25 : egy program a barátaimmal és a túlcsorduló érzelmeim

23 4 0
                                    

-Na jó, ez megint nem jött ki jól - dünnyög Yunho, miközben végignéz Wooyoungon és Sanon, akik éppen élvezik egymás társaságát, majd rajtunk Mingivel, aki a vállamat átkarolva mosolyog a legjobb barátjára.
-A te bajod, hogy ötünknek szerveztél programot - nevet San.
-Jonghot is hívni akartam, csak gyúrni megy, azt meg nem zavarhatja meg senki.
-Hát akkor így jártál.
Éppen a sulinkhoz legközelebb lévő gyorskajálda felé tartunk. Társaságunk legmagasabbjának fejéből pattant ki ez az ötlet, Wooyoung és Mingi pedig kaja hallatán azonnal lecsaptak a lehetőségre. Az utóbbi továbbra sem enged el, miközben Sannal cseveg, én pedig Yunhoval és a legjobb barátommal elegyedek beszélgetésbe.

-Egyébként mit akarunk ez után csinálni? - kérdezi a kis csapatunk legfiatalabbja, miközben az asztalon áthajolva sült krumplit mártogat Mingi fagyijába.
-Voltatok már karaokezni? - utánozza le Yunho kérdésének feltevése közben Wooyoungot, aki pacsira nyújtja a kezét.
A válasz mindannyiunktól nemleges, így szemei felcsillannak.
-Pedig nagyon jó! Akkor meg is van, hova megyünk - vigyorog szélesen, majd kibont egy csomag majonézt és az egészet a középre rakott tálcán lévő kupac sült krumplira nyomja.
-Fuj már, te hülye - fintorog Mingi -, muszáj volt az egészre raknod?
-Mentségére szólva, így finomabb - mosolyog San - nem lehet mindenkinek jó ízlése.
-Mondod ezt te - ráncolja a szemöldökét a padtársam, miközben tekintete San és Wooyoung között cikázik, amitől mindketten egyszerűen arcon dobják egy-egy megragadott krumplival. Mosolyogva szedem ki az egyiket a hajából, majd nyújtok neki egy szalvétát, hogy letörölje az arcán maradt majonézt.
-Köszi - motyogja.
-Szívesen. Egyébként nálam még van egy kis zacskó krumpli - suttogom a fülébe -, csak ha nagydobra verném, Wooyoung három másodpercen belül elpusztítaná.
Mingi halkan felnevet, majd kiveszi a kezemből az ételt, amit időközben az asztal alá csempésztem.
-Életmentő vagy, Kang - rebegi, amitől megborzongok.
-Miről sugdolóztok? - ráncolja Yunho a szemöldökét.
-Nem lényeg - vonja meg a vállát barátom, én pedig csak kuncogok.

Végül Yunho elengedi a dolgot és inkább a ránk váró programról kezd el mesélni lelkesen.
Kicsit hiperaktív. Wooyounggal nagyon sokban hasonlítanak, mostanában pedig a szokásosnál is több időt töltenek együtt, a padunk irányába vetett pillantásaik alapján pedig könnyedén rá tudok jönni, hogy mi vagyunk a téma. Mingit szerencsére nem érdekli különösebben, szünetekben általában telefonozik vagy velem beszélget (és a második lehetőségnek sokkal jobban örülök). Most is valamit nagyon szervezkednek, ahogyan Yunho belöki a szórakozóhely ajtaját, egy utolsó mondatot súg Wooyoung fülébe, aki szélesen vigyorog.

