belőlem minden számukra hasznosnak vélt információt Mingivel kapcsolatban, sikeresen az őrületbe kergetve engem, így amint megérkezünk és Hongjoong leparkolja az autót, fénysebességgel pattanok ki a járműből, az egyetlen gondolatom pedig az, hogy sürgősen meg akarok szabadulni Wooyoungtól. Valószínűleg San miatt van ennyire bepörögve, de mostanában mintha átvette volna Yunhotól azt az idegesítő szokást, hogy minden egyes dologról tudni akar, ami köztem és Mingi között történik (ami egyébként nem sok minden).

Sőt, amióta Seonghwa tudomást szerzett az érzéseimről, ő sem hagy békén, így hirtelen nagyon megörülök Jonghonak, aki az imént említett három barátom mellett sétálva közelít felénk.
-Szia, hogy ityeg? - karolom át a vállát kínosan vigyorogva.
Kezemet azonnal lerázza magáról és értetlenül mered rám.
-Veled mi van? - ráncolja a szemöldökét.
-Wooyoung kikészített - sóhajtok drámaian, mire felröhög.
-Ez nem az én problémám. Hé, Mingi! - kiált hátra az ásítozó barátomnak - gyere ide és gyógyítsd ki a férjed a letargiából.
Nem kell kétszer mondani, Mingi azonnal mellém terem, majd a vállamra könyököl és szélesen mosolyogva húzogatja a szemöldökét.
-Jó reggelt. Hiányoztam?
-Hat és fél órája beszéltünk utoljára... de igen, egy kicsit - vallom be vigyorogva.
-Mertem remélni. Te is nekem.