-Itt vagyunk - mondja kis csapatunk legidősebbje, amint mind az öten belépünk a terembe.
Nagyobb, mint számítottam rá, az egyik falon egy lapostévé van, ami előtt további kütyük hevernek. Yunho azonnal szerelésbe kezd, így ameddig bekalibrálja a szerkezetet, mi a másik falhoz lépünk. Egy hatalmas polcos szekrény áll ott, tele kalapokkal, szemüvegekkel és további partikellékekkel.
-Ti meg hogy néztek ki? - röhög Yunho, visszafordulva hozzánk, Mingi pedig válaszként hozzávág egy rózsaszín parókát.
-A pink a te színed - gügyög, majd saját poénjának úgy megörül, mint majom a farkának, így Wooyounggal mindketten a földön fetrengve kezdenek el vihogni.
-Te választottad - fordulok Sanhoz, aki mosolyogva megvonja a vállát.
-És egyszer sem bántam meg.
Mingire pillantok, aki annyira nevet, hogy legjobb barátom hátát csapkodja közben.
-Én sem.
-Mit akartok énekelni? - kérdezi Yunho, közben furcsán méregetve a még mindig nevető párost, mintha ő sokkal normálisabb lenne náluk - kettő mikrofon van.

A karaokeestet Wooyoung és San páros előadásával nyitjuk, akiknek meglepően jó hangjuk van. San úgy szerenádozik párjának, mintha nem lenne holnap, produkciójába néha belehörög, miközben agresszív táncot jár. Legjobb barátom lecsapja a mikrofont a mellette lévő polcra, majd a szám végét csókkal zárják. Yunho kihasználja a lehetőséget, hogy lenyomjon egy szóló műsort, azonban Minginek hirtelen énekelhetnéke lesz. Megragadja az eddig San kezében fogott mikrofont és rám néz.
-Kang, ezt csak neked! - mondja szélesen vigyorogva, de a terve, miszerint Yunhoval meg tudják azt csinálni, mint Sanék, azonnal befuccsol, mert, nos...
-Mingi, fejezd be - vihog Wooyoung -, fáj tőled a fülem!
A padtársamat ez különösebben nem tudja érdekelni, folytatja az éneklést, ami mind a négyünket röhögésre késztet, olyannyira, hogy a legidősebbnek le kell raknia a mikrofonját, annyira nevet.
-Hahó, azért nem vagyok olyan szar, nem? - kérdezi Mingi a produkciója végén, tekintete rajtam állapodik meg. Nem akarom megbántani vagy esetlegesen vérig sérteni, így megvonom a vállam és elmosolyodok.
-Nem volt vészes.
Wooyoung felhorkant.
-Akkor - nyújtja felém Mingi Yunho mikrofonját, aki időközben letelepedett Sanék mellé a szoba közepén lévő kanapéra -, énekelj velem.

Egymás irányába hadonászunk, miközben szinte üvöltjük a dalszöveget. Wooyoung annyira nevet, hogy a párja ölébe borul, Yunho pedig még az ülőgarnitúráról is leborul, de látszólag a padtársamat jelen pillanatban az érdekli a legkevésbé, hogy mit művel a legjobb barátja, hiszen teljesen átszellemülten rikácsol, miközben egyre közelebb lép hozzám. A szabad kezét a vállamra teszi, amit leutánzok, egymás szemébe nézve énekeljük ki az utolsó sorokat (ha ezt lehet egyáltalán éneklésnek nevezni).
-Ez elképesztő volt - tapsol Wooyoung, miközben próbál nem nevetni a helyzet abszurditásán.
-Lenyűgözőek vagytok - vihog San is, Yunho meg még mindig levegőért kapkod.
Felnevetek, éppen tenném le a kezemből a mikrofonomat, mikor a legfiatalabb felpattan, harciasan vizslatja az arcom.
-Mutassuk meg, mennyit ér három év barátság.

Vállat vonva belemegyek, az előadásunk végére mind a hárman állva tapsolnak.
-Fantasztikus hangotok van - kuncog San - de főleg neked, Woo.
-Szerintem Kang jobb volt - teszi karba mellkasa előtt a kezeit Mingi.
-De-
-Fejezzétek be, bolondok - nevet Yunho - várjatok egy kicsit - mondja, majd kimegy.
Pár perccel később egy harmadik mikrofonnal jön vissza, amit hozzákapcsol a karaokegéphez.
-Mindenkinek akartam hozni egyet, de ma valamiért teltház van - dünnyögi.
-Nem baj, én most úgysem hiszem, hogy le tudnék nyomni még egy dalt - mosolygok fáradtan, lehuppanva a kanapéra.
-Fuj, mégis mit akartok ti énekelni? - fintorog Mingi, a tévén szerelmes számokat kereső Wooyoungot figyelve összehúzott szemekkel - ebből a nyálas szarból én sem kérek - mondja, majd leül mellém, átkarolva a vállam.
Yunho közben lekapcsolja a nagylámpát, a sötétben valamit szitkozódva ügyköd és hirtelen neonfény borítja be Mingi arcát, akiről azonnal elkapom a tekintetem, nehogy észrevegye, hogy nézem.
-Milyen színt akartok? - kérdezi, a négy embertől érkező hat különböző válasz hallatán pedig rosszallóan megrázza a fejét és színváltós módra kapcsolja a fénysort, ami a fejünk felett fut.

-Mondd meg nekik, Wooyoung! - üvölti a legidősebb, mintha nem balladát énekelnének, hanem valami nu metal hörgős zenét. Legjobb barátom eleget téve a kérésnek kiereszti a vokáljait, amihez hamarosan San is csatlakozik. Mingi felpattan, kezét nyújtja.
-Szabad egy táncra, uram?
Szélesen vigyorog, látom rajta, hogy minden erejével azon van, hogy visszatartsa a nevetést, így kuncogok és elfogadom a felajánlást. Felránt maga mellé, egyik kezével a derekamra fog, másikkal pedig továbbra sem enged el, összefűzi az ujjainkat.
-Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni - mondom mosolyogva.
-Sok mindent nem tudsz még rólam.
Ahogy Wooyoung és San hangja betölti a termet, melybe Yunho is beszáll, Mingi szemeiben pedig visszatükröződik a led-lámpa zöldje, hirtelen eszembe jut az a péntek este, ami mindent megváltoztatott.
Lehunyom a szemem, hagyom, hogy Mingi vezessen. Mosolyogva gondolok vissza azokra az időkre, amikor még ki nem állhattam azt, aki most a kezemet fogja, lágyan táncoltat a ritmusra és akibe menthetetlenül beleszerettem. Távolinak tűnnek azok az emlékeim, amelyekben legjobb barátomnak szidtam a padtársamat, pedig az utolsó ilyen alkalom kicsivel több, mint négy hónapja volt.

Kinyitom a szemem és csak mustrálom a tükörképemet a gesztenyebarna íriszeiben. Egy olyan Yeosang néz vissza rám, aki olyan szélesen mosolyog, mint még soha. Akinek az arca ki van pirulva, akinek a szemei boldogságtól csillognak és akinek a szíve majd' kiugrik a helyéről egy játékos vigyorú fiú lágy érintésétől.
Rám kacsint, elvörösödök.
-Gyere drágám, táncoljunk mi is! - hallom meg legjobb barátom hangját mellettünk, aki táncba vezeti a párját. Yunho látszólag elhatározza, hogy most fog virítani, az éneke pedig tökéletes háttérzaj. Egyikünk sem szól egy szót sem, Mingi megszorítja a kezem és szélesen mosolyog.

Az érintését még akkor is érzem magamon, amikor a konyhaasztalnál ülve müzlit ropogtatok. Szerencsémre egyik családtagom sincs most jelen, mert valószínűleg eléggé hülyén nézhetek ki, ahogy magamban vigyorogva bámulom a szám elé tartott kanalamat. Pont Minginek írnék, nem is tudom mit, csak szeretnék vele beszélgetni, de ekkor a telefonom megrezzen. Yunho áll az értesítés hátterében, attól pedig, amit megoszt velem, majdnem kijön az orromon az étel.

yunho
fényképet küldött
aranyosak voltatok ;)

yeosang
EZT MIKOR CSINÁLTAD

yunho
titok
de jó úton haladsz

yeosang
merem remélni...

yunho
jaj te

yunho videohívást indított

03.06.

a night to remember [sanggi]Where stories live. Discover now